A mi házunk

Hiszem, hogy egy XIX.században épült házban is meg lehet valósítani a legkorszerűbb, XXI. századi életetforma kényelmes keretét. De ezért tenni kell! Városgazdász és újságíró diplomával, harminc éves építőipari gyakorlattal tekintek a társasházra, amiben lakom. Kritikus vagyok, de igyekszem segíteni is a közösségnek. Voltam közös képviselő - akkor indítottam ezt a blogot, ma már nem vagyok az, de felelősségteljes tulajdonos igen, ezért folytatom.

Linkblog

Friss topikok

  • ...szintén: @Amichay: Közben "lesett", és össze is tört... Szép, bolond világ... Sajnálom. Sajnálom, hogy "A... (2014.05.24. 21:06) Manapság...
  • Amichay: @flash.gordon: A komposztálót azonnal felszámolták, amint lemondtam a közös képviseletről. Én tová... (2012.11.22. 13:45) Végkifejlet
  • bodis.lajos: Éva, fantasztikus munkát végeztél. Három év után próbálom, próbáljuk újraéleszteni a reflexiót. Na... (2012.10.23. 11:07) Pályázat - titkok és mutyizás nélkül?
  • Amichay: @naszoszo: Az alapító okiratban kell szerepeljen az, hogy az üzletek minden négyzetmétere dupla a... (2011.05.03. 17:46) Jövőkép
  • városjáró: Szia Éva! Miújság a ház ügyeivel? Siker? Kudarc? Stagnálás? (2010.10.22. 16:08) Nem álmodtam - ez már a valóság!

Nyárutó

2009.08.28. 19:41 Amichay

Nyár vége, és nálunk mintha mindenki építkezne... A liftszerelés elkezdődött augusztus 21-én, és a földszinten két lakásban is folyik a belső  átalakítás. A közösségi helyiségben már csak a festés és az ajtó-ablak-csere van hátra.  Az egyik lakótársunk a saját lakásom, előző tulajdonostól maradt bútoraiból csinál zárt szekrényt az irattárnak, amit a nedves pincéből alaposan átválogatva, szortírozva felviszünk.

A közösségi helyiség ugyanis nem "klubszoba" lesz, hanem elsősorban olyan hely, ahol a társasházzal kapcsolatos  tennivalókat áttekinthető formában minden tulajdonos megismerheti, ahol megbeszélhetjük a ház dolgait, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek, vagy mélyíthetik ismereteiket az internettel, és még egy sor pozitiv dolognak adhat teret - rajtunk múlik, hogy mennyire.  Igaz, már most is van aki irigykedik "az irodámra" - persze azt a munkát, ami ennek a háznak a rendbetételével jár, azt nem vállalná magára...

Egy IB-elnök nem úgy dolgozik, mint egy "háziúr" - szerintem, nem parancsuralmi eszközökkel kell elérni a célt, hanem a tulajdonostársak józan eszére, a közös érdekekre kell építeni. De ha egy házban évtizedes gyűlölködés magvai serkennek újra meg újra szárba, akkor egy közösség-centrikus IB-elnök megfeszülhet, még sem tud békességet teremteni.  Megpróbáltam, de  úgy tűnik, hogy bizonyos pontokon nem tudok keresztüllépni.

Amikor megválasztottak, ragaszkodtam a korlátozott időtartamú megbízáshoz, ami december 31-ig tart. Addig, minden erőmmel azon leszek, hogy ebben a házban jobb legyen a helyzet és az emberek közérzete is. De ehhez, nem elegendő az én igyekezetem. A változáshoz mindenkinek hozzá kell tennie a maga kicsi részét. Túllépni a régi sérelmeken, gyűlölködésen, kicsinyességen, begyepesedett rögeszméken. A diktatúra ideje lejárt, és ezt azoknak is meg kell érteniük, akik a diktatúra módszerei közt élték le életük javát, és abban szocializálódtak.

Szólj hozzá!

Újrahasznosítás

2009.08.15. 15:42 Amichay

A közösségi helyiség berendezését adományokból igyekszünk megoldani. Az irodarészt kompletten felköltöztetem a saját lakásomból, ezen kívül egy régi, de elég nagy kapacitású polcrendszert, amit csak át kellene festeni - számításaink szerint, ezt már közösségi munkaként oldjuk meg. Az egyik szomszéd már felajánlott egy működő mikrohullámú sütőt, mások könyveket, DVD-t. Mivel a helyiség elég kicsi, és minél nagyobb szabad teret is szeretnénk hagyni, válogatás nélkül nem teszünk be minden kacatot, de igenis alkalom nyílhat bizonyos tárgyak közösségi újrahasznosítására.

A pincében lévő bútorok átnedvesedtek, nem tudom, hogy mit tudunk hasznosítani belőlük, de további polcokra, asztalokra. és főként székekre biztos szükségünk lesz. Nem csinálunk "romkocsma" stílusú berendezést, ám az öreg, de stabil bútorok átfestésével csodákat lehet művelni, úgyhogy itt az alkalom!

Egy érdekes ötletet láttam a hg.hu-n, régi ablakszárnyakból. Kerti házra nekünk nincs szükségünk, de a masszív-régi ablakkeretek újrahasznosítására máris van néhány ötletem... ha a kép másoknak is megmozgatja a fantáziáját - annál jobb, hiszen ablakkeretből van bőven a pincében, a tavaszi lomtalanítás során talán ezek egy részét is fel tudnánk használni valamilyen közösségi célra.

Nem a közösségi helyiséghez tartozik, de "Podmaniczky-park" fejlesztési tervében ezek a szempontok is érvényesülni kellenének, azt hiszem... Eddig kettő egy ellenében a közösségi helyiség neveként Podmaniczky-szalon megjelölésre szavaztak a lakótársak. Semmi nincs eldöntve, de a névadás nem mellékes lépés valami meghatározásához. A névnek különleges szerepe van a dologról alkotott képünket illetően. A Podmaniczky családra való utalásnak annál is inkább lehet helye, mert ez a család több olyan férfiút is adott, akik igazi lokálpatriótaként tekintettek a városra. A mi házunk korábban is híres volt a környéken arról, hogy belvárosi értelemben igazán szép nagy zöldterülete van. A XXI. században ennek a jelentősége csak nő, a mi adottságaink pedig igazán kitűnőek ahhoz, hogy erre tegyük a hangsúlyt. Számomra örvendetes, hogy olyan fiatalok, akik véletlenül, mint bérlők kerületek ide, szeretnének itt is maradni - itt és nem másutt venni lakást.  Amint a közösségi helyiséget beüzemeljük, még nagyobb hangsúlyt teszünk a közösségi ingatlanközvetítésre - egy információs bázissal segítjük mind az itteni lakásbérlést, mind az értékesítést.

5 komment

Pincétől a padlásig

2009.08.15. 00:33 Amichay

Amíg életrevalóbb szomszédaink logót találnak ki a házuknak, mi folytatjuk a ház állapotának felmérését. Pincétől a padlásig, minden zugot.

A kép nem éppen dicsekvésre alkalmas, de nekünk nem is ez a célunk.

Meggyőződésem, hogy az igazán jó közösségek a nehézségek leküzdése során korvácsolódnak össze.

Januárban, a korábbi közös képviselő rémtörténeteket mesélt a belső épületszárny padlásáról. Mivel a dolog rengeteg, nem vágytam különösebben a padlásra, de ma az egyik szomszéd lakásának felújítása kapcsán a kéménybélelőket elkísértem, majd pedig fényképezőgéppel dokumentáltam a helyzetet.  Szépnek és újnak persze nem mondható, de egy-két kosz-gócponton túl, a helyzet sokkal jobb, mint reméltem.  Mivel a mai eső után mentem, azt is láthattam, hogy hol (nem) ázik a padlás. Néhány cserép ugyan elég csálén áll, de azokat helyükre lehet csúsztatni. 

Az alapvető gond a lom és a mocsok. Ebből a szempontból a feljárat közvetlen közelében fogadja az embert a legdrámaibb kép. Itt a fotel és az egyéb kellékek egy kábítószeres társaságot szolgáltak egy darabig, mignem a szomszédok véget nem vetettek a mulatságnak.

A galambok, akik követték a kábszereseket, azért tudnak itt dorbézolni, mert hiányoznak a szellőzőnyilásokat záró "csirkehálók" - filléres kiadás.

