A liftfelújításra nem esztétikai okokból van szükség, de ha már egy majdnem teljes felújítást csinálunk, akkor nem lehet ezt az elég elhasznált liftbelsőt sem így hagyni.
Sokan az esztétikát úgy kezelik, mint valami luxust, holott, sok esetben a környezet esztétikája nem külön költség, csupán odafigyelés kérdése.
A liftfelújítás árajánlatában 12,4%-ot képvisel az, amit a használók látni is fognak, vagyis a fülke esztétikai felújítása. Amikor kifaggattuk az ajánlattevőt, röviden felvázolta, hogy miként képzeli el a felújítást, és a szerződéskötés után elhozott egy burkolóanyag-katalógust, a FUNDER MAX cég decor-anyagaiból. Ezt a gyártót nem ismertem, de az anyagot nagyonis - 15-20 évvel ezelőtt az izraeli konyhabútorokat ilyen anyaggal burkolták, hogy tartós legyen. 225 minta van a katalógusban. Az első 75 minta nélküli színesek, a második 75 kő- és csempeutánzatú textúrák, a harmadik 75 fautánzatú texturák.
Minden tiszteletem a liftkarbantartónké, de az esztétikai tervezért nem hagytam rá, ezért kértem, hogy hagyja nálam néhány napra a katalógust, hogy végiggondoljam a dolgot. Mégiscsak negyedszázada tervezek belső tereket - a liftbelső sem olyan, hogy két perc alatt el lehet dönteni - milyen legyen az a kabinbelső, amit aztán legalább húsz évig használnunk majd.
Mint minden tervet, ezt is azzal kezdtem, hogy végiggondoltam a napi használat apró elemeit. A következő fázisban, mivel még nem terveztem liftbelsőt korábban, tapasztalat-szerző körútra indultam. Ami nem jelentett mást, mint azt, hogy az elmúlt héten minden lehetőséget megragadtam arra, hogy liftbelsőket lássak és kielemezzem azokat. Amikor ilyeténképpen már felvértezve éreztem magamat, akkor lefényképeztem a lift előtti tér padlóburkolatát. Ez egy elég jóminőségű műkő, amit az 1870-es években készítettek. A szürkétől és feketétől eltekintve egy borvörös árnyalat szerepel, ez volt tehát a kiindulópont.
A lift külső vasrács borítása - különösen, ha tiszta, akkor - fekete, tehát a kabin külső borítása, amit a lépcsőház teréből látunk, ahogy a lift fel és lejár, borbörös lenne, a mai seszín helyett.
A felújító ötlete az volt, hogy réz gombokkal és fa-utánzatú borítással adjunk egy "régies" hangulatot" - ez nekem több okból sem tetszett. Egyrészt, szeretem az "egyenes beszédet" az anyagokban - nem bírom azt, ami olyan, mintha, de mégsem az - fa-utánzat, mintha-régi gombok, régies formájú új tárgyak...
Tudomásul kell venni, hogy a tárgyaknak is van egy életciklusa, a technikai dolgoknak éppenséggel elég rövid. Ha egy igényesen kialakított, eredeti lift belső terét kellene felújítani, akkor mindent megtennék, hogy az eredeti anyagokat szerezzük be, és ha fával lett volna burkolva, akkor az eredeti faburkolatot állitsuk vissza, de nálunk más a helyzet. Van egy régi külső liftrács, ami megmaradt, és annak ellenére, hogy ez igen sok technikai problémát jelent, eszünkbe sem jutott, hogy megváltoztassuk. De a kabin egy ócska időszak snassz terméke, amit most igyekszünk feljavitani mind technikailag, mind esztétikailag. Nincs oka annak, hogy eljátszuk a régiest...
A meglévő anyagokhoz, terekhez lehet úgy is alkalmazkodni, hogy közben új, "mellesleg" praktikus anyagokat használok. Az épitészeti eszköztárban szerepel az illeszkedés és a kontraszt is a harmonikus terek képzésekor. A "régies hangulatot" mai formákkal úgy lehet leginkább megidézni, ha illeszkedünk , esetleg visszautalunk az eredeti színvilágra. Anyaghasználatban viszont felvállaljuk a korunk praktikumát.
A szemünk először a színeket észleli, csak aztán a formákat. De a színekről jól leszoktatott minket a szocialista sematizmus, és sokan elfelejtették, hogy azelőtt milyen gazdag színskálán mozogtak az épületek, hiszen a színeknek igen jelentős érzelmi hatása van. Ráadásul a szinek égtáj és kultúrafüggők, tehát egy-egy szín jellemző lehet bizonyos ország, város, építési stílus és korszakra is. Persze az eleganciára és a vulgáris miliőre is.
