Tegnap este láttam egy remek filmet, amely gyönyörűen példázza azt a mentalitást, amely a problémák megoldását segiti, ahelyett, hogy búskomoran, újra és újra a fejünkhöz vágja, hogy a problémák megoldhatatlanok...
Persze, az sem mellékes, hogy a problémamegoldó hajlandóság milyen utat választ... Mert amit a magyar parlamenti képviselők időnként kisütnek, attól az Isten mentsen meg bennünket... Most a Társasházi törvényt akarják átszabni - jobban mondva, még jobban elszabni... Az amúgy is észbontó bürokráciát növelni - a lakókat tovább terhelni, és a változathatatlanságot bebetonozni - szép jövő elé nézünk.
A címmel ellentétben, ez nem a közös képviselők alkonya, hanem az értelmes kibontakozásé. Azok a közös képviselők akik eddig is csak a könyvelésre koncentráltak, most további megerősítést kapnak - a könyvvizsgáló beiktatása újabb lehetőség az összejátszásra, a korrupcióra, ahelyett, hogy a közösség kontrollját erősitenék. Mert a honatyák azt hiszik, hogy a lakástulajdonosok amúgy gyengeelméjűek, nem képesek egy átlátható rendszerben felfedezni, hogy hasznos, vagy felesleges dolgokra megy el a pénz, vagy nem érzékelik a lakókörnyezetük helyzetét. 
Még egy felügyelő, még egy pöcsét, még egy tonna papir... ahelyett, hogy az egész bürokráciát az értelmes szintre csökkentenék. Egy újabb személy beiktatása viszont az államnak újabb bevétel, hiszen a kifizetett tiszteletdij után nagyobb az adóhányad, mint amit az illető kézhez kap munkája ellenértékeként! Két évtized alatt semmit nem tettek az állami, hivatali siserehad csökkentésére, hanem egyre eszeveszettebb bürokráciával kényszeritik a magánszférát is arra, hogy aktakukacokat alkalmazzon. Most kitalálták, hogy ez nem elég, legyenek még a társasházak nyakán is páran... észbontó!
