A mi házunk

Tudom, a létező szocializmus éveiben kialakult egy olyan nézet, hogy ami közös, az senkié, vagy kivételezettek privilégiuma. Próbáljuk elfelejteni a rossz beidegződéseket és gondoljuk át, hogy mi mindenben lehet a közös segítségére az egyénnek. 

Mindez egy létráról jutott eszembe. Az egyik tulajdonostársunk megkérdezte, hogy van-e olyan létra, amire állva elérheti a felső ablakokat. Természetesen van. A háznak elég sok létrája van, mint kiderült. Többnyire a padláson, de van a takarítóhelyiségben is. Teljesen fölösleges venni mindenkinek saját létrát, hiszen az ember nem használja a létrákat nap, mint nap. Néha egy alacsonyabb is elég az ablakpucoláshoz, máskor a hosszabb lenne jó...  Csak ezeket a közösségi tárgyakat úgy kell elhelyezni, hogy amikor szükség van rájuk, használni tudja az, akinek kell.

De nemcsak a létrákat használhatjuk közösen, hanem számos egyéb tárgyat, vagy helyiséget is. Mintaként szolgálhatnak pozitiv külföldi példák. A házunkban, mint kiderült, alig százan laknak. Sok az egyedülálló. Nekik teljesen fölösleges például mosógépet tartani.  Csak foglalja a helyet. A háztartási szárítógépek pedig leginkább összetörik a ruhát.  Szokás külföldön 24 órán át üzemelő önkiszolgáló mosodákba vinni a ruhát, ahol hatalmas belterű szárítógépekből ott a helyszínen hajtogatja össze az ember a ruhát, és már mehet is a szekrénybe.  Hatékonyabb, olcsóbb, kényelmesebb mint az otthoni mosógépek-szárítógépek. 

Egy ilyen ház, amely közel száz embernek a lakóhelye, nyújthat olyan szolgáltatásokat is,  amelyek  az egyéni érdekeket  is maradéktalanul kielégítik.

Ez is OTP pályázatra beadott anyag, bár aki követte a blogbejegyzéséket, az tudja, hogy ez a terv, mint életminőséget-javító program már április elején megszületett.

A lift-problémánk miatt megvalósítása késik, de nem tettünk le arról, hogy megcsináljuk. Az OTP környezetvédelmi kategóriában meghirdetett pályázatára azonban úgy tűnt, éppen illik, ezért az alaprajzi vázlatba már az elmúlt hónapok tapasztalatát is bedolgoztam:

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Adottság, hogy a szeméttároló-helyiséget a valamikor közös WC-blokkból alakitották ki. Egy WC megmaradt, ami kvázi vendég-WC, legutóbb a kéményépítők használták. 

A közösségi helyiség kialakitása némiképp módositja a takaritás rendjét is, hiszen a Társasház közös területeinek takaritásához még télen is meleg vizet használhat a takaritó, igy a takarítás minősége is, reményeink szerint jobb lesz.

A vendég WC-re azonban szükség lenne - ennek a gangkoncert adott bizonyítékot - de kicsit kultúráltabb formában. Magának a kukatárolónak a tisztasága érdekében is szükséges a padló-lejtés megváltoztatása és a falak burkolása. Ugyanakkor, a szeméttároló akkor tölti be a szerepét maradéktalanul, ha a szelektiv szemetet is ott lehet elhelyezni. Találtam egy falra rögzíthető rendszerű tárolót, amelyben nemcsak a papirt és a műanyagot, hanem a többi - szelektív szigeteken gyűjtött - hulladékot is külön tárolhatjuk. Már áprilisban megállapodtunk a takarítóval, hogy a szelektiv-szemét is az ő hatáskörébe tartozik ezentúl (takarítási kódex).  Ezért fizetünk neki. Időközben megjöttek a sárga és kék szelektiv kukák, amelyek rendszeresen dugig vannak hétvégére, ami azt mutatja, hogy a ház lakói magukévá tették a szelektiv gyűjtés fontosságát. Tehát léphetünk egyet előre - a kukatárolóban felszerelt szelektiv gyűjtőkben színes és fehér üveget, fémet is gyűjtenénk a papíron és a műanyagpalackokon kívül. A szeméttároló előterében a WC-vel szemben pedig szintén a falra szerelve lenne egy olyan, zárható szekrény, ahol a rúdszerű takarítóeszközöket szépen fel lehet akasztani, amelynek az alja perforált műanyag, hogy a nedvesség távozzon a rongyokból.  Már a takarítási kódex megírása során emlitettem, hogy jó munkát csak jó eszközökkel lehet elvégezni. Ezeknek a professzionális eszközöknek a tárolása is úgy kell történjék, hogy azok a lehető legtovább megőrizzék a minőségüket. A takarítóeszközöket is úgy kell raktározni, mint a sebésznek, vagy a fogorvosnak az eszközeit - szuperfunkcionálisan. A vödrök fenn lehetnek a közösségi helyiség vizesblokkjában, hiszen úgyis onnan kell melegvizet vennni, és a teljesítésigazolást is aláíratni a munka végeztével...

A takarítószerek szekrénye mellett egy függöny is elfér, amelyet, ha rendezvény van a házban, szépen elhúzunk, diszkréten, mert akkor a vendég-WC kap elsőbbséget.

Jelenleg, a szeméttároló világítására egy mozgásérzékelővel felszerelt, a plafonról lelógó lámpa szolgál.  Takarithatatlan és ráadásul állandóan (világos nappal is) felgyullad, még akkor is, ha a helyiség előtt, az udvaron elmegy valaki - teljesen fölöslegesen pazarolja az áramot. Éppen ezért, egy olyan projektort teszünk be, amelyet a falra szerelünk, ezért portalanítani is lehet, és csak a helyiségbe való belépéskor gyullad fel. A szeméttároló állandóan nyitva lévő ajtaját és felső ablakait leszereljük, a tokot szépen letisztítva újrafestjük. A WC-ajtót is lefestjük, és normális zárat és kilincset kap úgy, hogy a kukák ki és behúzgálását ne zavarja.  Mivel a kukatároló padlójának lejtése megváltozik, a kukák ki-behuzigálása kevesebb zajjal járó művelet lesz, ami lehetővé teszi, hogy korábban bekerüljenek a helyükre.

Ezt a

foto-kollázst

az OTP által

közösség-építésre

kiírt

pályázatra

adtuk be.

A volt

mosókonyha,

aztán

bér-garzon,

mai állapotában semmire  nem használható.  Ugyanakkor, a helyiség nagyon jó adottságokkal rendelkezik ahhoz,  hogy egy kellemes közösségi helyiséggé  alakuljon.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

A tervezés során figyelembe vettem azt is, hogy a helyiség megőrizze a garzon-lakássá alakitás lehetőségét - ha egyszer úgy dönt a közösség, hogy kiadni, vagy eladni kívánja, mert pénzre nagyobb szüksége van.  Bár a közgyűlés döntése alapján ez az elkövetkezendő években nem valószínű. A vizesblokk ugyan minimális méretű, de kialakitanánk egy padlóösszefolyót, hogy alkalomadtán zuhanyozni lehessen.

A közösségi helyiség-alkalmazás idején is hasznát vesszük ennek, mert a heti lépcsőmosáshoz innen vehet melegvizet a takaritó. Mellesleg, a helyiség könnyű takarithatóságához is hozzájárul, hogy az egész terület gresslapokkal lenne burkolva (ez az, amit sikerült akciós  1190Ft/négyzetméternyi áron már megvenni). Ahol a "konyha" lenne, a gresslap "felkapaszkodik" a falra, 120 cm magasságig.

A jelenlegi állapotából csupán a 40 literes elektromos melegvíztartályt és a gázkonvektort tartanánk meg. A falak rossz helyen vannak, és vizesek (penészesek), az egész vízvezeték-csatorna rendszer katasztrófális.  Az elektromos hálózat használhatatlan, a falakon lévő, félig lenyúzott tapéta gusztustalan.  Akármilyen kicsi is a helyiség, és akármennyire egyszerű eszközökkel akarjuk is megoldani az átalakitást, a szakmunkákat rendesen kell elvégezni. Sajnos, amikor a mosókonyhából kialakitották ezt a garzont, sem szellemi energiát, sem anyagi eszközöket nem áldoztak kellőképpen - azért is néz ki ez így. 

Kedden reggel elkezdjük a bontást, és a vízvezetékszerelést - erre az anyagokat már megvettük az ÁFA-emelés előtt.  Ha az a szerencse ér minket, hogy megkapjuk az OTP pályázati támogatását - első díj 1 millió forint, másodk díj 500,000, harmadik díj 200,000 Ft - akkor, talán még a nyáron be is tudjuk fejezni, és az egyik régi laptomat beállitjuk, ha számítógépekre  egyelőre nem futja. Ahhoz ugyanis, hogy értékes tárgyakat tartsunk ott, előbb ki kell cserélnünk az ablakot és az ajtót.  A közösségi helyiség berendezéséhez már érkeztek felajánlások, de valószínű, hogy a  kialakitásához is szükségünk lesz közösségi munkára. Mindenesetre,  július végén már többet tudunk az ütemezésről - addigra megszületik az OTP pályázat eredménye.

Ezt a pert, azon túl, hogy a tulajdonostársakat szeretném tájékoztatni, másoknak, tanulságképpen is írom. A történet 2004 novemberében indult. Az akkori közös képviselő aláirt egy nagyon gyatra szerződést egy Vodafone-antenna elhelyezésére, amely számára 20 négyzetméternyi területet bérel a cég. Hogy miért éppen 20 négyzetméter, amikor a szerződés mellett terv nem szerepelt, ráadásul, aki látott már életében egy ilyen tipusú antennát, az tudja, hogy bár nem foglal el túl nagy alapterületet, de a szél elleni rögzítése miatt más célra használhatatlanná tesz igen nagy padlásteret - esetünkben a ház homlokzati részét. Ráadásul, a szerződésben az állt, hogy a Vodafone csak attól az időponttól fizet, amikor az antennát megépiti. Ez több, mint két év múlva következett be...

Egy későbbi közös képviselőnek feltűnt, hogy a konkrétan elfoglalt terület azért több, mint 20 négyzetméter, és ezt szóvá is tette. Mint kiderült, a szakértői vélemény szerint is, 34 négyzetméter az elfoglalt terület - és akkor még a másfajta használatra alkalmatlanná vált teljes, homlokzati padlástérről szó sincs.  Miután az észrevételre a Vodafone nem reagált, 2007 év végén a társasház pert indított ellene. Ez év április végén, már én kaptam egy ajánlatot, miszerint a Vodafone hajlandó 400 ezer forinttal megemelni a bérleti dijat. Csakhogy, az nem derült ki, hogy mihez képest 400 ezer a többlet (ez, mellesleg a fele annak, ami a négyzetméterarányosan kijönne). A közgyűlésen határozatot hoztunk, hogy amennyiben a Vodafone 2008-2009-re megfizeti az évi kétmillió forintos bérleti dijat (ami 125 ezer forinttal kevesebb a perelt összegnél, infláció nélkül), valamint az eddigi  perköltséget és ügyvédi tiszteletdíjat, akkor hajlandók vagyunk megegyezni. A mai tárgyaláson nem adtak választ, harminc napon belül nyilatkoznak... a viszontajánlatunk abszolut korrekt, jobban járnak, ha elfogadják, de még megy egy darabig a huzakodás...

