Tudom, a létező szocializmus éveiben kialakult egy olyan nézet, hogy ami közös, az senkié, vagy kivételezettek privilégiuma. Próbáljuk elfelejteni a rossz beidegződéseket és gondoljuk át, hogy mi mindenben lehet a közös segítségére az egyénnek.
Mindez egy létráról jutott eszembe. Az egyik tulajdonostársunk megkérdezte, hogy van-e olyan létra, amire állva elérheti a felső ablakokat. Természetesen van. A háznak elég sok létrája van, mint kiderült. Többnyire a padláson, de van a takarítóhelyiségben is. Teljesen fölösleges venni mindenkinek saját létrát, hiszen az ember nem használja a létrákat nap, mint nap. Néha egy alacsonyabb is elég az ablakpucoláshoz, máskor a hosszabb lenne jó... Csak ezeket a közösségi tárgyakat úgy kell elhelyezni, hogy amikor szükség van rájuk, használni tudja az, akinek kell.
De nemcsak a létrákat használhatjuk közösen, hanem számos egyéb tárgyat, vagy helyiséget is. Mintaként szolgálhatnak pozitiv külföldi példák. A házunkban, mint kiderült, alig százan laknak. Sok az egyedülálló. Nekik teljesen fölösleges például mosógépet tartani. Csak foglalja a helyet. A háztartási szárítógépek pedig leginkább összetörik a ruhát. Szokás külföldön 24 órán át üzemelő önkiszolgáló mosodákba vinni a ruhát, ahol hatalmas belterű szárítógépekből ott a helyszínen hajtogatja össze az ember a ruhát, és már mehet is a szekrénybe. Hatékonyabb, olcsóbb, kényelmesebb mint az otthoni mosógépek-szárítógépek.
Egy ilyen ház, amely közel száz embernek a lakóhelye, nyújthat olyan szolgáltatásokat is, amelyek az egyéni érdekeket is maradéktalanul kielégítik.