A fedélszék szerkezetének semmi baja - sehol nincs gomba, amivel korábban ijesztgettek. Még a cseréptartó lécek is elég stabilak, de egy alapos nagytakarítás során ki lehetne szűrni azokat, amelyek esetleg eleresztettek. Pánikra tehát semmi ok.  Legszívesebben már most nekiugratnék egy lomtalanító-takarító céget, csak az a kérdés, hogy a lomokat most vitessük el a saját költségünkön, vagy várjuk meg a tavaszi, összkerületi lomolást. Tekintettel arra, hogy a pincékben is van bőven lom, hajlok arra, hogy a padlás-takarítást végezzük el a tél beálta előtt. Ebből a célból talán ki kellene bérelnünk egy nagy teljesítményű gőzborotvát, ami tisztitásra és a rejtett hibák feltárására is alkalmas lehetne egyúttal. Úgyis szeretnénk kikisérletezni a lépcsőházi rács takarításának elfogadható módját - talán ezt a kettőt összeköthetnénk.

Nehezebben megoldható probléma a falnedvesség, amelyről elég elborzasztó képet kaptam az egyik, sokáig üresen álló lakásba lépve.

Egy másik földszinti lakásban is látványos a vízvonal, de ez a felúíitás előtt álló lakás kétségbeejtő, mert újravakolással itt megint csak látszólagos megoldáshoz jutunk.  A korábbi, erős-cementes kezelés kudarca nyilvánvaló.

Szerencsére nem minden földszinti lakás van ilyen állapotban, a talajnedvesség nem egyformán veszélyezteti a lakásokat, de a problémát ettől még nagyon komolyan kell venni.

Ezen a héten készítettünk egy függőfolyosó-burkolat-feltárást is. A negyedik emelet egy darabján a régi burkolat össze is volt repedezve és "kotyogott", tehát itt bontottunk egy darabon.

A burkoló-kőművesünk végtelenül nagy türelemmel és alapossággal vizsgálta meg a rétegrendet.

A felújítás során fel kell törni a felső rétegeket, magát a monolit vas tartókat is kezelni kell, hálózott betonréteg, lemezes vízszigetelés után jöhet a kültéri gress-lap, amely a szabad végén még egy vízorrprofillal bővül. Mivel a szigetelést  fel kell hajtani a falra, a lábazatot is le kell cserélni - célszerű a falba bevésett, a vakolattal egy sikban lévő lábazatot készíteni, amin nem ül meg a por, és legalább 30 cm magasságig védi a vakolatot.

Ugyanekkor, jó minőségű, rozsdakötő festékkel érdemes a korlátokat és a függőfolyosó szélét lezáró vaspántot is lefesteni. Ha felülről már megvédtük a szerkezetet a nedvességtől, akkor jöhet az alsó sikon a vakolatjavítás és festés... csakhogy addigra minden elektromos vezetéket ki kell cserélni, illetve a gyengeáramú vezetékeket be kell vésni a falba.... Az elektromos vezetékek cseréjére már van néhány árajánlatunk, amelyeket pontosítanunk kell, hogy szépen fokozatosan, meg lehessen valósítani - természetesen, azután, hogy a közgyűlés megszavazta.

De ezzel még nincs vége a történetnek...

A függőfolyosók elég keskenyek arra, hogy intenzív zöldet lehessen telepíteni rájuk. Van olyan szomszéd, aki ugyan gyönyörű növényeket nevel az ablaka közelében, de a legtöbb rész csupasz.

Valamikor Szávozd Richárd, a bérpalota-tulajdonos, maga gondoskodott arról, hogy muskátlival legyenek tele a gangkorlátok... Manapság nem probléma egy élősövényt is a korlátra varázsolni - a korlát amúgy is elég randa szegény a hetvenes évek IKV-felújitása után. A közepetáján kívülre felszerelt ládákba olyan kúszónövényeket telepitenénk, amelyek idővel, sűrű szövetként boritanák a rácsot. Öntözni nem kell, mert arról egy automata csepegtetős öntözőrendszer gondoskodik. 

A zöld fal egyre elterjedtebb építészeti eszköz - már Magyarországon is terveztek néhányat, de örökzöld gangkorlátot még nem csináltak, ezt nekünk kell megcsinálnunk..:)

További gondolatok a zöldtető, zöldhomlokzat lémaköréből: Lélegzet: Éljen a fal!

A zöld homlokzati és tetőelemek hasznát a következő pontokban összegezném:

1. "A zöldtető talán legnagyobb előnye az esővíz-raktározó képessége. A beépített területről történő csapadéklefolyás mértékét zöldtetők kialakításával lehet a legegyszerűbben csökkenteni."

2. Hőháztartás - természetes légkondicionáló : "A tetőkertek nyári hőcsillapítása kiváló. Télen, amikor a levegő hőmérséklete fagypont alatti, a tetőkert vízszigetelésének hőmérséklete fagypont felett marad."

3. Hangszigetelés: " A lombozat zajvisszaverő és zajelfedő tulajdonságokkal rendelkezik, mivel lemezes szerkezetű, a hangrezgések egy részét elnyeli, a másik részét pedig visszaveri. A zöldburkolatok alkalmazásakor az általános városi zajterhelés mértéke is csökken, hiszen a növényekkel borított tetők és homlokzatok kevésbé verik vissza a hanghullámokat."

4. Felújítási költségek csökkentése: "Zöldhomlokzatok alkalmazásával is csökkenthetjük a felújítási költségeket. Egy befuttatott homlokzatot 50–60 évig nem kell felújítani, ez az elterjedt festékek élettartamának többszöröse. A lombréteg alatt az alacsonyabb kéndioxid-tartalom és a záporesők elleni védelem miatt kisebb a korrózió."

5. Pszichés előnyök: "Az embereknek pszichológiai igénye találkozik a természet szín- és formagazdagságával, szépségével. Különös jelentőségű a nyugtató zöld szín, az állatok jelenlétének és hangjának érzékelése. A zöldburkolatok segítenek csökkenteni a stresszt, amelyet a zöldterületek hiánya okoz a városlakóknak."

Szólj hozzá!

MintHa vagy minta-felújítás legyen?

2009.08.13. 19:08 Amichay

Ma felhívtak a Fundamentától, hogy fizessünk be a Lakás-Takarék-Pénztárba... mondtam, hogy már fizetünk, és egyben felvetődött bennem, hogy micsoda rend lehet ott, ha egy olyan társasháznak is telefonálnak, amely már két éve fizet... Havonta 60,000 forintot, mert a társasház méretéhez viszonyitott állami támogatás maximuma 216,000 forint, ha ez az éves törlesztésnek a 30%-a. Négy éven keresztül tesszük be a pénzt - a kamat mértéke elég zavaros számomra, de a mézesmadzag az a 216,000 forint, amit állami támogatásként hozzátesznek. Igy, kamat nélkül, a befizetett 2,880,000 forintra összesen 864,000 forint az állami támogatás. Viszont, négy évig le van zárva az összeg, tehát csak olyan felújításra használható, amihez egy összegben kell pár millió.  Bizonyára közgazdászok találták ki, nem pedig az építőiparhoz, illetve az épületfenntartáshoz is értő szakemberek... Mert, hogy az egészen másként működik jól...

Falun szokás volt tavasszal rendbetenni a házat - kijavítani a tél okozta károkat a tetőn, a falakon, az ablakokon. Meszelni - kívül-belül, sötétebb festékkel lekenni a lábazatot, rendszerint ugyanazzal a színnel festették az ablakokat, az ajtókat, néha a kerítést is.

Az elegáns városi házakat pedig eleve olyan anyagokból épitették, hogy tartósan kiállják az idő próbáját, de jó gazda gondossága ezeket is óvta addig, amig az állam el nem síbolta őket, hogy aztán az enyészetnek adja át, többnyire, vagy, ha az épület elég masszív volt, mint a mi házunk is, akkor a rendszerváltáskor megszabaduljon minden kötelezettsége alól. Negyven évnyi gondatlanságot nehéz ledolgozni, különösen, ha nincs is rávezető szándék. Az IKV dolgozókból magánvállalkozó közös képviselőkké vedlett emberekben nem feltétlenül munkált a "jó gazda" szelleme. Sokszor, csak a saját zsebük szeretete motiválta a tetteiket.

Mint városgazdász nem értettem, hogy Budapesten miért csak óriási projektekben gondolkodnak... aztán rájöttem: egy többmilliárdos projektből sokkal könnyebb néhány százalékot lelopni. Az út és hídépítésnek, a grandiózus, dögdrága projekteknek megvan a maguk korrupciós együtthatója...

Az a mentalitás, ami nagyban működik, sajnos kisebb léptékben is elég elterjedt.  A rendszerváltás utáni időszakban nagyon sok ingyen-pénz (ilyen-olyan pályázatok) ömlött a mi házunk kasszájába is, aminek hasznossága alig észrevehető, pontosabban, bosszantóan látszik az elherdált javak eredménye - "mintHa" felújítások. A lift, a bejárati kapu, a postaládák, a fordítva kifestett kapualj, a nyomorgarzonná alakított mosókonyha, a belső udvar falainak festése, újabban a kéményátépítés - mind olyan munka, ami enyhén szólva is sok kivánnivalót hagy maga után, egyszerűbben szólva pocsék minőségű.