Mindez persze megelőzhető lett volna egy alaposan megfontolt szerződéssel, ha az akkori közös képviselő kicsit utánanézett volna a témának, és a társasház érdekében tett volna meg mindent. Ez nem könyvelési probléma - mint ahogy a legutóbbi társasházi törvény-módositás szerint gondolják a politikusaink, hanem odafigyelés kérdése. Még azt sem mondom, hogy műszaki képzettség kell hozzá, csupán egy olyan hozzáállás, hogy ha már belemegyünk egy dologba, akkor utánanézünk, hogy működik ez másutt, mit kell ellenőrizni, mielőtt aláirunk egy szerződést. Megelőzni a bajt mindig sokkal egyszerűbb, mint utólag okoskodni.

Az egyik nem elhanygolható probléma a vagyoni biztonság hiánya - magyarul, hogy a házunkban lopnak. Legutóbb, valaki éjszaka, kihalászta az egyik második emeleti lakó táskáját... Nem állítom, hogy közülünk valaki, azt sem, hogy valaki segit a tolvajoknak, de tény, hogy lopnak. Keressük a lehetséges megoldásokat... minden ötletre kíváncsi vagyok...

A másik dolog, hogy nemcsak pénzt és egyéb tárgyakat lopnak, hanem a számlákat figyelve, az a határozott érzésem, hogy villanyt és vizet is... azt pedig csak közülünk valaki(k) tehetik. Eljön az az idő, amikor ezt is módszeresen ellenőrizni fogjuk, szakemberrel. Nem lehet úgy közösséget épiteni, hogy egyesek azt hiszik, hogy nekik mindent szabad.

A harmadik dolog a pincék helyzete. Még hátravan egy viz-csatorna felújitási szakasz, amely megköveteli, hogy az érintett helyeken kiürítsük a lomot. Hamarosan kiteszem az érintett pincerekeszek kitakaritására vonatkozó felhivást. De aztán, azt is meg kell beszélnünk, hogy mi legyen a pincékkel. Mert lomtár nem lehet, de mint osztatlan közös tulajdont kihasználatlanul hagyni megint nem érdemes. Egyelőre probléma van a talajnedvességgel, ami a pincék légterét elviselhetetlenné teszi emberi tartózkodásra, de a talajnedvesség a lakásoknak sem tesz jót, az épület állagának sem, tehát azt úgyis meg kell oldani. De már most lehetne arról gondolkodni, hogy mire lehetne a pincéket használni. Természetesen, az egyéni raktározás lehetőségét senkitől nem akarom elvenni - néhány csempe vagy megmaradt festék, rendben eltéve, mindenkinek fontos lehet. Ezt is meg lehet oldani szépen, rendben. Tudom, nem holnapután kezdünk valamit a pincékkel, de gondolkodni felőlük érdemes már most. A rumli felszámolása viszont köztisztasági szempontból is fontos - senki nem akar itt egereket, patkányokat nevelni.

A negyedik dolog, örömtelibb - egyre többen, a fiatalok közül bicikliznek. Csakhogy ezeknek a bicajoknak a biztonságos tárolását is meg kell oldani... ez a teszem ahová tudom rendszer nem a legjobb, és senkit nem akarok ezért molesztálni - kifejezetten szeretem a biciklistákat, de a bicikli-tárolás akkor is megoldandó feladat...

csak úgy, két pályázati anyag között, pihenésképpen.

A napokban az OTP által kiírt pályázatokra készítem az anyagokat. Holnap van a leadási határidő. Egyet már sikeresen leadtam online. Az éjszaka folyamán, remélem befejezem a másodikat is.  Szerettem volna minden kategóriában (környezetvédelem, közösség-építés, életminőség-javitás) beadni egy-egy témát, hiszen ezeken a témákon dolgozunk, mióta az új Intézőbizottság létezik, de végül beláttam, hogy ha sikeresen akarunk szerepelni, akkor a már jól előkészített anyagokat kell beadni. Akár nyerünk, akár nem, továbbra is azt a benyomást kell hagynunk minden ilyen bíráló-bizottságban, hogy ez egy komoly társaság, megalapozott programokhoz kérnek segitséget.

Mint ahogy ez előző pályázat esetében, most is, miután letelt a beadási határidő, felteszem a pályázati anyagot.

Mind a két projektet meg fogjuk valósítani, akár nyerünk, akár nem, de a közösségi helyiség sokkal hamarabb és sokkal használhatóbb lenne, ha kapnánk hozzá támogatást. Meggyőződésem, hogy a program jó, nem a pályázati pénzért találtuk ki, hanem tényleg a közösség érdekében.

Nemrég az egyik tulajdonostársunk megkeresett, hogy a nem kis tartozását valahogy rendezze. Miután megbeszéltük, hogy és mint lehet ezt csinálni, megkérdeztem, hogy van-e e-mail-címe...nem, dehogy, hiszen a gyereknek még számítógépet sem tudott venni... nos, a közös költségből egy forintot nem engedhetek el (én már csak ilyen keményszívű vagyok...:), de ha elkészül a közösségi helyiség, akkor nem kell a gyereknek saját számitógép, feljöhet, megtanulhatja kezelni, leküzdheti azt a egyenlőtlenséget, amelyet az esélyeiben jelent az, hogy nincs a szüleinek pénze számitógépet venni. Én ezt tartom szociális érzékenységnek, nem pedig azt, hogy a fizetési kötelezettség alól felmentem a szülőket. Ők igenis keressenek munkát, dolgozzanak keményen, hogy legyen pénzük a megélhetésre, de addig is, a gyerek ne legyen hátrányban az iskolában.

A másik pályázat, amin még dolgozom - rossz szokásom, hogy mindenhez terveket készítek, azt meg is rajzolom, a fotókat, amiket készítettem elrendezem egy lapon, hogy könnyen kezelhető legyen - az a kukatárolónk, ami magába kell foglalja a szelektiv szemétgyűjtést, és a takaritó-eszközök napi használatához kényelmes tárolószekrényt, és a vendég-WC-t is újra kell tervezni... ez is egy apró lépés a környezettudatos életformában...

Egyébként, ma reggel rendbetettem a komposztálót. Akik panaszkodtak, hogy túl sok a muszlinca, azok megnyugodhatnak - most jobb a helyzet, és oda fogok figyelni rá.

A harmadik udvarban lévő komposztálót majd szombaton rendbe teszem.  A pályázatok és egyéb halaszthatatlan tennivalók miatt nem szerveztünk júniusban kertéSZombatot, de ezt pótolni fogjuk a nyáron, még ebben a hónapban is legalább egyet, és augusztusban talán kettőt is rendezünk, mert a kertnek szüksége van a szorgos kezekre - remélem egyre többen jönnek majd.

Egy kis technikai probléma után, ma sikerült leadnom a második pályázatot is, a szeméttárolóval kapcsolatban. Holnap felteszem ide is. Pontosabban, külön postban tettem fel.

A legnagyobb, jelenleg 418,573 Ft-al (10 havi közös költség) tartozó tulajdonostársunkkal szemben megindult a bírósági eljárás, és sajnos, úgy néz ki, hogy még két albetét tulajdonosával szemben el kell járnunk, mert az egyik négy havi közös költséggel tartozik, az első féléves ciklusban, a másik három és fél-havival. Bizonyára sokan unják már ezeket a tartozásokról szóló bejegyzéseket - én is - de mindaddig újra és újra visszatérek rá, amig ez a probléma fennáll.

Ebben a pillanatban a 75 albetétből 30-an tartoznak kisebb-nagyobb összegekkel.  40% - tűrhetetlenül sok, még akkor is, ha ennek egy része olyan "következetes tartozó", aki a hó végén, postán adja fel a közös költséget, így az már a következő hónapban jelenik meg a számlánkon. A szervezeti és működési szabályzat szerint minden hónap 15-ig kell befizetni az arra a hónapra esedékes közös költséget - tehát ők is tartoznak, még akkor is, ha egyébként rendszeresen fizetnek. Ha egyszer megtennék, hogy kéthavi közös költséget befizetnek, máris a legjobban fizetők közé kerülnének, aminek az a nem elhanyagolható jelentősége lenne, hogy a kiadásokat jobban meg tudjuk tervezni.

Aztán vannak, akik annyit fizetnek, amennyit éppen gondolnak... a leglehetetlenebb összegeket, hol többet, hol kevesebbet... pedig a közös képviseletnek nem a könyvelés lenne a lényege. Tévedni persze nem szabad - ezért a havi összesítőknél háromszor átszámolom az ilyen tételeket, bár szivesebben kapálom a kertet...

A részletes összesítőt megkapják e-mailen, akik rajta vannak a levelező-listán, ezen felül papír-formátumban azok, akiknek nincs e-mail-címük és tartoznak. Bízom benne, hogy egyre kevesebb papírt és nyomtató-festéket kell ez utóbbiakra elpazarolni.  Ebben a hónapban, úgy néz ki, hogy megint közgyűlést kell összehívnunk ahhoz, hogy a lifttel kapcsolatos pályázaton részvehessünk - így a féléves, részletes kimutatást, úgy tűnik, hogy mindenki meg fogja kapni, nyomtatva. Mennyivel egyszerűbb lenne ez is, ha e-mailen nyilatkozhatna mindenki, és nem kellene egy időpontban összeülni, 8-10-en, mert a többiek el sem jönnek., és közben 75X 3-4 lapot elpocsékolni.

Aki ott volt a legutóbbi közgyűlésen, az tudja, hogy megszavaztuk a Belsőudvar-pályázaton való részvételt. A pályázatot leadtuk, tegnap lejárt a határidő, tehát nincs akadálya, hogy feltegyem a blogra is, amivel a mi házunk pályázott.

"A mi házunk két, időben kb. 20 éves különbséggel (1885-1908) épült részből áll- A régebbi rész báró Podmaniczky László megbízásából, az újabb Schannen Ernő és Artúr tervei szerint. Ez utóbbira a II. világháború után még két szintet építettek. Három, kertes udvarunk van. A legszebb a régi épület belső udvara, a legproblematikusabb az 5 szintes, első szárnyé. Ennek az átalakítására már saját erőből is tettünk lépéseket az elmúlt hónapokban, de az adottságok méltó kihasználására kellene a szakmai és az anyagi segítség.

Pályázati melléklet a ház történetéről: (az eredeti anyagban számos fotó is szerepel, amelyek már megjelentek a blogon, ezért itt nem ismétlem őket)

A bevezető szakaszban az első blogbejegyzésből idézek... majd így folytatódik a szöveg:

Ez volt az első blogbejegyzés, amit az új Intézőbizottság  elnökeként írtam  A mi házunk címmel indított blogban. Rögtön megkaptam a magamét – méghogy nincs itt építészeti érték, méghogy nem lakott itt senki nevezetes személy! A házban lakó lokálpatrióta kioktatott : “ Szerénytelen állítás az, hogy a háznak nincsenek építészeti értékei. A házat ugyanis korának neves műépítész  párosa: Schannen Ernő és Arthur tervezte ”

Nemsokkal ezután kaptam egy e-mailt, egy művészettörténet-szakos egyetemistától, újabb információval:“Utánanéztem a levéltárban illetve az Építő Ipar-Építő Művészet című egykori folyóiratban a háznak és abból az derül ki, hogy Schannen Ernő és Artúr csak az az első udvar három -,majd ötszintes, utcai homlokzatú épületét tervezték 1908-ban, Szávozd Richárd megrendelésére. A hátsó udvart övező háromszintes épület pedig 1885-ben épült báró Podmaniczky László megbízásából.”

