Még mindig nagyon magas a tartozások összege:
I. udvar 340,114 forint
II.udvar 702,931 forint
Ennyit kellene befizetniük május hónapban azok, akik még tartoznak.
Túl a közgyűlésen, elég pocsékul érzem magam - mintha az őszinte szó és az egyenes gondolkodás valahol elvetendő és megvetendő dolog lenne ebben az országban. A magyar abszurd teljes valóságában volt a színen - ne legyen közösségi helyiség a mosókonyha helyén, mert nincs pénze a háznak - mondja az, aki többel tartozik, mint amennyibe a mosókonyha felújitása kerülne. Igaz, a többség örülne egy ilyen helyiségnek, és az alternativa az, hogy a mosókonyha maradjon kihasználatlanul üresen...
Nem csodálom, hogy azok, akik nagy tervekkel, hatalmas tenniakarással látnak a feladatuknak, egy idő után úgy érzik magukat mint a kivert kutyák, megalázottan és hányingerrel küzdve inkább elhagyják a terepet. Ma este volt néhány olyan pillanat, hogy magam is ezt éreztem - a francnak kell, hogy mások belém töröljék a lábukat! Másfelöl viszont, nem adom meg magam olyan könnyen. Bár rendkívül megalázó, ahogy hülyét akart csinálni belőlem az a páros, akik ma több mint négyszázezer forint közös költséggel tartoznak a háznak, de túl fogom élni, és holnap folytatom azt a munkát, amire vállakoztam - a többség érdekében.
Még valamit el kell mondjak: a közgyűlésen kioktattak, hogy kell bizonyos felújitási munkákat a biztositó számlájára csináltatni... meghallgattam, próbáltam megemészteni, aztán a következő döntésre jutottam magammal: én nem leszek biztositási csaló! Alaposan elolvastam a ház biztositását, és ha olyasmi történik, ami abba belefér, vagyis bizonyos "káresemény", akkor azonnal értesitem a biztositót, de bármennyire is igyekszem spórolni a háznak, nem fogom törvénytelen eszközökkel ezt megtenni. Az, aki hosszasan kioktatott, hogy kell ezt csinálni, talán igy dolgozik, de a ház többsége egyszer már eldöntötte, hogy nem kér az ő "áldásos" tevékenységéből.
A felújitási költségeket nemcsak én, hanem az intézőbizottság és a számvizsgáló bizottság is alaposan átvizsgálta, az árajánlatot-tevőket kifaggatta, és a listát azzal bocsátotta a közgyűlés elé, hogy az első helyre kerültek árajánlatát reálisnak tartja, a szerződés megkötését javasolja. Ha valaki magasnak tartotta az árajánlatokat, módjában állt a közgyűlésre szóló meghívó kézhezvétele és a közgyűlés közti héten megnézni nálam a részletes anyagot. Persze, lehet, hogy más volt a megjegyzés mögött, mégpedig egy "szokás", mint a biztositási csalás, csak itt nem a biztosítót, hanem a társasházat veri át a közös képviselő, aki feltupírozza az árakat, és az összegből saját magát is megjutalmazza... úgy látszik, valaki magából indult ki, hogy ő miként ügyeskedne, de elfelejtette, hogy én olyan "élhetetlen" vagyok, hogy még a biztositót sem akarom átverni, nem beszélve azokról a szomszédokról, akikkel egy házban lakom. Lehet, hogy ez így szokás itt Magyarországon, de én nem ebben szocializálódtam. Nekem a privát bankszámlámat is megnézheti bárki - nincs mit titkolnom. Amim van, az vagy az én, vagy a szüleim (nagyszüleim) kemény munkával megkeresett pénzéből van.