Tervezni mindenre kiterjedően kell, de az igazi művészet a megvalósítás ütemezése. Kiegyensúlyozott, nyugodt munkát akkor lehet elvárni, ha a hosszútávra belőtt célokat egy aprólékos gonddal elkészített megvalósitási program támogatja. Igaz ez a város egészére és egy társasházra is.

Áprilisban, májusban túl sok időnk nem volt a tervezésre, ráadásul a liftünk állapota azonnali lépést kivánt. Az elektromos elosztószekrényből is múmiák zuhantak ki - sűrgősen dönteni kellett.  A nyomorgarzon átalakitása irodává, már korábban megfogalmazódott szándék volt, de a megvalósítás ütemezése már az új IB feladata lett. Szeptemberre mindhárom kitűzött célt elérjük - remélem - és mindezeket saját erőből kigazdálkodva tesszük.

Minden kivitelezőnek részletekben fizetünk. Nemcsak a megrendeléskor szokásos előlegre vonatkozóan, hanem a teljesítés utáni kifizetést is több hónapra elhúzva, az összegtől függően.  A liftért év végéig fizetjük a részleteket, az elektromos betápszekrény átalakitásának harmadik, utolsó részletét ma utaltam át, és a szennyvízcsatorna-rendszer felújítása is szakaszosan kerül kifizetésre, az utolsó részlet  karácsony előtt lesz esedékes, holott holnap befejeződik a pincékben a felújítás. A közösségi helyiség átalakítását munkanemekre bontottam, minden szakemberrel külön kötöttem alkut, a munkafolyamatokat és mennyiségeket aprólékosan részletező szerződést kötöttem.  A szerződések szövegének megértéséhez nem kell jogi doktorátus - elegendő józan paraszti ész.

A visszatartott összeg egyfajta garancia arra, hogy a munka jó minőségben készült el. Az építőiparban nem ritka az olyan rejtett hiba, amely csak később jelentkezik.  A kemény fizetési feltételeket nem mindenki szereti - de akinek nem tetszik, az talán jobb is, ha nem dolgozik nekünk. Azok, akik biztosak abban, hogy jó munkát adnak ki a kezükből, azok nem félnek belemenni egy ilyen megállapodásba.  Ráadásul azzal, hogy nincs generálkivitelező, az ő hasznát, az összeg csaknem harmadát megtakaríthattuk.  Az anyagokat közvetlenül fizettük, bolti számla ellenében, külön fizettünk a szállításért és külön a munkadíjat. Igaz, így nekem volt vele lóti-futi, de ezt vállaltam akkor, amikor az IB-elnökségre adtam a fejem.

A minőségben és a korrekt szakmai megoldásokban nem ismerek kompromisszumot - vitám volt az SZVB-IB tagokkal például a nyílászárók tekintetében, mert a házban eddig "úgy volt szokás", hogy az eredeti fa tokot meghagyva, abba épitettek bele még egy tokot és aztán az ablakot vagy az ajtót. Elhiszem, hogy az épületasztalosnak  egyszerűbb munka, de a végeredményt tekintve ez nagyon nem szerencsés, hiszen végső soron az üvegfelület drasztikusan csökken. A közösségi helyiségben lévő ablak tokja úgy csámpás, ahogy van - talán a háborúban elszenvedett találat  ezt is érintette, nem tudom, de ordítóan dilletáns. Nekünk van kitűnő kőművesünk, úgyhogy ha ablakcsere, akkor azt úgy csináljuk, ahogy kell, nem pedig amatőr módon, a folt hátán folt stílusban.

Az ablaknyitásoknak úgyanúgy van kortörténete, mint ahogy minden épületszerkezetnek.

Eredendően ezek olyan dupla ablakok voltak, amelyek külső szárnyai kifelé, belső szárnyai befelé nyíltak. Valamikor megunták, hogy a gangon mászkálók beleütköznek a nyitott ablakszárnyakba, és átalakították a tokot.

Igenám, de így a tok és a külső falsík találkozása igencsak esetleges. Hol a vakolatot kenték rá a tokra, hol a tok festékje csúszott át a falra, mert, hogy majdnem egy síkban vannak. 

Ráadásul, az ablaknyitás is igencsak elavult. Az alacsony parapeten keresztül egy lendülettel be lehet ugrani a szobába, a szimplán befelé nyíló ablakok a privát szférát mindenki számára láthatóvá teszik. A meleget és a hideget közvetlenül engedik be.

Ma már sokkal korszerűbb nyitási rendszerek vannak, amelyek a besütő napot hasznosítják, hogy a belső légtér levegőjét cirkulációjára  kényszerítsék. (A dolog lényege, hogy a befelé bukó ablak alatt felmelegszik a levegő, ami felfelé száll és kisurran az ablakon). A passzív-szoláris rendszert nemcsak új épületek részleteiben hasznosíthatjuk, hanem ilyen régi szerkezetek felújításakor is. 

A közösségi helyiség ablakát és ajtaját nem kell börtönszerű rácsokkal védeni - elegendő a biztonsági üveg is. Ha valaki azt akarja betörni, hogy hozzájusson néhány régi irathoz, könyvhöz, vagy DVD-hez - merthogy titkos értékek  ott nem lesznek - akkor olyan zajt kell csapjon, hogy azt  a legjobb alvó is meghallja. Különben is, tolvajok ellen a szomszédok tekintete véd a legjobban - ha jól működik a közösség, és nem egymás sorsa iránt érzéketlen emberek tömege lakik egy helyen...

Szólj hozzá!

Vasárnapi hírek

2009.08.09. 11:21 Amichay

Sajnos, az OTP-pályázaton sem nyertünk... Ma reggelre feltették a nyertesek listáját.

Nincs ingyen-pénz. Továbbra is keményen meg kell dolgozzunk és fizessünk minden eredményt. Talán, nekünk éppen azt kell bebizonyítanunk, hogy csak saját erőre támaszkodva mit lehet elérni.

Ha milliókat nem is nyertünk, azt, hogy a pincéket, amelyekben a szennyvízcsatorna-felújítás folyik kiürítsék a lomtól - egész jól teljesítették az érdekeltek. Persze, a nagy lomtalanítással megvárjuk a kollektiv-kerületi hacacárét, hiszen az elszállítás sem kis pénz. De ez a kis-pince-lomtalanítás jó főpróba volt a tavaszira, ami egy általánosabb és alaposabb lomtalanitás lesz majd - pince+padlás+udvarok - odafigyelünk és kellő időben rászervezzük a szükséges előkészületeket.

Itt jegyeznék meg valamit: a pince, a padlás, a lépcsőházak , légudvarok és a nagyobb udvarok is az osztatlan közös tulajdon részei - senkinek nincs vélt , szokáson alapuló vagy szerzett joga a használatra...  Hasznositásukra készítünk egy javaslatcsomagot, mert ezek a területek olyan állapotban vannak, hogy mindenképpen foglalkoznunk kell velük.

A jövendő, évzáró közgyűlésre olyan javaslatcsomagot szeretnénk kialakitani, ami az igazságosságon, az arányos közteherviselésen alapszik, nem pedig az "aki marja kapja" szocializmusból ittrekedt gyakorlatán.

Hónapról hónapra javul a közös költség fizetési fegyelem. Senkivel szemben nincsenek előítéleteim, nem nagyon érdekel, hogy valaki "éveken keresztül rosszul fizetett", ha most tudomásul veszi, hogy a rend ott kezdődik, hogy teljesitem a kötelességeim. Aki a fizetési kötelezettségének nem tesz eleget, nincs erkölcsi alapja arra, hogy a közösség pénzén élősködve igénybe vegye a közszolgáltatást. Hogy a magyar jog mit enged meg, és milyen gyatrán működik az ügyeskedőkkel szemben, az egy dolog, de egy közösségben legyen számkivetett az aki hülyére veszi embertársait

A  rendszer tisztasága az ilyen kisközösségek működésén alapszik - ha eltűrjük azt, hogy egy tulajdonostárs majd 450 ezer forinttal tartozik a közösségnek, miközben nem restelli igénybevenni a szolgáltatásokat, sőt bizonyos kivételezettséget is vindikál, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a BKV-nál százmilliós összegeket fizetnek ki érdemtelenül - mindkét jelenség gyökere ugyanaz: teszik, mert megtehetik, hiszen nincs bennük szégyenérzet, hiszen a közvetlen környezetük félrenéz.

Az, aki úgy beszél ezekkel az emberekkel, mintha mi sem történne, holott tudja, hogy milyen nagy összeggel tartoznak a háznak - jusson eszébe, hogy azt a pénzt az ő zsebéből kell pótolni, vagyis, ez éppen olyan, mintha a tartozó szomszéd odamenne hozzá és kivenné a táskájából a pénztárcáját... mert megteheti... valóban hagyjuk, hogy megtegye? 