Nevezetes személyeket illetően olyannyira lakott itt valaki, hogy a ház szürke falán emléktáblája is van: Kádár Béla. Tudatlanságomért való elnézés-kérésként megszületett a festőművészről szóló blogbejegyzés, és a terv, hogy ha sikerül a házat méltóképpen felújítani, Kádár Béla reprodukciókkal díszítjük a lépcsőházat. Elég messze vagyunk ettől, de álmodni szép dolgokról, pénz nélkül is lehet.

A munka, amit az új Intézőbizottság és a Számvizsgáló Bizottság rögvest megkezdett, három fő ágon indult meg:

1. a ház anyagi bázisának megteremtése,

2. a ház felújítási tervének elkészítése,

3. a közösségépítés.

Ezek az ágak, mint a kalács, összefonódnak. Miközben módszeresen számoltuk fel a fizetési elmaradásokat, szakemberek készítették a felújitási programot, majd ezekre kértünk árajánlatokat, közben életminőségjavító projekteket terveztünk. és megindult a közösségépités is, méghozzá a kertészkedés “ürügyén”. Három héttel a “hatalomátvétel” után megrendeztük az első kertéSZombatot.

A mi házunkban vannak nagyon idős emberek is, de egyre több gyerek. Az, hogy a növényeket gondozzuk, az alapfeltétel, de a kert, mostanság inkább csak látványnak tetszetős, nem igazán funkcionális. Ez különösen az első udvarban zavaró.

Az első tömb földszinti falain kivülről is látszik a talajnedvesség-felszivárgás – az udvar körben, a fal mentén le van betonozva. Rövidesen fel kell újítanunk az esőlevezető csatornákat, ezért a betonjárdát néhol hosszú szakaszon fel kell törnünk. Ugyanúgy visszabetonozni botorság lenne, vagyis meg kellene tervezni alaposan a belső udvart úgy, hogy a földszinti lakások közelében, némi privát szférát biztosító kertecske is legyen, és a kert “közepére” is be lehessen jutni, ne csak kívülről lehessen nézegetni… egyelőre a komposztálónkat tettük távol a lakásoktól, de ennek, bizonyára lenne jobb helye is.

Vannak kerti bútoraink, de azok elrendezése sem a legideálisabb, és a kisgyerekeknek meg végképp nincs megfelelő helyük, pedig milyen nagyszerű dolog, hogy egy pesti bérház udvarán kert van.

Az életminőséget javító kisebb felújítási munkák közé erre az évre vettük számításba a kukatárlót – a rendet a legpiszkosabb ponton kezdjük megteremteni. Mivel a házban lakók egyre szívesebben szelektálnak, ezt is bővítjük – a kukatároló minden falát optimálisan igyekszünk kihasználni. Az előtérben lévő régi közös WC-ből maradt egyet kézmosóval kiegészitve tesszük hasznossá olyan események megrendezésekor, mint amilyen a koncert volt. Ha sikerül, a pályázat segítségével a kertet megújítanunk, máris van jelentkező egy előadóestre.

A ház bevételeiből – közös költség és bérleti díj – ebben az évben a liftfelújítás viszi el a legtöbbet. Bár két lépcsőházunk van, de csak egy liftünk, és az most olyan állapotban, hogy csak a harmadik emeletig viszi a lakókat, pedig a negyediken is laknak olyanok, akiknek nehézséget okoz a le-följárás. Sűrgősen ki kellett cserélnünk a ház elektromos elosztó-biztosító rendszerét, mert már balesetveszélyes volt. A pincerendszer egy részében tarthatatlan állapotban van a szennyvízcsatorna – fokozatosan, de még ebben az évben fel kell újítanunk.

A ház volt mosókonyhájából egy közösségi helyiséget tervezünk kialakítani, ahol a képviseleti irodán kívül ingyenes internet-használatot tennénk lehetővé – némi segítséget is nyújtanánk azoknak, akik bátortalanok, kezdetben. Ebben a helyiségben lennének a lakók által felajánlott folyóiratok, könyvek, DVD-k, amelyeket  minimális összegért ki is lehetne kölcsönözni, és ebből tovább növelnénk a közös könyv és filmtárunk állományát.

Tervezzük, hogy felülvizsgáljuk a ház és az egyes lakások biztosításának összehangolását, mivel sokan lehetnek, a lakók között, akik felesleges díjtételeket is fizetnek, nem tudván a ház közös biztosításáról. A cél, hogy senki ne fizessen olyasmiért, ami nem feltétlen szükséges, hiszen a közös költségek közt is szerepel.

Még csak három hónapja működik a ház új Intézőbizottsága és Számvizsgáló Bizottsága, és reméljük, illetve a magunk részéről mindent megteszünk annak érdekében, hogy ennél mindig csak jobb legyen, hiszen akkor szívesen laknak majd itt azok, akiket sorsa, vagy tudatos választása idevetett."

A következő pályázat, amire már készül az anyag: az OTP házfórumé 

Ma aláírtuk a szennyvíz, esőelvezető-rendszerek felújítására a keretmegállapodást. A megvalósítás csak fokozatosan történhet, ahogy a pénzt elő tudjuk teremteni, de azzal, hogy aláírtuk a szerződést, sikerült kicsikarni a kivitelezőből, hogy a közösségi helyiség átalakitására vonatkozó árajánlatát radikálisan csökkentse. A helyiség, jelenleg üresen áll, és addig nem lehet semmire használni, amig a víz-csatorna-rendszerét alapjaiban nem rendezzük (kibirhatatlan bűz van a helyiségben, és a vizet nem lehet használni, mert az egész helyiséget elönti, ha kinyitjuk a főelzáró-csapot). A végén, amikor a munkadíjban megállapodtunk, már majdnem sajnáltam - az első kimondott összeghez képest harmadáért vállalta el, gyöngyöző homlokkal, kvázi bónusz a háznak, az összes többi munkáért... Hiába, a válság néha kedvező helyzetet teremt a megrendelőnek - az építőiparban dolgozókra nehéz hónapok járnak, meg kell becsülniük az olyan megrendelőt, aki rendesen fizet, akinél több hónapnyi megélhetésre van munka.

Mivel az anyagárat még ebben a hónapban ki kellene fizetnünk, ráadásul az anyagot ma legkésőbb meg kellett rendelnünk, hogy még 20%-os ÁFÁ-val tudjuk megvenni, amit csak lehet - kölcsönöztem a háznak (pontosabban a vállalkozónak az anyagvásárlásra, és a bolti számlák ellenében utalunk majd a Társasház számlájáról) 300 ezer forint készpénzt, és most csak remélni tudom, hogy keddig, amig utalnunk kell majd, a tulajdonostársak befizetik az elmaradásaikat, és akkor a vállalkozótól visszakapom a privát pénzemet...  Tegnap, amikor a tennivalóimat mormolva mentem a postaládák felé, az egyik lakó kinevetett, hogy ebbe a házba bele fogok bolondulni - gondolom, most azt hiszi, hogy ez már megtörtént, de ki kell ábránditanom: ennél nehezebb helyzeteket is megoldottam korábban, és ez is rendben lesz...

Tegnap este láttam egy remek filmet, amely gyönyörűen példázza azt a mentalitást, amely a problémák megoldását segiti, ahelyett, hogy búskomoran, újra és újra a fejünkhöz vágja, hogy a problémák megoldhatatlanok...

Persze, az sem mellékes, hogy a problémamegoldó hajlandóság milyen utat választ... Mert amit a magyar parlamenti képviselők időnként kisütnek, attól az Isten mentsen meg bennünket... Most a Társasházi törvényt akarják átszabni - jobban mondva, még jobban elszabni... Az amúgy is észbontó bürokráciát növelni - a lakókat tovább terhelni, és a változathatatlanságot bebetonozni - szép jövő elé nézünk.

A címmel ellentétben, ez nem a közös képviselők alkonya, hanem az értelmes kibontakozásé. Azok a közös képviselők akik eddig is csak a könyvelésre koncentráltak, most további megerősítést kapnak - a könyvvizsgáló beiktatása újabb lehetőség az összejátszásra, a korrupcióra, ahelyett, hogy a közösség kontrollját erősitenék. Mert a honatyák azt hiszik, hogy a lakástulajdonosok amúgy gyengeelméjűek, nem képesek egy átlátható rendszerben felfedezni, hogy hasznos, vagy felesleges dolgokra megy el a pénz, vagy nem érzékelik a lakókörnyezetük helyzetét.

Még egy felügyelő, még egy pöcsét, még egy tonna papir... ahelyett, hogy az egész bürokráciát az értelmes szintre csökkentenék. Egy újabb személy beiktatása viszont az államnak újabb bevétel, hiszen a kifizetett tiszteletdij után nagyobb az adóhányad, mint amit az illető kézhez kap munkája ellenértékeként! Két évtized alatt semmit nem tettek az állami, hivatali siserehad csökkentésére,  hanem egyre eszeveszettebb bürokráciával kényszeritik a magánszférát is arra, hogy aktakukacokat alkalmazzon. Most kitalálták, hogy ez nem elég, legyenek még a társasházak nyakán is páran... észbontó!

A házban folyamatosan történnek felújítási illetve karbantartási munkák. A befizetett összegekből - amennyiben mindenki időben fizet - 20% az, ami a felújítási alapba megy. Ebből 6% az LTP-be, amely csak 2012-ben lesz hozzáférhető. Jelenleg 1,300,000 forint körüli összeg van rajta, "hermetikusan elzárva".  A felújítási alapunkban, miután a liftfelújítás-előleget befizettük, csupán 140,833 forint van. A folyószámlánkon mindig tartunk egy 300 ezer forint körüli összeget, minden eshetőségre felkészülve. Ami ezen felül van, azt elköltjük az aktuális karbantartásra-felújításra. Ebben a hónapban lesz esedékes a Vodafon antennabérlési díjának féléves részlete - ezt az összeget eleve nem fordithatjuk másra, mint felújításra - most a liftfelújítás második részletére kell tartalékolnunk, mert arra nem elegendő az az 1,500,000 forint, amit lekötöttünk.

Naponta ellenörzöm a bevételeinket. Ebben a hónapban eddig, 49-en fizettek be valamilyen összeget közös költség gyanánt. Ebből, mindössze 31-en vannak, akik nem tartoznak a háznak. Vagyis, ebben a pillanatban több, mint a tulajdonosok fele tartozik a közösségnek! Ma, a hónap 18-dik napján, amikor a Szervezeti és Működési szabályzat szerint mindenki a hónap 15-ik napjáig köteles a közös költséget befizetni!

