Ma aláírtuk a szennyvíz, esőelvezető-rendszerek felújítására a keretmegállapodást. A megvalósítás csak fokozatosan történhet, ahogy a pénzt elő tudjuk teremteni, de azzal, hogy aláírtuk a szerződést, sikerült kicsikarni a kivitelezőből, hogy a közösségi helyiség átalakitására vonatkozó árajánlatát radikálisan csökkentse. A helyiség, jelenleg üresen áll, és addig nem lehet semmire használni, amig a víz-csatorna-rendszerét alapjaiban nem rendezzük (kibirhatatlan bűz van a helyiségben, és a vizet nem lehet használni, mert az egész helyiséget elönti, ha kinyitjuk a főelzáró-csapot). A végén, amikor a munkadíjban megállapodtunk, már majdnem sajnáltam - az első kimondott összeghez képest harmadáért vállalta el, gyöngyöző homlokkal, kvázi bónusz a háznak, az összes többi munkáért... Hiába, a válság néha kedvező helyzetet teremt a megrendelőnek - az építőiparban dolgozókra nehéz hónapok járnak, meg kell becsülniük az olyan megrendelőt, aki rendesen fizet, akinél több hónapnyi megélhetésre van munka.
Mivel az anyagárat még ebben a hónapban ki kellene fizetnünk, ráadásul az anyagot ma legkésőbb meg kellett rendelnünk, hogy még 20%-os ÁFÁ-val tudjuk megvenni, amit csak lehet - kölcsönöztem a háznak (pontosabban a vállalkozónak az anyagvásárlásra, és a bolti számlák ellenében utalunk majd a Társasház számlájáról) 300 ezer forint készpénzt, és most csak remélni tudom, hogy keddig, amig utalnunk kell majd, a tulajdonostársak befizetik az elmaradásaikat, és akkor a vállalkozótól visszakapom a privát pénzemet... Tegnap, amikor a tennivalóimat mormolva mentem a postaládák felé, az egyik lakó kinevetett, hogy ebbe a házba bele fogok bolondulni - gondolom, most azt hiszi, hogy ez már megtörtént, de ki kell ábránditanom: ennél nehezebb helyzeteket is megoldottam korábban, és ez is rendben lesz...