4 komment

A szomszédok irják...

2009.08.08. 16:40 Amichay

Bár az még elég ritka, hogy egy háznak saját blogja van, de a szomszédok azért írnak, fotóznak - érdemes tehát a neten is erősíteni az identitást...

8ker

"Budapest belső kerülete. Területe 6,85 km², gondozott parkjainak felülete 299 000 m² , amelynek felét az Orczy-kert adja. Lakossága 80. 226 fő. Nevét II. József után kapta, 1777-ben, így idén töltötte be a 232. évét. Józsefváros, szeretem."

Elsőként a 8ker-t ajánlom. Lesley nemcsak szövegben erős, hanem aktuális fotókban egészen egyedülálló! Olyan, mint aki kinyitja a szemünket arra, amit jártunkban-keltünkben nem látunk. Informativ, kritikus és nagyon vizuális - érdemes rendszeresen odalátogatni. Kiindulópontja lehet további "jó helyeknek", ahogy ő nevezi az olvasásra érdemesített net-helyeket. Az első bejegyzés 2008.11.26-án született, és termékeny szerzőről van szó, úgyhogy van mit olvasni, nézni és gondolkodni rajta.

Mágnásfertály

A Mágnásfertály a forgalomból kivont Palotanegyed helyett a palotanegyedi közösségfejlesztést igyekszik szolgálni. Kicsit a Palotanegyed egyesület nemhivatalos honlapja. Az egyesületi hivatalos  a CaPE.

Nyóc felett az ég 

fotóblog

Magdolnagyed 

"Professzionális civillap" a Magdolnanegyed - sokkal több olvasnivalóval, mint az összes papiralapú kerületi hírforrásban. Ez is amolyan "belülről jövő" információ - ami a legnagyobb erénye a netes irásnak.

H1

Beindult a Horánszky 1. közösségi blogja is... sok sikert nekik! Mondhatnak akármit, örülök, hogy azzal a balhéval, amit itt elindítottam, sikerült rávenni a szomszédokat, hogy a kertépitésük folyamatát feltárják a netközönség nyilvánossága előtt. Meggyőződésem, hogy ezzel ők maguk is csak nyernek, az eredmény is sokkal jobb lehet, és mások is tanulhatnak belőle. 

Annak is örülök, hogy adoptálták a két évvel ezelőtti javaslatomat számukra, hogy a tűzfalra fel kell  futtatni a zöldet. Ez az egyik legjobb formája a városi zöldfelületek növelésének, mert a tűzfalak ott vannak, többnyire csupaszok, sokhelyütt a városban omladozó vakolattal, ahelyett, hogy esztétikus és praktikus hasznositásukkal mindenki egy kicsit hozzájárulna a levegőtisztasághoz. Érdemes elolvasni Brunó cikkét erről.

Lelki "szomszédok" is vannak bőven a neten: Itt vannak a Gang -osok, a Budapest Korzó , vagy Ökotárs , az Urbanista , vagy a Városjáró , akit pár évvel ezelőtt a civilség mintaképének kiáltottam ki (ma is tartom) - csak győzze az ember az olvasást, annyi jó dolog van a honlapjaikon! 

Szólj hozzá!

Kitekintés...

2009.08.07. 00:14 Amichay

Egyszer már elküldtek engem a jó édesanyámba, máskor meg vissza "zsidóországba" - itt, a mi házunkban, de azért én tovább mondom, irom amit gondolok... és ahhoz, hogy a háznak a legjobb és leggazdaságosabb megoldásokat találjuk, bizony sok tudásra van szükség, időnként olyasmire is, ami szokatlan, új, eddig nem ismert.

A talajnedvesség ellen szigetelés pótlására, a meglévő falnedvesség kiszárítására régóta keresek megfelelő megoldást - itt, a blogon is szó volt erről. Rengeteg cég foglalkozik új épületek szigetelésével - alulról, felülről, oldalról, az összes lehetséges fajta nedvesség ellen, de nagyon kevesen merészkednek egy olyan épület közelébe, amit  régen építettek és pótolni kellene azt a szigetelést, ami vagy sosem volt, vagy már elromlott. Az internet fantasztikus dolog - mondtam már? - hosszú keresgélés és olvasás után találtam egy elég érdekes céget, technológiát. AQUAPOL - az ő szakemberük volt itt tegnap egy alapos vizsgálatra.

Tavaly terveztem egy lakást, amelyhez egy tetőterasz is tartozott. Szerintem, ez volt a legfőbb értéke ennek a lakásnak, ezért az átépítés elválaszthatatlan része volt a tetőterasz növényzetének rendszerelvű kialakitása.  Mivel a korlát amúgy is alacsony volt, azt javasoltam, hogy építsünk egy "vályut" a korláton belülre, és abba már tekintélyes méretű növényeket lehet majd ültetni, amelyek mintegy "zöld védelmet " adnak a terasznak. Nem volt egyszerű dolog ezt jól megcsinálni, de  összejött,  és  az eredmény önmagáért beszél (képek).

A jó eredményekért rendszerint keményen meg kell dolgozni, de amit húsz-harminc évig lehet örömmel használni azután, mellesleg növeli is az ingatlan értékét, azért érdemes egy kicsit tenni-venni.

A zöldtető egyre népszerűbb fogalom már Magyarországon is, bár olyan egyszerűen nagyszerű megoldásokat, mint amilyeneket "zsidóországban" tapasztaltam, még nem láttam itt.  Az izraeli zöldtetők nagy részére ugyanis már nem szükséges földet hordani ahhoz, hogy dús növényzetet telepítsenek.  A technológia itt is elérhető, csak a megrendelők bátorsága, vagy ismerete hiányzik.

Tavaly még a privát megrendelőm is furcsán nézett rám, amikor azt javasoltam, hogy dobja ki a gázbojlert, és rendeljen napkollektort... de azóta élvezi. Ma már vannak pályázatok az energiatakarékos technológiák telepitésére, lehet olyan üzleti tervet készíteni, amivel ezek a beruházások reálisan megvalósíthatók.

Amikor egy régi épületet fel kell újítani - a mi házunk immár 125 éves lesz jövőre -, akkor nem az a célravezető módszer, hogy ugyanúgy helyreállítjuk azt, ami tönkrement, hanem  a régi értékeket megőrizve az épületet korunk technikai szinvonalára hozzuk fel! Ezt csinálja a városgazdász, ha városrehabilitációról beszél, nagyobb léptékben, de ezt érdemes csinálni egy régi épülettel is, ha abban mai emberek élnek...:)

A mi házunk fantasztikus adottságokkal rendelkezik egy igazi rehabilitációra, amely során  olyan lakókörnyezetet teremthetünk, amely ma még nem ismert Budapest belvárosában, és ehhez korszerű üzemeltetési módszereket rendelünk, amelyekkel gazdaságosabbá válik az épület és az egyes lakások fenntartása is. Nem szabad leragadni az évtizedek óta elcsépelt, kétes értékű megoldásoknál, minthogy "adjuk el a tetőteret egy vállalkozónak", vagy "adjuk bérbe a pincét" és hasonlók.  Addig kell keresni a helyi viszonyoknak legmegfelelőbb megoldást, amig  azt nem mondhatjuk, hogy ez pontosan a mi házunkra illik.

Olcsóbban és jobban - ez a végeredmény, de ezért keményen meg kell dolgozni.

Meg kell ismerni az új technológiákat, és nem szabad félni a változásoktól! Legfőképp - el kell felejteni azt a mondatot, amit ilyenkor Magyarországon mondani szokás: "lehet, hogy ez másutt működik, de itt ez nem fog menni..."  Menni fog, ha akarjuk... 

2 komment

Felmérés - tervezés - vita - döntés

2009.08.06. 23:41 Amichay

A hónap első napjai megint a könyveléssel és a közös költség - befizetések egyenleg-számításaival telnek, miközben persze a közösségi helyiség átalakitása is folyik. 

Elvileg, holnapig ki kell hirdetniük az OTP-seknek a pályázatok eredményét.

Tegnap igen izgalmas bejáráson voltam egy talajnedvesség elleni védelemmel foglalkozó cég képviselőjével. Az egész házat bejártuk, közben mérte a falak nedvességtartalmát - a helyzet lehangoló. A részletes jelentést és a tennivalókra vonatkozó ajánlatot rövidesen megkapjuk írásba (5000 Ft + ÁFA) - ez már a jövő évi felújítási program előkészítésének része.