A hétvégén megint írok néhány levelet, amelyben az érdekelteket felkérem, hogy fizessék be a tartozásukat. Vannak, akik a pénzforgalmuk szerint a hó végén fizetik be a közös költséget, amely, ha postán történik a befizetés, akkor csak a következő hónap elején kerül a társasház számlájára. Ezzel semmi probléma nem lenne, ha volnának szivesek egyszer kéthavi összeget befizetni, mert akkor nem vonszolnák következetesen az egy hónapos tartozást  - minden kimutatásban tartozás szerepel azoknál, akik az aktuális kifizetést a következő hónapban egyenlitik ki. Ez nem igazán nagy ügy, csupán egy kis fizetési fegyelem, de sokat segitene abban, hogy a ház kiadásait jobban lehessen tervezni. Ha ugyanis minden hónap 15-ig beérkeznének a közös költségek a tulajdonosoktól, akkor a felújitásra szánható összeget egy hónapra lekötnénk, maximális kamatra (friss pénzre van a legnagyobb , most 9.5%-os évi kamat) és közben megtervezhetnénk az elköltés leggazdaságosabb módját, miközben az aktuális hónapban az előző hónapban lekötött összegnek megfelelő munkálatokat tudnánk elvégezni.

Viszont, akik több havi közös költséggel tartoznak, azokat sajnos, ügyvédi  tiszteletdíjjal megtoldott összeget lesznek kénytelenek kifizetni. Bármennyire sajnálom a fölösleges kiadásokat, a 76 albetétből 3-nak már folyamatban van a fizetési meghagyás, és nagyon érik a helyzete két másiknak is. Ha valaki három havi közös költséggel tartozik, az ellen a fizetési meghagyási eljárás beindul, mert mióta én vezetem a házat, minden hónapban kapnak az érdekeltek összesitést a tartozásukról, a kiemelkedően magas tartozással rendelkezők külön levelet.

Amikor az építőipar stagnál, akkor nem a bankban kell gyűjtögetni a pénzt, hanem az amúgy már régen aktuális felújításokat kell tervszerűen elvégezni. Valójában, technológiailag mindig célszerűbb a folyamatos odafigyeléssel történő felújítás és karbantartás, mint a sokáig váratott munka. Másrészt, kisebb részletekben sokkal jobban követhető, hogy mire megy el a tulajdonostársak pénze - ezért, ahol a közös képviselő törvénytelenül a saját zsebére dolgozik, ott éppen forditva csinálják: sokáig gyűjtögetik a pénzt, majd egy nagyobb összegű felújításra költik, amiből bizonyos százalékot könnyen zsebrevágnak... ez sajnos annyira széles körben alkalmazott módszer, hogy az épitőipari vállalkozók többsége már eleve belekalkiuálja a "kenőpénzt". Elég valószínű, hogy valami hasonló történhetett a mi tavalyi kéményfelújításunk során is, de a bizonyítás problematikus, mint ahogy a korrupció esetében mindig is az.

Sokkal jobb megelőzni a korrupciót. A megelőzés legjobb módja, ha minden adat ellenőrizhető, ha mindig lépést előzetesen megbeszélnek a házban, legalább az IB és SZVB-tagok. Erre is jó lesz az a közösségi helyiség, amit lassan kialakitunk a volt mosókonyhából - bármelyik tulajdonos meg akar tudni részleteket a házban történtekről - az iratok nyitva állnak előtte.  Mindenki tehet javaslatokat, nem kell megvárni mindennel a közgyűlést.  Jobb megbeszélni, megvitatni előre, és aztán, a döntéskor már nincs vita, hiszen előtte kialakul egy közmegegyezéses álláspont. Kicsit fárasztóbb dolog így vezetni egy házat, de az eredmény kárpótol mindenkit a fáradtságért.

A közösségi helyiségben kialakitandó könyvtár és DVD-tárhoz már nemcsak én ajánlottam fel darabokat, és nagy örömömre szolgál majd, ha a házban lakó idősebbek is "rákapnak" az internetre. Technikailag megoldható, hogy akár többen is netezzenek egy időben, és aki nincs "rákattanva" a netre, mint én...(ez is egy szenvedélybetegség, azt hiszem...:), nem kell, hogy maga is megrendelje a szolgáltatást, a saját lakásában. Egy ilyen nagyságrendű közösségben további, személyes kiadást lehet racionalizálni az összefogással - vannak ötleteim...

Készítem a Belső Udvar pályázati anyagát - hó végén kell leadni - nagyon szeretnénk győzni, igaz?  Van egy személyes "jutalmam"  is, ha a pályázat segitségével  megoldhatjuk az udvarok alapproblémáit, és olyanná tehetjük a mi kertjeinket, amilyenné az adottságaik predesztinálják őket: egy tüneményes iró-barátomat rávettem, hogy tartsa meg azt a felolvasóestjét itt, nálunk, amit egyébként szinházakban szokott tartani. Ő nemcsak remek iró, hanem kiváló előadó! A ház lakóinak természetesen ingyenes előadás lenne, az előadás után pedig dedikálná az iró a könyveit. Ha ez az esemény is olyan jól sikerülne mint a koncert, a múlt hónapban, akkor, nagyobb, mondjuk havi rendszerességgel rendezhetnénk olyan kultúrális eseményeket, amelyek a házat még különlegesebbé tehetnék... a határ a csillagos ég, mint tudjuk. 

Ez két matuzsálemi korú főelosztó - szekrény : ezeken keresztül kapott áramot az a mintegy száz ember, aki a mi házunkban lakik, és az üzletek is.

A jobb alsó sarokban az a szép kis kapcsoló, ami a liftünk mozgását szabályozta -

az utóbbi időben elég rapszodikus módon.  

A mai munkanap végén már sokkal jobban néznek ki, de még nem tökéletesek.

Az évszázados porcsimbókok már nincsenek ott, és az elektromos szerelvények is újak, de a fém szekrény belső részére még ráfér egy kis festés.

Remélem, hogy holnap már az "ilyen lett" képeket tehetem fel.

Ebben a projektben nem sok szerephez jutott az esztétikai hányad, mert a kapualj, ahol a két főelosztó van, néhány éve "felújításon"  esett át - kicsit hanyadt esett ugyan, de még mindig sokkal jobban néz ki, mint az átlag, pesti bérházaké, úgyhogy, ami - jogosan - kifogásolható, az a fontossági sorrendben kicsit hátrébb szorult... 

De, ahogy az egyik hozzászólásban már irtam, apró lépésekkel haladunk előre...

Ilyen lett:

A működés szempontjából korszerűbb, a látványt illetően tisztább.

Ebben a fázisban a betápszekrények felújításán kívül megtörtént a felszállóágak karbantartása (aluminium vezetékek).

A munka ára 346,860 Ft + 20% ÁFA volt, vagyis összesen: 416,232 Ft. Ennek a felét fizettük ki a megrendeléskor és hatvan napunk van arra, hogy a fennmaradó összeget is kifizessük.

Az elektromos hálózat felújítása a továbbiakban folyamatosan történik, attól függően, hogy mennyi pénzt tudunk erre biztosítani.

Időközben, ma (2009.június 18-án) itt járt a kaputelefonszerelő is, megjavította azt az öt problémás pontot, amit a lakók előre jeleztek.

Megérkezett a lift-távfelügyelet -

MULTI ALARM

számlája, a beszerelés (12,000 Ft), és az év végéig a havi ügyelet dija. Azzal, hogy egy összegben fizetjük évente 5%-os engedményt kapunk, és a banki átutalás havi költségei is elmaradnak, illetve most, a második félévre vonatkozó ÁFA-emelést is megtakaritottuk. A szolgáltatás ez évi költsége 65,790 Ft.

A liftfelújításra nem esztétikai okokból van szükség, de ha már egy majdnem teljes felújítást csinálunk, akkor nem lehet ezt az elég elhasznált liftbelsőt sem így hagyni.

Sokan az esztétikát úgy kezelik, mint valami luxust, holott, sok esetben a környezet esztétikája nem külön költség, csupán odafigyelés kérdése.

A liftfelújítás árajánlatában 12,4%-ot képvisel az, amit a használók látni is fognak, vagyis a fülke esztétikai felújítása. Amikor kifaggattuk az ajánlattevőt, röviden felvázolta, hogy miként képzeli el a felújítást, és a szerződéskötés után elhozott egy burkolóanyag-katalógust, a FUNDER MAX cég decor-anyagaiból. Ezt a gyártót nem ismertem, de az anyagot nagyonis - 15-20 évvel ezelőtt  az izraeli konyhabútorokat ilyen anyaggal burkolták, hogy tartós legyen.  225 minta van a katalógusban. Az első 75 minta nélküli színesek, a második 75 kő- és csempeutánzatú textúrák, a harmadik 75 fautánzatú texturák.

Minden tiszteletem a liftkarbantartónké, de az esztétikai tervezért nem hagytam rá, ezért kértem, hogy hagyja nálam néhány napra a katalógust, hogy végiggondoljam a dolgot. Mégiscsak negyedszázada tervezek belső tereket - a liftbelső sem olyan, hogy két perc alatt el lehet dönteni - milyen legyen az a kabinbelső, amit aztán legalább húsz évig használnunk majd.

Mint minden tervet, ezt is azzal kezdtem, hogy végiggondoltam a napi használat apró elemeit. A következő fázisban, mivel még nem terveztem liftbelsőt korábban, tapasztalat-szerző körútra indultam. Ami nem jelentett mást, mint azt, hogy az elmúlt héten minden lehetőséget megragadtam arra, hogy liftbelsőket lássak és kielemezzem azokat.  Amikor ilyeténképpen már felvértezve éreztem magamat, akkor lefényképeztem a lift előtti tér padlóburkolatát. Ez egy elég jóminőségű műkő, amit az 1870-es években készítettek. A szürkétől és feketétől eltekintve egy borvörös árnyalat szerepel, ez volt tehát a kiindulópont.

A lift külső vasrács borítása - különösen, ha tiszta, akkor - fekete, tehát a kabin külső borítása, amit a lépcsőház teréből látunk, ahogy a lift fel és lejár, borbörös lenne, a mai seszín helyett. 

A felújító ötlete az volt, hogy réz gombokkal és fa-utánzatú borítással adjunk egy "régies" hangulatot" - ez nekem több okból sem tetszett. Egyrészt, szeretem az "egyenes beszédet" az anyagokban - nem bírom azt, ami olyan, mintha, de mégsem az - fa-utánzat, mintha-régi gombok, régies formájú új tárgyak...

Tudomásul kell venni, hogy a tárgyaknak is van egy életciklusa, a technikai dolgoknak éppenséggel elég rövid. Ha egy igényesen kialakított, eredeti lift belső terét kellene felújítani, akkor mindent megtennék, hogy az eredeti anyagokat szerezzük be, és ha fával lett volna burkolva, akkor az eredeti faburkolatot állitsuk vissza, de nálunk más a helyzet. Van egy régi külső liftrács, ami megmaradt, és annak ellenére, hogy ez igen sok technikai problémát jelent, eszünkbe sem jutott, hogy megváltoztassuk. De a kabin egy ócska időszak snassz terméke, amit most igyekszünk feljavitani mind technikailag, mind esztétikailag. Nincs oka annak, hogy eljátszuk a régiest...