Az utóbbi időben egyre jobban felismerik a színek és belső térkialakitás pszichés hatásait. Ebből kiderül, hogy egy jól átgondolt belső tér meghatározó élmény lehet egy reggeli munkába-indulásnál, vagy hazatérésnél, még egy liftben is... Most nem akarok kitérni a bejárati kapu és a kapualj színvilágára, de mióta ebben a házban lakom, mindig olyan érzésem van, hogy ez az "irígy-sárga" közrejátszik a házban uralkodó hangulat fennmaradásában...
Vannak közhiedelemként élő szabályok, olyan minthogy kicsi-sötét teret világosra kell festeni, hogy nagyobbnak tűnjön...vagy, hogy a plafonnak fehérnek kell lennie, akkor magasabbnak hat... ezeket el lehet felejteni! A térhatás alapvetően a fényviszonyoktól függ, és ha nincs elég természetes fény, akkor meg kell tervezni a világitást. A szinektől nem kell félni, hanem nagyon alapos körültekintéssel, a fényviszonyokat is belekalkulálva a tervbe, lehet barátságos és élénk, vonzó színvilágot kialakítani.
A mi liftünk mindössze 104X104 centiméter alaprajzi méretű, de azáltal, hogy a szabad lépcsőházi térben mozog, a kabinban lévők bezártság-érzete kisebb, mintha egy betoncsőben haladna a lift. Természetesen, fontos szerepe van ebben a kabin két ablakának. A két ablak csak annyiban változik, hogy sima üveg helyett a 3+3 milliméteres ragasztott biztonsági üveg egyike savmart üveg lesz, tehát nem teljesen átlátszó, csak áttetsző. A két szomszédos oldalon egy-egy tükör "tágítja" a teret, amelyek ugyanolyan méretűek lesznek, mint a mostani ablakok.
A mesterséges fény szerepe is kritikus egy ilyen apró térben. Mivel a magasság mindössze 210 cm, a lehető legrosszabb megoldás, hogy a fényforrás a plafon közepén van. A kabinban utazók fejét világitja, ahelyett, hogy fülke falának adna hangsúlyt. Ezért a felújított liftnek a világitása vonalszerűen a kabin felső sarkában kell legyen, méghozzá legalább két oldalon, a tükrök felett, de még jobb lenne, ha mind a négy oldalon lenne. Ez a fény a világosabb árnyalatú falborítást a kapcsolókat, a tükröket , az ablakokat és az ajtót "mosná le" fénnyel - ez valóban "tértágító" hatású.
Durván a könyökmagasság alatt (az ablakok és tükrök alsó sikjánál) váltana a világosabb burkolat a sötétebb borvörös burkolatra, és ez a szín tér vissza a padlón is. A kétféle anyag között ott a rozsdamentes acél lábazat. Rozsdamentes acél a lift vezérlése, a vészcsengő-boritása, ezért ez az anyag tér vissza, mint szegő és keretléc, a falburkolat megosztásánál és az ablak, illetve a tükörkereteknél. A rozsdamentes acél lábazat praktikus egy sokat használt liftnél. A rozsdamentes acélhoz illik az üveg, illetve a tükör, amely megjelenik a belső térben.
A lift felújításnak, mint említettem műszaki oka volt, de ha már felújítjuk, akkor legyen olyan szép és praktikus, amennyire csak lehet. Ez az igény aztán továbbgördülhet a lépcsőházra is. Ketészleszek kommentje teljesen jogos - a közösségi terekben elhelyezett konzerves dobozok tényleg elég rémesek, viszont valós fünkciót töltenek be, ezért ha ki akarjuk dobni őket, akkor meg kell oldani a dohányosok ama igényét, hogy a csikket eldobhassák, mielőtt a liftbe beszállnak - merthogy ott tilos a dohányzás! Ennek is utánanéztem, és van erre célszerű és es
ztétikus megoldás, tehát meg tudjuk oldani azt, hogy ha nem is minden méteren, de minden szinten, a lift külső rácsára szerelve lesz hamutartó, amit üriteni is lehet.
Ketészleszek másik javaslatát, miszerint a képcsőfordulókban legyenek növények, annyiban módositanám, hogy nem a lépcsőre, hanem a korlátra szerelve, de a lépcsőház légterébe lógatva lehetnének növények, amelyek valóban kellemessé tehetik az egész lépcsőházat.
Talán egyszer a lépcsőház irígysárga színét is felváltja valami barátságosabb, és a csupasz falakat Kádár Béla festményeinek reprodukciói díszítik... csak rajtunk múlik.