Ma reggel itt volt egy lakatos, aki megnézte a lift külső, kovácsoltvas ajtajait visszahúzó szerkezetnek az állapotát - katasztrófális, mind az ötöt ki kell cserélni. Ha megkapom az árajánlatokat - természetesen szerzek továbbiakat is - megbeszéljük az IB-SZVB fórumon, aztán természetesen ide is felteszem. A lakatossal megnéztük a pinceablakokat is, mivel a talajnedvesség kiszárításához arra is szükség van, hogy folyamatos és állandó szellőzése legyen a pincéknek... a dolgok összekapcsolódnak.

A felméréseket tervek követik, szakemberek "takarékos" bevonásával, hogy elkerüljük azokat a hibákat, amelyeket az épületfelújításhoz nem értő közös képviselők az elmúlt évtizedekben elkövettek - a kapualj kikerics-sárga festése úgy szakszerűtlen ahogy van! Nemcsak a díszítőfestés fordított alkalmazása miatt, ami legfeljebb vicces egy szakember szemében, hanem, főként annak diszfunkcionális volta miatt. A falban lévő nedvesség mindaddig le fogja dobni, amíg az alapproblémát meg nem oldjuk.

A szigetelés-specialista megerősített minket abban a felújítási, fontossági sorrendben, amelyről azóta beszélünk az IB-SZVB üléseken, mióta így együtt dolgozunk.  A május végi közgyűlésen a legsűrgősebb munkákról döntöttünk, amelyekre anyagi bázist tudtunk teremteni.  Azóta módszeresen térképezzük fel a teendőket, a lehetőségeket szakmailag is ellenőriztetjük, illetve árajánlatokat gyűjtünk ahhoz, hogy egy minél komplexebb képet alakithassunk ki, mielőtt közgyűlésre visszük a dolgokat.

Az elképzeléseket igyekszem minél több emberrel megbeszélni, ide a blogra is felteszem, hogy mire döntésre kerül a sor, mindenki  pontos és részletes információ birtokában vehessen részt a szavazásokon.  A hőgutát okozó meleg elmúltával, remélhetőleg egyre  többen részt fognak venni a közös kertészkedésben, amelynek nem titkolt célja az is, hogy közös dolgainkat megvitassuk.

4 komment

Akarunk egy romkocsmában lakni?

2009.07.31. 22:41 Amichay

Ma délután ellátogattam a Szentkirályi utca 10-be. Ez az a ház, amely tavaly elnyerte a  Belsőudvar pályázatot. Nagyszerű emberekkel találkoztam, igen tanulságos volt az a közel négy óra  amit ott töltöttem. Aztán elmentem a Szimplába - ott állt össze nekem az egész, amit a Szentkirályiban éreztem a gyomromban...

A Szentkirályi 10. egy gyönyörű épület volt. Ma olyan, mint egy 120 éves asszony. Vonásaiban felsejlik a régi szépség, de a maga valójában inkább részvétet kelt. Persze, egy ház mégsem olyan mint egy ember, akinek véges az élete - egy épület szinte végtelenben élhet, ha kellően gondozzák. Csakhogy ezt a gyönyörű épületet - amelynek belső udvara fantasztikus  lehetett régen, megtépázták a háborúk, a forradalom és az IKV. Igaz viszont, hogy azáltal, hogy az IKV nem "újította fel", mint ahogy a mi házunkat a hetvenes években, még mindig láthatók az eredeti részletek.

Egy ilyen házat rendbetenni és közben közösséget építeni - ez aztán a kihivás! A közösség magja, vagy inkább a motorja már megvolt - ennek alapján nyerték  el tavaly a pályázatot.  Egy millió kétszázezret, ami valóban nem nagy pénz ahhoz a munkához képest, amit itt elvégezni szükséges, de ahhoz igenis sok, hogy elszálljon a szélben...

A véletlen úgy hozta, hogy egy délután beszélhettem a "közösségépités" során kissé elhidegült szomszédokkal - az egyik csoport meghivott, a másik fél pedig éppen hazajött, amikor kiderült, hogy máshonnan ismerem. A harmadik "felet" pedig alakalmam volt "élvezni" - amikor nemtetszését kifejezve, hogy mi az udvaron ücsörögve, csendesen beszélgetünk, beinditotta a motorját...

Mivel a véleményemet a vendéglátóimnak is elmondtam, most sem szépitem a dolgot: ez az a "jópofizás", amitől  direkt örülök, hogy megszabadultunk azzal, hogy nem mi nyertük az idei pályázatot!  Sem koncepcionálisan, sem eredményét tekintve nem tartom jónak azt a munkát amit a révesek ott végeztek.  A házigazdák udvariasak voltak és egy rossz szót nem akartak mondani arra, ami történt - tipikus: "ajándék lónak ne nézd a fogát" eset, csak könyörgöm, ez nem ajándék, ez közpénz!

Nemcsak az a baj, hogy az alapproblémát fel sem vetették, azok megoldására kisérletet sem tettek, hanem az, hogy azt a keveset, amit csináltak, azt is rosszul. Egy udvar, amelyre lakások ablakai nyilnak, nem lehet olyan "köztér", amiben bármi történhet, hiszen a közérdeket nem lehet a magánszféra zavarása mellett érvényesiteni - az bukásra van itélve!  Lehet koncertet szervezni egy ilyen gyönyörű, és fantasztikus akusztikájú  udvarra, esetenként, amikor előre értesitjük a lakókat - igy megmarad a választás lehetősége - vagy résztvesz, vagy elmenekül otthonról. De félmillióért dobogót épiteni egy 15 méter X 15 méteres  udvarra - az azt jelenti, hogy a tervezőnek fogalma sincs arról, hogy egy ilyen társasházi közösségben melyek az alapvető illemszabályok a konfliktusmentes életre. 

A másik sarokban - mert, hogy a drága tervező sarkokba szerkesztette a közösségi tereket, a lakások ablakai alá, közvetlenül, ahelyett, hogy a teresedés közepét, minél távolabb a privát szférától jelölte volna ki - szóval, a másik sarokban madzagokat húzott ki, művészies rendbe, hogy arra futónövényt szabaditson, elvéve a földszinti lakás kevéske fényét egy poén miatt! Amikor szerencsétlen lakó ezt kifogásolta, akkor olyan értelmetlen magyarázatot kapott, hogy ha én lettem volna, tuti, hogy azonnal elvágom az összes madzagot - a futónövényeket visszavágják a korlát magasságáig! Akkor miért nem a korlátig húzgálta a madzagokat! Ez az a tervezői szemlélet, amitől fejreáll a normális ember, és ami miatt nem lehet fenntartani az ilyen tájépitészi rémálmokat! 

A lakók által leginkább használt sarok a kerékpártároló - azt viszont a tervezők nem nagyon szerették, de szerencsére megvalósult. Mellette azok a kukák, amelyekre a szines papirt ragasztották az akció során - szerintem, megintcsak nincs arányban  a cél és a ráforditott pénz, és komoly funkcionális kérdéseket is felvet, hiszen egy kukát ajánlatos legalább havonta jó alaposan kimosni, lehetőleg fertőtleniteni is.  A "jópofizás" csúcsa azok a "felhők", amelyet az olyan pórnép, mint én símán megcsavart dróthálónak lát, amin kiválóan fennakadnak a falevelek, takaritani lehetetlen, de nagyon művészies.

A tavalyi réves közreműködés tehát "érdekes" kisérlet - egy szociológus remek tanulmányt írhatna arról, hogy lehet egy alakuló közösséget szétforgácsolni némi közpénz eltapsolása kíséretében

Jobb, hogy nem "futottunk össze" ezzel a tervezővel, mert sokkal kinosabb lett volna megnyerni a kétmilliót és aztán kitessékelni az ötleteivel a kapun kivülre... viszont, még élesebben felveti a kérdést, hogy milyen közösségi kontrollt kéne beiktatni ahhoz, hogy a közpénzt ne a "felhőkbe" eregesse valaki, aki ki tudja miért  kapott erre jogositványt... 

25 komment

Közösség és individum egy gangos ház udvarán

2009.07.28. 22:34 Amichay

A három udvar közül, amellyel a házunk megáldott, a legszebb, kétségtelenül az, amit 1885 előtt épitettek körül. Ezt láthatjuk a koncert képein.  A legcsendesebb udvar a leghátsó, ami az első kertéSZombatunkról készült képek kollázsán az alsó sorban látható. A legtöbb probléma a legnagyobb udvarunkon van. Ennek eredendően nagyon jó arányai voltak, de az 1914-es átépitéskor és később hozzáépitett két emelet rontott az udvar benapozásán.

A gondokat növeli, hogy a pince talajnedvesség elleni védelme, ha volt is, az idők során tönkrement. Az udvar falak menti lebetonozása azt eredményezte, hogy a nedvesség kúszik felfelé a falakban. A pinceablakok rémes állapotban vannak, és a szellőzést sem segitik elő. Befelé bukó ablakok kellenének, amelyek lehetővé teszik a nagy felületen való szellőzést. A pincefal mentén le kell ásni, és megoldani a talajnedvesség elleni védelmet - vagyis a betont fel kell törni. Amúgy is fel kell törni, mivel az esővizlevezető csatornák is felújításra szorulnak, bekötésük vonalában a kertben megsüllyedt a talaj. Ha pedig újra kell burkolni, akkor nem kellene a régi, rossz gyakorlatra visszatérni...