A meglévő anyagokhoz, terekhez lehet úgy is alkalmazkodni, hogy közben új, "mellesleg" praktikus anyagokat használok. Az épitészeti eszköztárban  szerepel az  illeszkedés és a kontraszt is a harmonikus terek képzésekor. A "régies hangulatot" mai formákkal úgy lehet leginkább megidézni, ha illeszkedünk , esetleg visszautalunk az eredeti színvilágra. Anyaghasználatban viszont felvállaljuk a korunk praktikumát.

A szemünk először a színeket észleli, csak aztán a formákat. De a színekről jól leszoktatott minket a szocialista sematizmus, és sokan elfelejtették, hogy azelőtt milyen gazdag színskálán mozogtak az épületek, hiszen a színeknek igen jelentős érzelmi hatása van. Ráadásul a szinek égtáj és kultúrafüggők, tehát egy-egy szín jellemző lehet bizonyos ország, város, építési stílus és korszakra is. Persze az eleganciára és a vulgáris miliőre is.

Az utóbbi időben egyre jobban felismerik a színek és belső térkialakitás  pszichés hatásait. Ebből kiderül, hogy egy jól átgondolt belső tér meghatározó élmény lehet egy reggeli munkába-indulásnál, vagy hazatérésnél, még egy liftben is... Most nem akarok kitérni a bejárati kapu és a kapualj színvilágára, de mióta ebben a házban lakom, mindig olyan érzésem van, hogy ez az "irígy-sárga" közrejátszik a házban uralkodó hangulat fennmaradásában...

Vannak közhiedelemként élő szabályok, olyan minthogy kicsi-sötét teret világosra kell festeni, hogy nagyobbnak tűnjön...vagy, hogy a plafonnak fehérnek kell lennie, akkor magasabbnak hat... ezeket el lehet felejteni! A térhatás alapvetően a fényviszonyoktól függ, és ha nincs elég természetes fény, akkor meg kell tervezni a világitást. A szinektől nem kell félni, hanem nagyon alapos körültekintéssel, a fényviszonyokat is belekalkulálva a tervbe, lehet barátságos és élénk, vonzó színvilágot kialakítani.

A mi liftünk mindössze 104X104 centiméter alaprajzi méretű, de azáltal, hogy a szabad lépcsőházi térben mozog, a kabinban lévők bezártság-érzete kisebb, mintha egy betoncsőben haladna a lift. Természetesen, fontos szerepe van ebben a kabin két  ablakának.  A két ablak csak annyiban változik, hogy sima üveg helyett  a 3+3 milliméteres ragasztott biztonsági üveg egyike savmart üveg lesz, tehát nem teljesen átlátszó, csak áttetsző. A két szomszédos oldalon egy-egy tükör "tágítja" a teret, amelyek ugyanolyan méretűek lesznek, mint a mostani ablakok.

A mesterséges fény szerepe is kritikus egy ilyen apró térben. Mivel a magasság mindössze 210 cm, a lehető legrosszabb megoldás, hogy a fényforrás a plafon közepén van.  A kabinban utazók fejét világitja, ahelyett, hogy fülke falának adna hangsúlyt. Ezért a felújított liftnek a világitása vonalszerűen a kabin felső sarkában kell legyen, méghozzá legalább két oldalon, a tükrök felett, de még jobb lenne, ha mind a négy oldalon lenne. Ez a fény a világosabb árnyalatú falborítást a kapcsolókat, a tükröket , az ablakokat és az ajtót "mosná le" fénnyel - ez valóban "tértágító" hatású. 

Durván a könyökmagasság alatt (az ablakok és tükrök alsó sikjánál) váltana a világosabb burkolat a sötétebb borvörös burkolatra, és ez a szín tér vissza a padlón is. A kétféle anyag között ott a rozsdamentes acél lábazat. Rozsdamentes acél a lift vezérlése, a vészcsengő-boritása, ezért ez az anyag tér vissza, mint szegő és keretléc, a falburkolat megosztásánál és az ablak, illetve a tükörkereteknél.  A rozsdamentes acél lábazat praktikus egy sokat használt liftnél. A rozsdamentes acélhoz illik az üveg, illetve a tükör, amely megjelenik a belső térben.

A lift felújításnak, mint említettem műszaki oka volt, de ha már felújítjuk, akkor legyen olyan szép és praktikus, amennyire csak lehet. Ez az igény aztán továbbgördülhet a lépcsőházra is. Ketészleszek kommentje teljesen jogos - a közösségi terekben elhelyezett konzerves dobozok tényleg elég rémesek, viszont valós fünkciót töltenek be, ezért ha ki akarjuk dobni őket, akkor meg kell oldani a dohányosok ama igényét, hogy a csikket eldobhassák, mielőtt a liftbe beszállnak - merthogy ott tilos a dohányzás!  Ennek is utánanéztem, és van erre célszerű és esztétikus megoldás, tehát meg tudjuk oldani azt, hogy ha nem is minden méteren, de minden szinten, a lift külső rácsára szerelve  lesz hamutartó, amit üriteni is lehet.

Ketészleszek másik javaslatát, miszerint a képcsőfordulókban legyenek növények, annyiban módositanám, hogy nem a lépcsőre, hanem a korlátra szerelve, de a lépcsőház légterébe lógatva lehetnének növények, amelyek valóban kellemessé tehetik az egész lépcsőházat.

Talán egyszer a lépcsőház irígysárga színét is felváltja valami barátságosabb, és a csupasz falakat  Kádár Béla festményeinek reprodukciói díszítik... csak rajtunk múlik.

Ma visszafizettem az április havi fizetésemet, miután a megbízási szerződéssel, ahogy a közgyűlés utóbb megszavazta, másként alakulnak a járulékok. A május havit eleve ki sem vettem, és ezt teszem a június havival is, hogy több pénze maradjon a háznak a felújitási munkákra, legalább az anyagvásárlásra az ÁFA-emelés előtt. Nem azért teszem, mert annyi pénzem van, hogy ingyen is dolgozhatom, hanem mert a lakásom felújitására tartalékolt összeget már úgysem kötöm le, hiszen magam is az anyagvásárlás közepette vagyok, igy olyan mindegy, hogy az én bankszámlámon van, kamat nélkül, vagy a házén. Helyesebben, most jobb, ha a házén van, úgyhogy amíg megtehetem, nem veszek ki fizetést. Ma befizettem a lakásom közös költségét az év végéig - hasonló megfontolásból.

A tulajdonostársaktól csak azt kérem, hogy a hátralékaikat fizessék be. Eddig 28-an fizettek közös költséget ebben a hónapban, de közülük 6-an elfelejtették a hátralékukat, amely egyenként talán nem nagy összeg, de ez a hat tartozás több mint 50,000 forint kiesés a háznak. Megérthetik, hogy miközben a "falakról kaparom le" a pénzt, hogy holnap megköthessük a szerződést a betápszekrények felújítására, aztán pedig a vizvezetékszerelés anyagaira gyűjtök, hogy amennyire lehet kivédjem a júliusi ÁFA-emelést, minden hátralék bosszantóan hiányzik. Miközben intézkedem a nagyobb tartozások bírósági behajtásáról, igyekszem kicsikarni a Vodafontól a házat megillető összeget, rendkívül bosszantó a 4-5,000 forintos tartozások miatt másodszor-harmadszor levelet írni. A közgyűlési jegyzőkönyvvel mindenki megkapta a tartozási listát. Január óta ez már a negyedik, amelyen szerepelnek a tavalyi év zűrös befizetéseiből itt-ott adódó kisebb tartozások - ha valakinek kétségei vannak, hogy nem pontos, szivesen átnézem vele újra, hogy bizonyossága legyen, de azokat az apró összegeket is kérem, hogy vegyék komolyan, és fizessék be. Mint már annyiszor leirtam, utálok veszekedni, de ez közel sem jelenti azt, hogy ebbe a helyzetbe belenyugszom. Már régen, a packázó hivatalokkal szemben kialakitottam egy "kifárasztásos módszert" - nem én fáradok ki, azt garantálom. Ez elvi és gyakorlati kérdés is egyben: elvi azért, mert csak akkor van valakinek joga a közös szolgáltatásokat igénybe venni, mondjuk a szemetét kiüriteni a kukákba, ha ennek árához hozzáteszi a maga pénzét - gyakorlati kérdés, mert a háznak rengeteg fejújitás-jellegű munkát kellene fizetnie, de csak abból tudja, amit a tulajdonosok befizetnek, ha pedig nem jön be a szükséges pénz, vagy késik, akkor ezek a munkák is késnek, ami pedig mindannyiunk életminőségét rontja, de az ingatlanok lehetséges értékét is. Vannak akik úgy szeretnék csökkenteni a kiadásokat, hogy azoktól sajnálják a fizettséget, akik dolgoznak, miközben maguk a közös költséget több, mint egy éve nem fizetik, és mert eddig senki "nem rágra a fülüket", úgy gondolják, hogy ez a világ rendje: van aki fizet, van aki dolgozik, és van aki mindkettőt kihasználja... nos ennek vége lesz, mert nem szállok le azokról, akik semmibe veszik a közösségi együttélés szabályait. Nem szeretem ezt csinálni, de meg fogom tenni, mert ez a dolgom.

Aféle optimista felhangként - ahogy pakolom a cuccaimat a felújítás előtt álló lakásomban, egyre több dolgot találok, amit szívesen felajánlanék a jövendő közösségi helyiség részére. Nemcsak polcokat, asztalt mosdót, vagy mosogatót, és hasonlókat, amelyek csökkentik a mosókonyha átalakitásának költségeit, hanem a későbbi, közösségi funkcióhoz való dolgokat is, mint például könyvek, folyóiratok, és egy kölcsön-DVD-könyvtár alapjait.  Elég sok DVD-m van, és arról a rossz szokásomról sem hiszem, hogy le fogok tudni mondani, hogy időnként újabbakat veszek. De ahogy az internethasználatot is lehet optimalizálni azzal ha a közösségi helyiségben lesz internet, és ezzel a kezdő internetezők vagy az érdeklődők is hozzáférhetnek - terveim szerint az egyik régebbi laptopomat felvinném - úgy a DVD-gyűjteményből egy igen szimbólikus, mondjuk önkéntes, 50 forintos "bérleti dijért" bárki vihetne filmet, mint egy kölcsönkönyvtárból. Ez a "bérleti dij" aféle adomány-alapba kerülne, amiből újabb DVD-ket vehetnénk. Ezen felül, ha valaki megunta a már sokszor látott DVD-it, ő is felajánlhatja a közös könyvtár számára.

Annak idején, amikor kivándoroltam Izraelbe a két kicsi gyerekemmel, nem egyszer voltak anyagi gondjaink, de mindig megőriztünk valami pozitív fogodzót az életünkben. Akár azt, hogy az egyszerű ételt szépen megteritett asztalra tettük, és úgy ültünk mellé, mintha legalábbis libamáj lett volna a  tányéron, hogy  nevetve mondhassuk egymásnak - jól élünk...

Mióta átvettem a házat kicsit úgy érzem magam mint az a takarító, aki sosem ér a munkája végére - annyi mindent kéne rendbetenni egyszerre, hogy az egyszerűen nem fér bele a 24 órába. Folyamatos lelkiismeretfurdalásom van azoktól, amiket még "nem tettem sínre". 

