Hát, hogy is mondjam... miután három órán át álltam sorban és ültem tétlenül várakozva, hogy egy lépéssel tovább jussak az APEH-bürokráciában, nem kevés nosztalgiával gondoltam arra az időre, amikor még csak egy izraeli cég tulajdonosaként, Tel-Avivban adóztam.
Itt születtem Magyarországon, magyar az anyanyelvem, de az APEH-kódnyelvet nem értem. Ültem szemben a számítógéppel, kigúvadt szemekkel és egy nyomorult kérdőívet nem tudtam kitölteni - a lehetséges válaszok közül az én egyszerű logikámmal nem találtam meg a magam helyét. Mivel azt nem kockáztattam, hogy rosszul töltöm ki, beballagtam az APEH-ba, ahol csak félnapokat fogad az ügyfélszolgálat, mert miért is dolgozna egész nap egy olyan hely, amit ügyfélszolgálatnak hívnak? Emberi szóval szóló tájékoztatás nincs - fordulj a géphez, mondják, ettől aztán az ember 56 éves korában, két diplomával a zsebében analfabétának és gyengeelméjűnek érzi magát, mert megint ugyanazok a bikfanyelven fogalmazott mondatok várják, amelyeket már az internetes honlapon sem értett. Az egyik biztonsági őr - mert belőlük viszont annyi van, hogy már azt hittem, hogy nem jó helyen járok, felcsapott informátornak, és azt mondta, hogy jöjjek vissza egy órakor, akkor elmagyarázzák nekem, hogy mit meg hogyan...
13:05-kor belépve a fogadóterembe egy sűrűn megtekeredett kígyóra emlékeztető sor várt az információnál. Negyed óra múlva felmértem, hogy ebből estig sem lesz ügyintézés, úgyhogy begyűjtöttem egy gépi sorszámot a Tájékoztatás cimű gombot tippelve. Ez bejött, mert az információs pultnál egy olyan hölgy fogadott, akinek én kellett elmagyarázzam, hogy azt a 08T1011-nak becézett bejelentőlapot miért töltették ki velem pár nappal korábban, és miért kell leadnom - erre nagy kegyesen rányomott egy pecsétet, és visszaadta a másolatot, majd közölte, hogy a további kérdéseimmel forduljak a Tájékoztatáshoz, vagyis várjak úgy egy további órát, mire sorrakerülök.
A Kilimandzsáróra felkapaszkodni vágyó elszántságával vártam hát tovább, mert közben az is kiderült számomra a néhány napja átvett iratokból, hogy a korábbi közös képviselő nem adta le február 15-én a Társasház adóbevallását, és még felsőfokú APEH-nyelvvizsgával sem valószínű, hogy az összes papírt ki tudom tölteni oly rövid idő alatt, hogy a büntetést megússzuk.
Négy óra körül megjelent a sorszámom, és a 30-as pultnál egy mogorva hölgy nézett rám. A köztünk lezajlott beszélgetést nem írom le, mert átélni untig elég volt egyszer, nemhogy még megismételni a rémisztő élményt írásban. Mindenesetre, ha az APEH igazgatója lennék, ilyen embert még véletlenül sem ültetnék egy ügyfélszolgálatba, pláne nem oda, ahol az adózó szerencsétlen kérdezni szeretne valamit, vagy tájékoztatást várna. Mivel az első lépés egy újabb ürlap kitöltése volt, az ellenszenves figura átirányított a hetes pultba. Újabb várakozás, de amikor leültem az újabb ügyintézővel szemben, ő rámmosolygott és elmagyarázta azt, amit a kolléganője kellett volna elmondjon, anélkül, hogy kioktat és hülyét csinál belőlem.
Holnap reggel folytatom, vagyis visszaviszem a kitöltött kérdőíveket és talán, megint egy lépéssel előrébb jutottam az csodás APEH-bürokráciában. Ezzel együtt, úgy tűnik, hogy nem úszom meg, hogy egy könyvelő szakemberrel át ne nézessem azt, amit örököltem. Huszonkét éven át csináltam a cégem könyvelését, az éves adóbevallásom, és úgy mentem át az adóellenőr vizsgálatán, hogy ráírták : nagyon rendezett, tökéletesen áttekinthető. Ha valamit nem értettem, akkor bementem a hivatalba, türelmesen elmagyarázták, hogy mit, meg hogyan, és minden évben a kezembe nyomtak egy színes-ügyes kis tájékozatót az éves adóbevallás minden rublikájának a magyarázatával. Egyébként, huszonkét éven át az adóbevallás-nyomtatvány csak a színében és az évszámban változott - egyszer, valaki jól kitalálta, azóta csak használják... sosem volt semmilyen averzióm bemenni az adóhivatalba, eszembe sem jutott, hogy lehetne valahogy megkerülni a jogszabályokat, mert azok világosak, logikusak és elfogadhatók voltak.
Az első vagyonnyilatkozatommal elkéstem, mert éppen egy súlyos családi problémám volt. Bemenetem a hivatalba és elmondtam, hogy miért nem tudtam megcsinálni időre - a szemben ülő hivatalnok azt mondta, hogy rendben, egy hónap elég lesz, hogy pótolja? Persze - mondtam és ezzel el volt intézve a dolog. Az adózó polgárra nem úgy néznek mint egy potenciális bűnözőre, hanem olyan emberre, aki a pénzével hozzájárul, hogy az a gépezet, amit államnak szoktunk hívni - működjön. Tehát a hivatalnoknak nem az a dolga, hogy elvonjon a munkámtól, a hülye bürokráciával, hanem az, hogy minél többet dolgozzak, nyugodtan, hogy annál többet adózzak a jövedelmemből. Közös érdek az, hogy az időmet ne az adóhivatal folyosóin töltsem, hiszen azzal nem termelek semmit.
Ehhez képest itt úgy érzem magam, mint egy szellemi fogyatékos egy papírhegy alá temetve.