Miért rossz a mostani, ötlettelen négyzetes zöld flekk az udvar közepén és a betonjárdák körben? - az előbb emlitett funkcionális problémán túl...

1. Ez az udvar egyben átjáró is a belsőbb udvarokba. Ez a forgalom ott zajlik a földszinti lakások ablaka alatt. A gangokon ez másként nem oldható meg, de egy-egy gangszárnyon kisebb a forgalom, mint az udvaron, ugyanakkor az udvaron bőven van hely arra, hogy egy kis privát szférát adjunk az ottlakóknak azzal, hogy a forgalmat az ablakuktól távolabb vezetjük.

2. A mostani területből két nagy placc, az udvar két végén, tövig le van betonozva, ugyanakkor az egy középső blokkban lévő zöldben nem lehet száraz lábbal járkálni - hiába van elég intenziv növényzet, azt csak nézzük, nem tudunk benne sétálni.

3. Minden földszinti lakó próbált néhány ládás növényt az abalakai alá, az ajtója közelébe elhelyezni, hiszen abszurd, hogy van kert, de a lakás környéke sivár beton.

4. A kertet csak nézni lehet, ami talán felülről nagyon szép, de lent nincs helye annak, hogy akár egy kismama leüljön a csecsemőjével, nemhogy egy kis játszóhely a nagyobbacskáknak, hogy a felnőttekről már ne is beszéljünk... a legnapsütöttebb helyen betonplacc és rajta két gyönyörű motor, ami bizonyára fontos a gazdájuknak, de nem igazán jó elrendezés.

Városgazdász vagyok, nem tájépitész.  De funkcionális, gyalogos közlekedési rendet mi is tanultunk, tehát ezzel kezdtem az első vázlat elkészitését.

Északról jön az ember, a kapu felöl, és azok a szerencsések akik a belső udvarba mennek, innen kell eljutniuk a rajzon lévő jobb alsó sarokba,

Az utca szintjétől egyenesen, de mielőtt az ő átjárójukba érnek, négy lépcsőt, összesen 56 cm magasság-különbséget kell leküzdeniük. Ez különösen akkor roppant kellemetlen, amikor egy robogóval akarja megtenni valaki - a lépcső itt-ott letöredezett fokai mutatják, hogy ez nem mindig sikeres próbálkozás.

Viszont, ha elfogadjuk, hogy nem mindenütt kell tök vízszintesnek lenni egy udvarnak, akkor semmi akadálya, hogy itt egy enyhe rámpa legyen, amin könnyű felsétálni - 1%-os lejtéssel, igazán kellemes. Mellette, az a rész, ami az 5-ös lakás bejáratának vonaláig le van betonozva, az egyik legszebb, szabad zöldterület lehetne, még napot is elég jól kap, mert ezen a részen a belső épület két emelete kevésbé árnyékolja az udvart. Itt lehetne a kisebb gyerekeket "legeltetni" - az idős lakók sem kell féljenek - nem minden gyerek fába szorult féreg, aki üvölt, főleg ha van egy kis mozgástere... Ugyanitt lehetne egy leülősarok is, kismamáknak, fiataloknak - este esetleg kerti partinak...  A lakásablakok alatt bokrokkal, hogy minél kevésbé legyen zavaró a közösségi élet az individum számára...

Visszafelé haladva, a két meglévő fa irányába (egyetlen fát sem kell kivágni, mindet bemértem, mint ahogy a csatorna fedlapokat is, amelyek kis fekete négyzetekként jelennek meg a burkolaton) itt van a legnaposabb terület - ha valahol, akkor csak itt maradna meg fű - ez lehetne egy pici tisztás, ahol akár a fűbe is le lehet heveredni...

A gyalogjárók minden lakáshoz elvezetnek, úgy, hogy egy kis privát kertet alkotnak az ablakok alatt - ezt az ottlakó gondozhatja, kedve szerint, de rumlit, mint némely mostani lakás körül, nem szeretnénk - a lakásban el nem férő használati tárgyaknak nem ez a helye - emlékeztetni szertenék mindenkit - ez osztatlan közös tulajdon. Nem parcellázunk, de igenis adnánk lehetőséget a privát gondoskodásnak. A "koncert-WC" és szeméttároló előtt lenne a komposztáló helye - véleményem szerint ez lenne a legkevésbé zavaró, ugyanakkor célszerű. Mellette a felújitott szeméttároló falából jönne a kerticsap, amelyre külön vizórát szerelünk, hogy ezután ne fizessünk csatornadijat. Mellesleg, egy kis odafigyeléssel az automatikus öntözést is megodlhatjuk - nem akkora ördöngősség és a tökéletes vizháztartást biztosit a növényeknek (csepegtető öntözés).

Jobb oldalon, a melléklépcsőház előtt van két vizakna, és a 3-as lakás ablaka elég távol van ettől a saroktól. Itt lehetne a morotosok sarka - nem a kert legnaposabb pontján, ahová egy kétpados leülősarkot terveztem.

Kissé megváltoztak a pincelejáratok is. A jobboldali kiváló adottságokkal rendelkezik ahhoz, hogy egy rámpán levezessük a kerékpárokat - a mai, négy nagyterű pincét kissé átalakitva később, de itt remek és nagy befogadoképességű biciklitárolót alakithatnánk ki, különösebb erölködés nélkül - kb. 4%-os lejtéssel. A másik oldalon is átépitenénk a lépcsőt, hogy közvetlenebb kapcsolata legyen az udvarnak a pincékkel, és a közösségi funkciót itt is növelnénk, idővel, hiszen ma szinte üresek a valamikori rekeszek, illetve ahol lom van felhalmozva, annak úgyis ki kell onnan menni, ha nem akarunk patkányokkal együtt élni... 

Ez az első vázlat, egy vélhetően hosszú tervezési és megvalósitási folyamat első lépése - a legközelebbi kertéSZombaton lesz alkalmunk megvitatni, javitani, együtt-gondolkodni róla.

A talajnedvesség elleni szigeteléssel szorosan összefügg a pincék mai és elvárható állapota. A meglévő alaprajzok és néhány helyszini mérés alapján készitettem erről is vázlatot, de ezt egy külön postban teszem fel. Mindenesetre kiderült, hogy nagyon szépen megoldhatók lennének az egyéni tárolók - mindenkinek saját, különbejáratú tárolója, az esővíz összegyűjtésére képzett tárolók elhelyezése, és egy szuper bicikli-garázson túl, még egy kellemes kis közösségi tér is! A dolgok összefüggenek egymással, tehát ezt az aspektust is meg kell vizsgálnunk.

A második udvar épülete alatti pince tervét is megvizsgáltam. Ott van egy fantasztikus lehetőség, amit a közösség javára fordithatnánk - a harmadik udvar felé a pinceszinten hatalmas ablakok vannak - itt akár egy edzőtermet és szaunát is kialakithatnánk, a harmadik udvarban pedig egy házi uszodát is...télen akár be is fedhetjük... igaz, hogy ennek a pincének a nagy részét, mintegy 68 négyzetmétert az a tulajdonos sajátitotta ki,  aki 418 ezer forint közös költséggel tartozik a háznak és  a pletykák szerint hűtőszekrényt tárol lent, a közös villanyt használva erre a célra is. A pincébe nem tud bemenni senki, csak ők, holott, ez az osztatlan közös tulajdon része... van mit rendbetenni ebben a házban.

12 komment

Kiabálok, tehát vagyok...

2009.07.28. 17:12 Amichay

A Vodafone 32 napja ül az aktuális féléves számlán - 578,171 forint, ami hiányzik ahhoz, hogy a legmagasabb kamatra kössük le a pénzünket, mint "friss pénzt". Vasárnap este küldtem e-mailt nekik, tegnap telefonáltam, reggel, aztán délután - ma reggel hivtak fel, hogy majd csak augusztus 10-én utalnak a számlakibocsátást követő 45 napon! Na, elkapott a pulykaméreg - a Vodafone úgyis a bögyömben van.  Már az sem tetszett, hogy 30 napra fizetnek, egye fene, legközelebb korábban állítom ki a számlát, de hogy azt a dátumot, amit ő maguk adtak meg, azt is kitolják, az mégiscsak pofátlanság!  Miután jól "kiüvöltöztem" magam a telefonba, elővettem a Vodafone-aktát, és feljegyeztem, hogy a módositott szerződésnél minimum negyedévenkénti fizetést követelni, de még jobb, ha havonta fizetnek - nem vagyunk bank, a bérleti dijat nem az időszak lejártakor, hanem a kezdetekor szokás fizetni!