Ilyen, többek között a takarítás ügye.  A szelektiv szemét-kezelést és a takarítást egy kézbe adtuk, a szeméttárolónak az átalakitását megterveztem, begyűjtöttem az árajánlatokat is, de a liftproblémák miatt kénytelenek voltunk elnapolni a szeméttároló felújításást. A komposztálókkal némiképp csökkentettük a szervesanyag-mennyiséget, ami a vegyes-szemétbe kerül. A takarítás minőségével kapcsolatban panaszkodtak a lakók, nekem is van szemem, de úgy gondoltam, hogy az egészet rendszerbe kell szedni, anélkül nem lesz hosszútávú, jó megoldás.  Vasárnap dálután aztán nekiveselkedtem, hogy megcsinálom a ház takarítási kódexét.

A takarítási kódexet az SZVB és az IB-tagok megjegyzéseinek megfelelően javítom, rövidesen felteszem a szerződés alapjául szolgáló takarítási rendet.

Tegnap aláírtuk a liftfelújítási szerződést 5,262,000 forint. Ennek az összegnek a felét ma átutaltuk , miután tegnap reggel visszautaltuk a CIB bankszámláról 560,000 forintot - ezzel a CIB bankszámlát kiürítettük. A számla technikai lezárásához testületileg be kell vonulnunk a bankba , méghozzá a Nyugati pályaudvari fiókba, ahol az előző közös képviselő  nyitotta,  tavaly, ezt a számlát. Ezek az oda-vissza utalgatások igen komoly banki költséget eredményezetek, nehezen áttekinthetővé tették a pénzmozgást, ezért most gyakorlatilag felszámoltuk.  

Az OTP-ben lévő felújitási-megtakaritási számlánkat is gyakolatilag kiürítettük a lift miatt. A folyószámlánkon ma 337,707 forint van, miután a hónap eleji befizetések és a beérkező számlák ( negyedéves biztosítási dij, ELMŰ-számla, szemételszállitás dija levonásra került. Májusra nem mertem kivenni magamnak sem fizetést, és a takaritási számlát sem fizettem ki, mert nem szerettem volna minuszba taszítani a számlánkat . Igaz, május 26-án lekötöttem 1,500,000 forintot hatvan napra, a liftszerelés második kifizetési ütemére, de sűrgős lenne az elektromos munkák beinditása is, még ebben a hónapban.

Aki eddig kételkedett a liftesünk becsületességében, annak elmondom, hogy Meixner István április óta több-tucatszor volt a liftet "helyrebillenteni", hogy addig is működjön, amíg a felújítás megtörténik. Szerződésünk szerint háromhavonta fizetünk neki, de júniusban nem ad számlát, nem fogad el pénzt, mert szerinte, amit csinált az nem karbantartás volt, csak állapotfenntartás. Nem nagy összeg: 28,800 forint, de ez egy becsületes ember gesztusa .

Ma beszéltem az ügyvédnővel a legnagyobb tartozást felhalmozó házaspárral kapcsolatban. Kiderült, hogy van némi szemléletbeli különbség a bírósági gyakorlat és az én logikám között - a birósági végzés összegét én csak azután vontam le, miután az esedékes közös költséget  kiegyenllítették. Az ügyvédnő szerint a biróság előbb a régi tartozást tekinti kifizetendőnek, és az újabb tartozást tolja maga előtt. Ezek szerint, a házaspár, a múlt év közepéig  kifizette a bírósági végzésben szereplő összeget, de közben szinte nem fizetett közös költséget a 2008-as, év 2009-es hónapok után. Az eltérő szemlélet miatt a kamatból adódóan, a tartozás összege kisebb - ma délután egy táblázatban összefoglaltam - "csak" 340 ezer forint május végéig, amihez egy másik perből származó 22 ezer forintos tartozás hozzájön. A felhalmozott tartozás behajtását, bármennyire nem szeretem, de már a bíróságra kell bíznom, hiszen gyakorlatilag egy évnyi közös költséggel tartoznak.  Természetesen, erről az érdekelteket is értesítettem, és igyekeztem békés úton rendezni az ügyet, de az olyan válasszal, hogy "majd ha lesz pénzem fizetek, most nincs" - nem tudok mit kezdeni. Akik tartoznak, nem kisnyugdijasok, csak a mi házunkban három lakásuk van.

A betápszekrényt mindaddig nem tudjuk megrendelni, amig nem érkeznek be az elmaradások - ezzel pedig bukni fogjuk a 5%-os ÁFA-emelést. Minden nap megnézem, hogy ki mit fizetett be - többen, akik megigérték, hogy május végén befizetik a tartozásukat, még mindig nem tették meg. Ha azt a gyakorlatot, amit eddig folytattak a korábbi közös képviselők, hogy ha nem volt elég befizetés, akkor a sűrgős munkákra célbefizetést követeltek, nem akarjuk folytatni, és nem akarjuk folytatni, akkor minden tartozást be kell fizetni a hónap közepéig. A közgyűlési jegyzőkönyvvel megkapta mindenki a tartozási listát, amelyen láthatja a saját egyenlegét is, de azt is, hogy melyik szomszéd mennyivel tartozik. Kérek mindenkit, értse meg, a június kritikus hónap, szükség van az együttműködésre.

Még mindig nagyon magas a tartozások összege:

I. udvar 340,114 forint

II.udvar 702,931 forint

Ennyit kellene befizetniük május hónapban azok, akik még tartoznak.

Túl a közgyűlésen, elég pocsékul érzem magam - mintha az őszinte szó és az egyenes gondolkodás valahol elvetendő és megvetendő dolog lenne ebben az országban. A magyar abszurd teljes valóságában volt a színen - ne legyen közösségi helyiség a mosókonyha helyén, mert nincs pénze a háznak - mondja az, aki többel tartozik, mint amennyibe a mosókonyha felújitása kerülne. Igaz, a többség örülne egy ilyen helyiségnek, és az alternativa az, hogy a mosókonyha maradjon kihasználatlanul üresen...

Nem csodálom, hogy azok, akik nagy tervekkel, hatalmas tenniakarással látnak a feladatuknak, egy idő után úgy érzik magukat mint a kivert kutyák, megalázottan és hányingerrel küzdve inkább elhagyják a terepet. Ma este volt néhány olyan pillanat, hogy magam is ezt éreztem - a francnak kell, hogy mások belém töröljék a lábukat! Másfelöl viszont, nem adom meg magam olyan könnyen. Bár rendkívül megalázó, ahogy hülyét akart csinálni belőlem az a páros, akik ma több mint négyszázezer forint közös költséggel tartoznak a háznak, de túl fogom élni, és holnap folytatom azt a munkát, amire vállakoztam - a többség érdekében.

Még valamit el kell mondjak: a közgyűlésen kioktattak, hogy kell bizonyos felújitási munkákat a biztositó számlájára csináltatni... meghallgattam, próbáltam megemészteni, aztán a következő döntésre jutottam magammal: én nem leszek biztositási csaló! Alaposan elolvastam a ház biztositását, és ha olyasmi történik, ami abba belefér, vagyis bizonyos "káresemény", akkor azonnal értesitem a biztositót, de bármennyire is igyekszem spórolni a háznak, nem fogom törvénytelen eszközökkel ezt megtenni. Az, aki hosszasan kioktatott, hogy kell ezt csinálni, talán igy dolgozik, de a ház többsége egyszer már eldöntötte, hogy nem kér az ő "áldásos" tevékenységéből.

A felújitási költségeket nemcsak én, hanem az intézőbizottság és a számvizsgáló bizottság is alaposan átvizsgálta, az árajánlatot-tevőket kifaggatta, és a listát azzal bocsátotta a közgyűlés elé, hogy az első helyre kerültek árajánlatát reálisnak tartja, a szerződés megkötését javasolja. Ha valaki magasnak tartotta az árajánlatokat, módjában állt a közgyűlésre szóló meghívó kézhezvétele és a közgyűlés közti héten megnézni nálam a részletes anyagot. Persze, lehet, hogy más volt a megjegyzés mögött, mégpedig egy "szokás", mint a biztositási csalás, csak itt nem a biztosítót, hanem a társasházat veri át a közös képviselő, aki feltupírozza az árakat, és az összegből saját magát is megjutalmazza... úgy látszik, valaki magából indult ki, hogy ő miként ügyeskedne, de elfelejtette, hogy én olyan "élhetetlen" vagyok, hogy még a biztositót sem akarom átverni, nem beszélve azokról a szomszédokról, akikkel egy házban lakom. Lehet, hogy ez így szokás itt Magyarországon, de én nem ebben szocializálódtam. Nekem a privát bankszámlámat is megnézheti bárki - nincs mit titkolnom.  Amim van, az vagy az én, vagy a szüleim (nagyszüleim) kemény munkával megkeresett pénzéből van.

Ez a szombat olyan volt mint egy álom. Egy gyönyörűséges álom !

Az Oriolus kamarakórus tagjai nemcsak gyönyörűen énekeltek, hanem olyan légkört is teremtettek a házban, hogy nincs az a szőrős-szívű szomszéd, aki titkon ne mosolyodott volna el örömében.

Madárkák "repültek" a falakra, a kert bokrai közé, a vasrácsra, tipegtek az utca flaszerén, keresztül az első udvar betonján, fel a mogorva-színű lépcsőkön - annyi gondosság és szeretet volt minden apróságban ami még csak a koncert körítése volt, hogy a lelkesültség átragadt a hallgatóságra is.

Ebbe a kerti koncertbe belefütyürésztek az élő madarak is, ha nem is sárgarigók (a kórus névadója), de hangjuk, itt és most, cseppet sem volt disszonáns.

A  dalok között  Lázár Ervin meséjét a nagyravágyó feketerigóról hallhattuk, a koncert után pedig remek ételek várták a vendégeket.

Az első udvar is megtelt élettel - rengeteg pozitív energiával. Nemcsak a közönség és az énekesek beszélgettek egymással, hanem a szomszédok is, fiatalok és idősek, ismerősök és eleddig egymásnak ismeretlenek.

Mosolyogtak egymásra, szavakkal és gesztusokkal is kifejezték örömüket, hogy a gyanakvás és a félelem egy időre elszállt a háztetők felett.

Ebben a valamikor nagyszerű, romlásában is néha felemelő, de egyre élhetetlenebb városban, ebben a háborúskodást is sokszor megélt házban, tegnap este  két és fél órára, leszállt a boldogság kék madara - sokunk úgy élte meg, mint egy csodát, hogy ezt is lehet, így is lehet élni. 

Pedig nem is kellett sok hozzá, csupán egy kis bizalom, csipetnyi szeretet, morzsányi tettvágy, és hinni abban, hogy másként is lehet, mint ahogy megszoktuk. Köszönet érte ezeknek a nagyszerű fiatal embereknek , akik felvillantották a reményteli jövőt, amikor majd az ő tehetségük, tettrekészségük és szeretetük határozza meg az életet a Földnek ezen a részén.

A fotókat Halász Nóra készítette   - köszönet érte.

Minden kedves lakótársunkat emlékeztetni szeretném arra, holnap újra kertészkedünk,  este koncertezünk és "madáreledeledeleket"  eszünk.

