Tegnap aláírtuk a liftfelújítási szerződést 5,262,000 forint. Ennek az összegnek a felét ma átutaltuk , miután tegnap reggel visszautaltuk a CIB bankszámláról 560,000 forintot - ezzel a CIB bankszámlát kiürítettük. A számla technikai lezárásához testületileg be kell vonulnunk a bankba , méghozzá a Nyugati pályaudvari fiókba, ahol az előző közös képviselő nyitotta, tavaly, ezt a számlát. Ezek az oda-vissza utalgatások igen komoly banki költséget eredményezetek, nehezen áttekinthetővé tették a pénzmozgást, ezért most gyakorlatilag felszámoltuk.
Az OTP-ben lévő felújitási-megtakaritási számlánkat is gyakolatilag kiürítettük a lift miatt. A folyószámlánkon ma 337,707 forint van, miután a hónap eleji befizetések és a beérkező számlák ( negyedéves biztosítási dij, ELMŰ-számla, szemételszállitás dija levonásra került. Májusra nem mertem kivenni magamnak sem fizetést, és a takaritási számlát sem fizettem ki, mert nem szerettem volna minuszba taszítani a számlánkat . Igaz, május 26-án lekötöttem 1,500,000 forintot hatvan napra, a liftszerelés második kifizetési ütemére, de sűrgős lenne az elektromos munkák beinditása is, még ebben a hónapban.
Aki eddig kételkedett a liftesünk becsületességében, annak elmondom, hogy Meixner István április óta több-tucatszor volt a liftet "helyrebillenteni", hogy addig is működjön, amíg a felújítás megtörténik. Szerződésünk szerint háromhavonta fizetünk neki, de júniusban nem ad számlát, nem fogad el pénzt, mert szerinte, amit csinált az nem karbantartás volt, csak állapotfenntartás. Nem nagy összeg: 28,800 forint, de ez egy becsületes ember gesztusa .
Ma beszéltem az ügyvédnővel a legnagyobb tartozást felhalmozó házaspárral kapcsolatban. Kiderült, hogy van némi szemléletbeli különbség a bírósági gyakorlat és az én logikám között - a birósági végzés összegét én csak azután vontam le, miután az esedékes közös költséget kiegyenllítették. Az ügyvédnő szerint a biróság előbb a régi tartozást tekinti kifizetendőnek, és az újabb tartozást tolja maga előtt. Ezek szerint, a házaspár, a múlt év közepéig kifizette a bírósági végzésben szereplő összeget, de közben szinte nem fizetett közös költséget a 2008-as, év 2009-es hónapok után. Az eltérő szemlélet miatt a kamatból adódóan, a tartozás összege kisebb - ma délután egy táblázatban összefoglaltam - "csak" 340 ezer forint május végéig, amihez egy másik perből származó 22 ezer forintos tartozás hozzájön. A felhalmozott tartozás behajtását, bármennyire nem szeretem, de már a bíróságra kell bíznom, hiszen gyakorlatilag egy évnyi közös költséggel tartoznak. Természetesen, erről az érdekelteket is értesítettem, és igyekeztem békés úton rendezni az ügyet, de az olyan válasszal, hogy "majd ha lesz pénzem fizetek, most nincs" - nem tudok mit kezdeni. Akik tartoznak, nem kisnyugdijasok, csak a mi házunkban három lakásuk van.
A betápszekrényt mindaddig nem tudjuk megrendelni, amig nem érkeznek be az elmaradások - ezzel pedig bukni fogjuk a 5%-os ÁFA-emelést. Minden nap megnézem, hogy ki mit fizetett be - többen, akik megigérték, hogy május végén befizetik a tartozásukat, még mindig nem tették meg. Ha azt a gyakorlatot, amit eddig folytattak a korábbi közös képviselők, hogy ha nem volt elég befizetés, akkor a sűrgős munkákra célbefizetést követeltek, nem akarjuk folytatni, és nem akarjuk folytatni, akkor minden tartozást be kell fizetni a hónap közepéig. A közgyűlési jegyzőkönyvvel megkapta mindenki a tartozási listát, amelyen láthatja a saját egyenlegét is, de azt is, hogy melyik szomszéd mennyivel tartozik. Kérek mindenkit, értse meg, a június kritikus hónap, szükség van az együttműködésre.