Az a közös képviselő (hivatásos), aki a Vodafone-szerződést oly slamposan megkötötte, hogy az elfoglalt terület majd feléért fizetnek a drága antennások,  és már két éve pereskedünk, egy másik taposóaknát is hagyott hátra - az azóta elbocsátott gondnok után nem fizetett be egy 2004-es magánnyugdijpénztári összeget - 4232 forint, ami miatt már hetek óta adatokat keresek a pincében. Ott vannak a régi iratok, óriási halmaza, időrend vagy téma szerinti csoportositás nélkül! A fülem csücskéig maszatosan jöttem ki a pincéből... felhivtam az illető irodáját, és fél órán keresztül kaptam az elháritást - az ő hanyagságukat én teszem rendbe, és még nekik áll feljebb! Emberek képesek órákat fecsegni arról, hogy mit miért nem lehet megoldani, ahelyett, hogy azon törnék az agyukat, hogy lehet mégiscsak megoldani!

Mentőötletként irtam egy levelet az adott magánnyugdijpénztárnak, hogy talán nekik megvan az a kitöltött nyomtatvány, amely az adott hónapot megelőzte, és annak alapján talán ki tudom tölteni a kellő adatokat, befizethetem ez elmaradt összeget, majd a lepecsételt papirral végre megint meglátogathatom az APEH-et - annyira hiányoztak már, úgyis! Mikor kinyitottam a postafiókom, látom, hogy a Vodafone illetékese küldött egy e-mailt, hogy ma utalták a pénzt... a számlán ellenőriztem, ott még nincs, de visszairtam, hogy köszönöm, remélem ez az információ az igaz, és nem az, amit reggel telefonon kaptam... Talán, mégsem üvöltöztem hiába...

A közös helyiségbe felköltöztetett irodába már a "katalogizált" irattárat viszem fel - a tonnányi piszkos papirt igencsak kiszelektálom. Csak közben, fel is kell dolgoznom azokat a még megoldatlan kérdéseket, mint a volt garzonbérlőnk százezres nagyságrendű tartozása - egy másik, hivatásos közös képviselőt egy éven át nem zavarta, hogy az illető halmozza a tartozásait, vagy az igen különös kéményfelújitási történet, amely során kéményellenörzés címén három és félmillió forintnyi összeget fizetett ki a korábbi közös képviselő...

A mai nap bosszúságai még nem értek véget, mert felhivtam az ügyvédnőt a renites tulajdonosaink ügyében, akik jelenleg 418 ezer forinttal tartoznak a háznak, miközben a szolgáltatásokat nem restek igénybe venni. A fizetési meghagyás azonban hónapokat áll sorban, mert ez igy működik ebben az országban. Helyesebben nem működik... Szegény ügyvédnőt kifaggattam, hogy akkor most mit tegyünk, mert abba nem nyugszom bele, hogy akinek három lakása van csak a mi házunkban - állítólag további ingatlanjai a városban és vidéken is - az egyszerűen nem fizet - a három ingatlanra több mint 10 havi tartozása van.  Képtelenség, hogy a magyar jogorvoslat ezzel nem tud mit kezdeni! Be fogunk jegyeztetni jelzálogot, mind a három ingatlanjára - ez a háznak pénzbe kerül, de akkor sem engedhetjük meg, hogy valaki következmények nélkül vegye semmibe a közösség iránti kötelezettségét.

A napokban elmeséltem a Belsőudvar-pályázatot  egyik barátnőmnek, aki elszörnyülködött azon, hogy ki mertem nyitni a számat, és protestálok olyasmiben, amiben nem szokás itt Magyarországon - "Sosem fogtok nyerni egyetlen pályázaton sem, ha nem maradsz csendben..."

Lehet. Amig az a szokás, hogy mindenki behúzza fülét-farkát, amikor igazságtalanságot vél felfedezni, legfeljebb megy a névtelen suskus, addig bizony meglehet, hogy a mutyizást nem lehet kiirtani ebből az országból, és aki kiabál, az kizárja magát a bennfentesek köréből... lehet, de én akkor sem leszek tettestárs ebben az együtt-hallgatós buliban.  Kiabálok, és kiabálni is fogok, ameddig reményt látok arra, hogy a dolgok megváltozhatnak. Ha már reményt sem látok, akkor elmegyek innen - akkor sem leszek részese ennek a rendszernek.

1 komment

Nyári álom

2009.07.25. 20:04 Amichay

Pénteken leadtam a liftfelújítási pályázatot, és úgy éreztem, hogy minden energiám elszállt. Ez a pályázat maga volt a megtestesült magyar bürokrácia - tonnányi papírt kellett beadni, olyan adatokról drágán kiállított igazolásokat, amelyek egy normális önkormányzatnál benne vannak a számítógépben. A pályázatot a főváros irta ki, de a kerület előzsűriz. Mig az igényelhető összeg pontosan ugyanannyi a kerületnél és a fővárosnál, a feltételrendszer, mármint a beadandó papírok iránti igény nem ugyanaz - hadd kapjon sikítófrászt, aki összeállítja a két papirhalmazt! Rengeteg idő, rohangálás, papirozás, és aztán még azon izgul az ember, hogy formai okokra való hivatkozással vissza ne dobják... utálom ezt az egészet, és sóvárgással gondolok arra a gazdasági támogatási rendszerre, amely az adókba van beépitve - persze, nem Magyarországon.

Az elmúlt hónapban rengeteg időt öltem bele ezekbe a pénzkunyerálós pályázatokba, amelyek eddig csak azt a rossz előérzetemet erősítették, hogy nincs ez jól. Miért kell alamizsnáért könyörögni, ahelyett, hogy ésszerű adórendszerrel támogatnák a társasházak gazdálkodását? A pályázat látszólag ingyenpénz, de valójában egy pályázat beadásához az ember égeti az időt, és a különböző igazolásokért még egy csomó pénzt is fizet. A nyomtatás, a másolás, az adjusztálás költségeiről nem is beszélve.  A pályázatok kiirása vagy stimmel, vagy nem a házban éppen aktuális karbantartási és felújítási munkákhoz. Ha nem, akkor a pályázat betereli a házat egy olyan technológiailag indokolatlan rendszerbe, ami drágitja a felújítást. A felújításnak ugyanis éppúgy megvan a maga logikus technológiai rendszere, mint az épitésnek. Nem lehet a falat lefesteni, amit még nem építettünk meg, de  ugyanúgy  nem lehet akkor sem felújítani a homlokzatot, ha a falban lévő régi vezetékeket cserélni kell. Idén gázvezeték felújításra adnak pénzt, de nekünk a csatornánk szorul cserére...

A pályázat rengeteg embert foglalkoztat - a hivatalnokokat, amelyeket rendre meg kellett látogassak a különböző igazolásokért, aztán az önkormányzati adminisztrációt, a zsűriket... mindez remekül megtakaritható lenne, ha az állam nem pályázatokra adna pénzt egyeseknek, hanem a társasházkezelés folyamatát könnyítené bizonyos adókedvezményekkel. Gond az, hogy nincsenek elég felkészült emberek, akik elvállalnák a közös képviseletet,  vagy egyesek, akik hivatásszerűen csinálják, túl sok házat bevállalnak, ezért nem tudják kellő alapossággal csinálni? - Lenne erre megoldás, mégpedig az, hogy a társasházkezelés olyan foglalkozási ág lenne, ahol például nem kell személyi jövedelemadót fizetni, csak társadalombiztositást. Igy a közös képviselő dijazásának sokkal kisebbek lennének a terhei - több maradna a házra. Ahelyett, hogy pályázaton osztogatná a pénzt a központi költségvetés, kevesebbet "fosztogassa" adókkal ezt a tevékenységet, és hagyja önállóan gazdálkodni a házat! Hiszen ezek a valamikori  IKV-házak most sem tudnak ésszerűen és jól gazdálkodni ezzel a pályázati függőséggel - olyanok, mint az anyjuk szoknyájába kapasztkodó túlkoros kamaszok: zsebpénzért kuncsorognak.