Reggel, 9 óra körül kezdünk, de mindenki akkor jön, amikor tud, amikor kedvet kap. Persze, jó lenne, ha minél többen jönnének, ha minél többen éreznék úgy, hogy ez mindannyiunk ügye.

Házi "kertészünk",  Szakács István kertészmérnök, leírta a tennivalókat:

• a komposzthoz vezető út javítása (sár-ügy)
• a komposztládák tartalmának átforgatása
• a komposztládákba a szellőzőrács behelyezése (ezt a cégtől viszem)
• gyomlálás, kapálás és gereblyézés
• új növények ültetése ( ezeket a cégtől viszem majd )
• esetleges szemétszedés, takarítás

Nem lesz túlságosan megeröltető, azt hiszem, de a hangulat, bízom benne, hogy most is olyan jó lesz, mint az első alkalommal. István megveszi a fakérget, amit a komposztálóhoz vezető útként használunk, hogy bármikor, száraz lábbal lehessen eljutni a komposztálóhoz. A Rév8 belsőudvar-pályázatát is megbeszéljük munka közben, hiszen ahhoz éppen az a fajta aktiv, tulajdonosi részvétel szükséges, ami nálunk már kialakulóban van. Remélem, hogy ezúttal még többen jönnek le...

Az esti koncertre egy sajtófotós barátnőm is eljön - talán, még híresek is leszünk...:) vagy némi előnyt szerezhetünk a pályázaton (2 millió forint a pályázati dij, de csak egyetlen társasház kaphatja meg a Palotanegyedben, úgyhogy nem árt pedáloznunk...:)

Tegnap délután maratoni megbeszélése volt az Intéző és a Számvizsgáló Bizottságnak. Az április eleje óta végzett állapotfelmérés alapján bekért árajánlatok vizsgálata és az ajánlattevők "kihallgatása" történt. A lift-felújításra 4 árajánlatunk volt, az elektromos munkákra 3, a viz-csatorna-szerelésre szintén három. Ennél többen voltak, akik megnézték a feladatot, majd úgy döntöttek, hogy ez túl "macerás" munka (vagy a megrendelő túl sok kérdést tesz fel...), ezért tartott másfél hónapig ez az első fázis. Mert a ház állapotfelmérése még folytatódik, és készül a felújítási program következő  szakasza.

Fontossági sorrendben első helyen volt az elektromos betápszekrények rendbetétele, mert azok állapota tűrhetetlenül rossz. Közben, április közepén kiderült, hogy a lift még rosszabb állapotban van, ezért elsőbbséget kapott. Egy hete az is kiderült, hogy a lifthez kapcsolódó elektromos rendszer hibája is  egyik okozója a visszatérő liftmegállásoknak.  A viz-és csatorna-rendszer felmérése során nyilvánvalóvá vált, hogy bármikor számíthatunk csőtörésre a szennyvízcsatornáknál... 

Ezek az idei felújítási munkák, amelyeken kívül olyan kisebb "közérzetjavító projektek" kerülnek sorra, mint a mosókonyha átalakítása irodává, és közösségi helyiséggé - erről, később bővebben -, a szeméttároló felújítása, a sárga, bejárati kapu javítása, hogy könnyebben nyitható legyen, és reméljük,  talán a postaládákat is sikerül praktikusabbakra cserélnünk, illetve, folyik a kertkarbantartás, amellyel kapcsolatban egy pályázaton is résztveszünk - egy 2 millió forintos támogatás elnyerése érdekében.

Készítettem egy pénzügyi ütemtervet is, amely alapján a felújítási program első fázisát tudjuk finanszírozni, ha mindenki időben befizeti a közös költséget.

A mai napon, ellenőrizve az eddigi befizetéseket, az I. udvar tulajdonosai 355,104 forinttal tartoznak, a II. udvar tulajdonosai pedig 744,068 forinttal. Igy nehezen tudjuk megvalósitani a terveinket.

A hónap feléig mindössze 826,796 forint érkezett be a hiányzó 1,787,973 forint helyett. Ezért több tulajdonostársnak személyes levelet küldtem azzal a kéréssel, hogy mielőbb fizesse be a tartozását, még a kitöltött csekket is mellékeltem, miután ellenőriztem az összegeket.

Néhányukkal telefonon is beszéltem, és igéretet kaptam, hogy még ebben a hónapban törlesztik az adósságukat. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a háznak komoly kiadásai lesznek a közeljövőben a felújításokkal, bár mindent megteszünk, hogy az összegek optimálisak legyenek, és a válság miatt viszonylag kedvezőbb feltételeket tudunk kicsikarni a kivitelezőkből, de az egész ütemezési tervünk akkor működik csak, ha mindenki pontosan befizeti a részét.

Meg kell mondjam, tőlem a legtávolabb áll az, hogy ügyvédet bízzak meg a tartozások behajtásával, ugyanakkor vannak 2007 óta húzódó tartozások, és olyanok, amelyek többszázezer forintra rúgnak.

A Társasháznak pillanatnyilag 2 millió forintja van az OTP számlákon (a felújitási számlával együtt), kb. 1 millió az LTP számlán, amihez 2012-ig nem nyúlhatunk, legfeljebb hitelt vehetünk fel rá, és az CIB bankban 2 millió 300 ezer forintunk. Tehát, pillanatnyilag 4 millió forintot tudnánk a felújitásokra forditani, ha mindent figyelembe veszünk, de ez még a liftfelújitásra sem elég, ugyanakkor a munkákat nem halaszthatjuk el.  A részletfizetéseket ütemezni viszont csak akkor tudjuk, ha bízhatunk abban, hogy mindenki pontosan fizet.

A koradélutánt azzal töltöttem, hogy az egyik tulajdonostársunk tartozását számoltam ki, hónapról hónapra.  2008 február végén született egy bírósági végzés. Azután az illető hol fizetett, hol nem, de a nem az gyakoribb volt. A kamat miatt nagyon precizen kellett minden hónapra kiszámolni a tartozást - három oldalnyi kimutatás, és a végeredmény rémisztő - 390,372 forint.  Mint kiderült, az előző közös képviselő meglehetősen lazán kezelte ezt a tartozást, az ő számitásai szerint több, mint 100 ezerrel kevesebb lett volna az összeg. Egyébként, ha az illető befizette volna a tartozását, amit az előző közös képviselő, mint tartozást rámhagyott, talán nem is kerestem volna a birósági végzést, és nem számolgattam volna, visszamenőleg. De tekintettel arra, hogy ezt az ügyet már át kell adnom az ügyvédnek, el akartam kerülni a tévedést, ezért módszeresen kiszámoltam.

Nem nagy öröm az ilyesmi, meg kell mondjam, de arról szó sem lehet, hogy mig a többség, sokan nyugdijasok, tisztességesen fizetik a rájuk eső részt, egy olyan tulajdonos, akinek a legnagyobb tulajdoni hányada van a házban, fittyet hányjon a kötelezettségére. Utálom a vitát, de ez a levél ma bekerült az illető postaládájába, és holnap reggel ott lesz az ügyvéd asztalán.

A ház utcai frontján öt üzlethelyiség van.

Az egyik oldalon, az asztalosműhely, aztán, volt a szudáni étkezdénk, ami bezárt.

A másik oldalon három pici üzlet, amelyből csak egy üzemel - bár vevőt nem sokat láttam, de elvileg mindenféle intim ruhadarabot lehet vásárolni, amikor éppen nyitva van.  Lehangoló kép.

Tapasztalatom szerint egy rossz üzlet képes befolyásolni a szomszédos üzletek sorsát, de a tétel fordítva is igaz: ahol beindul egy jó üzleti vállalkozás, amely forgalmat indukál, ott van esély arra, hogy a többi, döglődő üzlet is felzárkózik. (Mellesleg ez a plázák sikerének is alapja.)

Az üzleteknek, négyzetméterarányosan dupla tulajdoni hányaduk van - dupla közös költséget fizetnek, ahhoz pedig, hogy ezt az összeget ki tudják fizetni, a vállalkozásukkal ezt meg is kell keresniük.

Tehát elemi érdekünk, hogy a ház utcai frontján sikeres vállalkozások működjenek.

A szudáni helyén már megkezdődött az átalakítás - két egyetemista lány nyit itt egy ruhaüzletet. Felújítják a vizesblokkot, az elektromos hálózatot, és egy térré nyitották a szép boltozatos helyiséget, amely  korábban megosztott volt. Reményeim szerint a csúf barna és egérszürke színek is eltünnek a homlokzatról. Mivel hasonló átalakításokban igen nagy gyakorlatra tettem szert az elmúlt húszonvalahány évben, folyamatosan figyelemmel kísérem azt, amit az üzletben csinálnak - nem molesztálni akarom őket, csupán együttműködni annyira, amennyire a közös érdek és jószándék diktálja.

A házban lakóknak sem mindegy, hogy milyen az utca, amin keresztül hazatérnek, a tulajdonosoknak pedig az nem mindegy, hogy ingatlanuknak milyen a piaci értéke.

Ez utóbbit jelentősen befolyásolja az is, hogy milyen a lakás közvetlen környezete, és maga az épület, bejáratával, homlokzatával együtt. Vagyis, közös érdek, hogy az üzletek sikeresek és szépek legyenek, a ház homlokzata pedig idővel az adottságaihoz méltó külsőt kapjon. 

Ebben, remélhetőleg segitséget tudunk majd kapni a Palotanegyed részönkormányzattól.

A tervek szerint a melletünk lévő kéményseprőház lesz a Palotanegyed egyik központi , közösségi épülete - igaz, ehhez el kell viseljük majd a felújítási munkákat is...

A magam részéről annyit teszek egyelőre, hogy résztveszek az Egyesület ülésein, és figyelem, hogy milyen pályázatokat irnak ki, amelyek relevánsak a ház szempontjából. 

A Belsőudvar Program mintha ránk lenne kiírva, de bizonyára nem mi leszünk az egyetlenek, akik ezt megpályázzák. A homlokzatfelújitásra az utca megújításával párhuzamosan kerülhet sor, előreláthatólag 2010 őszéig.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Csakhogy addig, a magunk részéről előre kell haladnunk az infrastruktúrális hálózataink felújitásával - hiszen amig a falakat vésni kell, nem lehet szó a festésről, vagy másfajta szépitgetésről.   

A Bródy Sándor utca vegyes forgalmú lesz, ami azt jelenti, hogy nagyobb teret kap a gyalogos-forgalom, ami kedvez majd az üzletek forgalmának.

Kevesebb lesz az átmenőforgalom, ami kevesebb zajt, mocskot és bűzt is jelent. A Bródy Sándor utcában is lesznek fák...

Mindezek a változások, remélhetőleg, előnyösebb helyzetbe hozzák az üzleteket, érdemes lesz olyan funkciót találni,  amely jobban illik a  rendezett környezetnek,  nagyobb bevételt hoz.

A ház közeljövőre tervezett - kényszerűen, tovább nem elnapolható -  felújítási munkái közül az elektromos rendszer felújítása az üzletek számára is nagyon fontos, hiszen a jelenlegi helyzet, mármint a betápszekrények és az elosztó-hálózat állapota  őket is érzékenyen érintheti egy meghibásodáskor. A lift valószinűleg kevésbé,  és a viz-, ejtővezetékhálózat is csak közvetve. De ezzel a lakások tulajdonosai is így vannak.

Az utóbbi időben vészesen sokat romlik el a lift. Azt tudjuk, hogy rengeteg a hibája - az ÉMI-vizsgálat listájára kértünk is árajánlatokat, de a munka volumene miatt ezt csakis közgyűlési határozat alapján rendelhetjük meg. A napokban összehivjuk az IB-SZVB tagokat, hogy közös plénum előtt "fogjuk vallatóra" azt a vállalkozót, aki az irásos ajánlat alapján a legkedvezőbb a háznak. A közgyűlés elé már egy alaposan megvizsgált, részleteiben tisztázott ajánlatot viszünk - de éppen ezért az előkészítés időbe tellik, közben pedig engem átkoznak a házban, mintha én rongálnám a liftet, naponta. Nem túlzok, mert ma délután az egyik lakó rámcsöngetett, hogy nem megy a lift, és mivel éppen egy előadásra készülve, a fürdőből léptem ki, ezért nem tudtam kinyitni az ajtót,rámüvöltött, hogy menjek az anyám picsájába...

Nos, nem megyek, de tisztázzuk a helyzetet:

1. a liftet pocsék állapotban hagyta ránk az előző karbantartó, és nem olyan apróságokat kell megcsinálni, hogy azt hipp-hopp el lehet végezni. Alapos munkát és tisztességes árakat, kedvező fizetési feltételeket akarunk megszervezni. Igyekszünk, minél hamarabb megtenni, de semmiképp nem akarjuk, hogy a kivitelező a sürgősség miatt megvágjon minket.

2. a lift állandó, visszatérő, leállásai ugyan lehetnek  a rendszer tökéletlenségéből fakadóak, de egyre inkább erősödik a gyanu, hogy valaki rendszeresen "megpiszkálja" a liftet. Valaki, aki nem vette jónéven, hogy elbocsátottuk a korábbi karbantartót, és most érzékeltetni akarja, hogy az új karbantartó nem végzi rendesen a munkáját.

3. Nincs olyan karbantartó, aki naponta háromszor jön ide helyretenni a liftet. Nagyon sokszor volt itt, és nagyon sokszor voltam kénytelen Misi segitségét is igénybe venni, de ez így nem megy - a lehető legrövidebb időn belül megtartjuk a közgyűlést, ha kell, csak a lift miatt, bár igyekszem a többi témát is úgy előkészíteni, hogy döntéseket tudjunk hozni.  Addig is, senki ne nyúljon a lifthez önhatalmúlag !

4. Hogy kivédjük a további szabotázs lehetőségét, és az időről-időre előforduló lopások elkerülése végett is, fel fogunk szereltetni a Multialarm céggel egy-két kamerát - már holnap kérek tőlük árajánlatot. Ők csinálták a lift vészhivó-rendszerét.

5. és még valami...

Igaz, itt lakom a házban, elérhető vagyok, ha baj van, és lelkem rajta, hogy minél kevésbé legyen baj, de nem vagyok sem varázsló sem pedig házgondnok. Azt pedig kikérem magamnak, hogy trágárságokat orditsanak felém. Nem fognak elriasztani attól a feladattól, amit magamra vállaltam, de ezt a hangnemet nem tűröm el senkitől.

Hát, hogy is mondjam... miután három órán át álltam sorban és ültem tétlenül várakozva, hogy egy lépéssel tovább jussak az APEH-bürokráciában, nem kevés nosztalgiával gondoltam arra az időre, amikor még csak egy izraeli cég tulajdonosaként, Tel-Avivban adóztam.

Itt születtem Magyarországon, magyar az anyanyelvem, de az APEH-kódnyelvet nem értem. Ültem szemben a számítógéppel, kigúvadt szemekkel és egy nyomorult kérdőívet nem tudtam kitölteni - a lehetséges válaszok közül az én egyszerű logikámmal nem találtam meg a magam helyét. Mivel azt nem kockáztattam, hogy rosszul töltöm ki, beballagtam az APEH-ba, ahol csak félnapokat fogad az ügyfélszolgálat, mert miért is dolgozna egész nap egy olyan hely, amit ügyfélszolgálatnak hívnak? Emberi szóval szóló tájékoztatás nincs - fordulj a géphez, mondják, ettől aztán az ember 56 éves korában, két diplomával a zsebében analfabétának és gyengeelméjűnek érzi magát, mert megint ugyanazok a bikfanyelven fogalmazott mondatok várják, amelyeket már az internetes honlapon sem értett. Az egyik biztonsági őr - mert belőlük viszont annyi van, hogy már azt hittem, hogy nem jó helyen járok, felcsapott informátornak, és azt mondta, hogy jöjjek vissza egy órakor, akkor elmagyarázzák nekem, hogy mit meg hogyan...

13:05-kor belépve a fogadóterembe egy sűrűn megtekeredett kígyóra emlékeztető sor várt az információnál. Negyed óra múlva felmértem, hogy ebből estig sem lesz ügyintézés, úgyhogy begyűjtöttem egy gépi sorszámot a Tájékoztatás cimű gombot tippelve. Ez bejött, mert az információs pultnál egy olyan hölgy fogadott, akinek én kellett elmagyarázzam, hogy azt a 08T1011-nak becézett bejelentőlapot miért töltették ki velem pár nappal korábban, és miért kell leadnom - erre nagy kegyesen rányomott egy pecsétet, és visszaadta a másolatot, majd közölte, hogy a további kérdéseimmel forduljak a Tájékoztatáshoz, vagyis várjak úgy egy további órát, mire sorrakerülök.

A Kilimandzsáróra felkapaszkodni vágyó elszántságával vártam hát tovább, mert közben az is kiderült számomra a néhány napja átvett iratokból, hogy a korábbi közös képviselő nem adta le február 15-én a Társasház adóbevallását, és még felsőfokú APEH-nyelvvizsgával sem valószínű, hogy az összes papírt ki tudom tölteni oly rövid idő alatt, hogy a büntetést megússzuk.

Négy óra körül megjelent a sorszámom, és a 30-as pultnál egy mogorva hölgy nézett rám. A köztünk lezajlott beszélgetést nem írom le, mert átélni untig elég volt egyszer, nemhogy még megismételni a rémisztő élményt írásban. Mindenesetre, ha az APEH igazgatója lennék, ilyen embert még véletlenül sem ültetnék egy ügyfélszolgálatba, pláne nem oda, ahol az adózó szerencsétlen kérdezni szeretne valamit, vagy tájékoztatást várna. Mivel az első lépés egy újabb ürlap kitöltése volt, az ellenszenves figura átirányított a hetes pultba. Újabb várakozás, de amikor leültem az újabb ügyintézővel szemben, ő rámmosolygott és elmagyarázta azt, amit a kolléganője kellett volna elmondjon, anélkül, hogy kioktat és hülyét csinál belőlem.

Holnap reggel folytatom, vagyis visszaviszem a kitöltött kérdőíveket és  talán, megint egy lépéssel előrébb jutottam az csodás APEH-bürokráciában. Ezzel együtt, úgy tűnik, hogy nem úszom meg, hogy egy könyvelő szakemberrel át ne nézessem azt, amit örököltem. Huszonkét éven át csináltam a cégem könyvelését, az éves adóbevallásom, és úgy mentem át az adóellenőr vizsgálatán, hogy ráírták : nagyon rendezett, tökéletesen áttekinthető. Ha valamit nem értettem, akkor bementem a hivatalba, türelmesen elmagyarázták, hogy mit, meg hogyan, és minden évben a kezembe nyomtak egy színes-ügyes kis tájékozatót az éves adóbevallás minden rublikájának a magyarázatával. Egyébként, huszonkét éven át az adóbevallás-nyomtatvány csak a színében és az évszámban változott - egyszer, valaki jól kitalálta, azóta csak használják... sosem volt  semmilyen averzióm bemenni az adóhivatalba, eszembe sem jutott, hogy lehetne valahogy megkerülni a jogszabályokat, mert azok világosak, logikusak és elfogadhatók voltak. 

Az első vagyonnyilatkozatommal elkéstem, mert éppen egy súlyos családi problémám volt. Bemenetem a hivatalba és elmondtam, hogy miért nem tudtam megcsinálni időre - a szemben ülő hivatalnok azt mondta, hogy rendben, egy hónap elég lesz, hogy pótolja? Persze - mondtam és ezzel el volt intézve a dolog. Az adózó polgárra nem úgy néznek mint egy potenciális bűnözőre, hanem olyan emberre, aki a pénzével  hozzájárul, hogy az a gépezet, amit államnak szoktunk hívni - működjön. Tehát a hivatalnoknak nem az a dolga, hogy elvonjon a munkámtól, a hülye bürokráciával, hanem az, hogy minél többet dolgozzak, nyugodtan, hogy annál többet adózzak a jövedelmemből. Közös érdek az, hogy az időmet ne az adóhivatal folyosóin töltsem, hiszen azzal nem termelek semmit.

Ehhez képest itt úgy érzem magam, mint egy szellemi fogyatékos egy papírhegy alá temetve.

A "gályamunka" még nem ért véget - az előző közös képviselő papírjainak rendezése igazi rabszolga-munka -, de most már legalább rendben van a 2009-es év első négy hónapja. Ez volt a legfontosabb rész, hiszen most tudhatjuk, hogy mennyi pénz hiányzik a közös kasszából: május hónapban 1,779,361 forintot kellene befizessenek a tulajdonosok ahhoz, hogy senkinek ne legyen tartozása!

_ 8 tulajdonostárs, aki valójában 5 személy(pár) hiánya a havi közös költség több, mint háromszorosa!

_ 28 tulajdonostársnak van kisebb-nagyobb pontatlansága - ezek együttesen szintén nem kis összeget tesznek ki!

Senki ne vegye személyes sértésnek, de akiknek több, mint háromhavi tartozásuk van, azok május 15-ig törleszthetnek, mert utána az ügyüket át kell adjam az ügyvédnek, intézkedésre.

Azoknak, akiknek csak ennél kisebb tartozásuk van, azoknak május végéig van lehetőségük a tartozások rendezésére.

Mindenkivel szívesen ellenörzöm a tartozását, ha úgy gondolja, hogy a számítás valamiért nem egyezik azzal, amiről neki igazolása van - eddig is megtettem néhány tulajdonossal, akik már azóta törlesztették a tartozásukat. Elismerem, ha én tévedtem, vagy Pappert Márta számításába hiba csúszott - mindannyian emberek vagyunk, a legnagyobb gondosság mellett is előfordulhat, ezért ellenőriztem mindenkivel, aki kifogást emelt. 

Előfordulhat, hogy valaki átmeneti, anyagi nehézségei miatt nem fizetett - sajnos, ez is előfordulhat mindannyiunkkal -, de ezt is meg lehet oldani, ha valaki tisztázni akarja a helyzetét.  Akár egy rendezett részletfizetésben állapodunk meg, akár találunk valamilyen munkát a házban, amivel törleszthet az illető - nyitottak vagyunk minden megoldásra, csak arra nem, hogy valaki ne vegyen részt a közteherviselésben.