Az egész pályázati rendszer nem az önálló és felelősségteljes, szakszerű gazdálkodást segíti, hanem arra ösztökél, hogy az ember a kapcsolati rendszerébe fektessen energiát, ha a háznak meg akar nyerni néhány pályázatot.  Szeretnék ott lenni egy ilyen zsűrizésen, ahol végeláthatatlan kérelmezők között kell eldönteni, hogy ki érdemli meg azt a kevés pénzt, amit ki lehet osztani. Nagyon nehéz olyan döntést hozni, amiben nincs egy szikrányi részrehajlás, ismerettségen alapuló előny.  Az igazságosság nem az, hogy egyesek kapnak "nyalókát", mások meg nem. Az igazság az lenne, ha az a ház tudna fejlődni, ahol többet dolgoznak ezért azok is akik vezetik, azok is akik a közösséget alkotják. Az aktivitást pedig az adórendszeren keresztül lehet a legigazságosabban jutalmazni a rendkívül jól kidolgozott kedvezményrendszer szűrőjével.  De nem. A magyar szisztéma még mindig a tétlenséget és a szerencsétlenkedést jutalmazza - ha sikerül bebizonyítanod, hogy nagyon tehetetlen vagy, akkor számithatsz az adófizetők pénzéből képzett támogatásra. Ha viszont keményen dolgozol, akkor fizess azok után is, akik nem teszik ezt. Igy nem fog előre menni az ország, bárki vezeti is...

Miután kidühöngtem magam, tényleg egy kicsit álmodni szeretnék: egy olyan házról, amely lelki szemeim előtt úgy jelenik meg, mint egy környzettudatos Hundertwasser-ház - tiszta, színes, vidám,  és tele van növényekkel... semmi nem egyforma, mert az egyenszürkében semmi szép nincs, minden ember és környezete lehet egyedi és megismételhetetlen... Működése energiatakarékos, kinézete emberi, hogy aki ilyen látványra ébred, annak már csak jól kezdődhet a napja...

2 komment

kertéSZombat és más hírek...

2009.07.23. 18:38 Amichay

Házi kertészmérnökünk hazatért a nyaralásból, és máris nekiesne a kertnek, de én kértem, hogy ne ezen a hétvégén, hanem a következőn legyen az aktuális kertéSZombat.

Egyrészt, mert ezen a héten lesz a Mikszáth téren a piac, amit mindenkinek szívből ajánlok, mint szombati programot, másrészt,  kell egy kis idő az előrejelzéssel, hogy a házban lakók ráhangolódjanak egy kellemes együttkertészkedésre, harmadrészt, az építési törmeléket és egyéb lomot is csak a jövő héten tudjuk elvitetni az első udvarból,  negyedrészt, talán akkor kevésbé lesz meleg, ötödrészt, bevallom, az elmúlt három hét egy kicsit húzós volt nekem az épitkezéssel, a pályázatokkal - holnap is leadok egyet - ez a liftfelújítással kapcsolatos.

Ma megérkeztek a burkolatok. A közösségi helyiségbe és a szeméttárolóba is megvettem az összes padló és falburkolatot. Még június végén, akciósan és 20%-os ÁFÁ-val. Annak idején tipródtam egy keveset, hogy vegyek magamnak is ebből a jó minőségű és roppant olcsó anyagból, a saját lakásomba - nehogy azzal vádoljanak, hogy a ház pénzén vásárolt csempével burkolom a saját lakásom, aztán június utolsó napján mégis megrendeltem magamnak is - természetesen külön számlán, készpénzzel fizetve, precízen elkülöníthető módon. Bárki ellenőrizheti a számlákat - nemcsak a házét, hanem a saját, privát számláimat, tekintettel arra, hogy ezen a nyáron a saját lakásom átalakitása is megkezdődik, ha marad egy kis időm rá...

Annyi haszna azért volt a háznak is abból, hogy egyszerre szállították a ház, kb. kétszer annyi burkolati anyagát, mint az enyémet, hogy a szállítónak, aki szépen lehordta a pincébe az utolsó csempéig, ki tudtam fizetni a munkáját. A hivatalos, számlás szállítás 2000 forint volt - ezt a ház fizette, a "borravalót" 5000 forintot, pedig a saját zsebemből, de kértem, hogy az SZVB elnöke legyen ott, hogy lássa, kifizettem a magam részét ebben a közös ügyletben. Ez azért volt fontos, mert a ház "zsebéből" borravalót, vagyis számla nélküli pénzt nem tudok fizetni, hiszen számla nélküli jövedelmünk sincs. Ugyanakkor, a magyar szokásjogot nem tudom megváltoztatni, tehát a borravalót csak a privát zsebemből tudom fizetni. Ezzel a kombinált megoldással azt hiszem korrekt módon elintézést nyert.

A közösségi helyiség átépitése szépen folyik, ezen a héten a beton és vakolatjavítás volt soron. A kőművesünk rendbe tette az elvetélt galambfészket, holnapra már csak az apró javítások maradnak, az utolsó szögek kioperálása a falból. Azután a kitakarított helyiségről teszek fel fotókat. Jövő héten a gipszkartonozás, majd  a padlókiegyenlítés (a jelenlegi padló még a mosókonyha teknő-szerű betonpadlója, amire a nyomorlakás idején egy ócska szőnyegpadló volt itt-ott leragasztva.

Elvileg, holnap döntenek az OTP-pályázatokról, de jövő héten biztosabbat tudunk majd.

Tegnap elkezdtük a víz és csatorna-rendszer felújítást - szakaszosan. Holnap is folytatjuk. Az érintett pincék számát kitettem a faliújságra. Az ezzel kapcsolatos lomtalanítás is halad, örülnék, ha mindenki komolyan venné.

... és akkor a kellemetlenkedő befejezés: 19-en még nem fizették be az e-havi közös költséget! Különös figyelmükbe azoknak, akik nagyobb összeggel tartoznak és megállapodtunk a törlesztés rendjében - a megállapodást kéretik betartani... Biztatóan indult a hónap, fejezzük be szépen - aki tartozik, gyorsan fizesse be, minél hamarabb! A helyzet javult az elmúlt három hónapban, de még van hová fejlődni!

Ma van az egyik kerek születésnapja az SZVB elnökének - 

Boldog születésnapot!

 

Kellemes hétvégét minden lakótársnak és érdeklődő olvasónak!

4 komment

Hulladékkezelés

2009.07.21. 21:38 Amichay

Mióta heti rendszerességgel elszállítják a sárga és a kék szelektiv szemétgyűjtők tartalmát, és az itt lakók egy része következetesen használja a komposztálót is, fokozatosan csökken a zöld kukák tartalma. A vasárnapi este kivitt kukák száma 5 helyett egyre gyakrabban csak négy, és volt már olyan hétköznap is, amikor négy helyett csak három kuka volt tele, pedig közben kiköltözött az asztalosműhely, és egy másik lakó is, akik szépen hagytank ránk szemetet. 

Mindezek miatt szeretném lemondani a vasárnapi, 5. kukát. Ez havi szinten 6,257, éves szinten 75,084 forint megtakaritást jelent, és ahogy látjuk, az utóbbi időben már feleslegesen fizetjük - mindaddig számlázzák, amíg le nem mondjuk, annak ellenére, hogy sokszor nincs kint a fizetett mennyiség. Ugyanakkor, ez egy kis figyelmet igényel a lakótársaktól.

Arra szeretnék kérni mindenkit, hogy a szemetet nylonzacskókban gyűjtse, és a zacskót csomózza le, mielőtt a kukába dobja. Erre azért lenne szükség, hogy a kukák viszonylag tisztábbak maradjanak, és ne csak akkor lehessen alkalmazni az a lábbi módszert, amikor  éppen a takaritó kimosta a kukákat. Ezen a hétvégén is csak 4 kuka telt meg, de amikor este kivitték a teli kukákat, a tartalék ötödiket betették, hogy az éjszaka, kora reggeli órákban legyen hová tenni a szemetet. A kiürített négy kukát kimosva, három ment a tárolóba, egy tartalékba. Igenám, de havonta egyszer mossák a kukákat, télen meg még ritkábban, tehát ahhoz, hogy ezt a "trükköt" eljátszhassuk, viszonylag tisztának kell lenniük a kukáknak belülről a hónap többi napján is. Ezt azzal érhetjük el, hogy a szemét zacskókban marad, nem büdösiti közvetlenül a kukát.

Ma este, azzal együtt, hogy vasárnap csak négy kukát ürítettek, éppen, hogy csak tele volt a négy kuka, vagyis, ha egy kicsit odafigyelünk arra, hogy ne minden szemetet hétvégén ürítsünk, és továbbra is szépen szelektálunk és komposztálunk, akkor megtakaríthatjuk a fent emlitett összeget. Mindenki együttműködését, előre is köszönöm.

Szólj hozzá!

Szombati program

2009.07.21. 16:28 Amichay

A Medence Csoport szervezésében!  Nyitott Udvar - közösségi bolhapiac a Palotanegyedért! 

Július 25-én 10.00 - 14.00 óra között, a VIII. kerületi Mikszáth téren kerül megrendezésre a következő közösségi bolhapiac. A Palotanegyed lakói a maguk által készített-összegyűjtött tárgyaikat  teszik ki portékának.  Az idelátogató érdeklődőket, vásárlás közben  a  negyedben élő zenészek szórakoztatják.  A piacon befolyt összegből a lakók a Palotanegyed körzeti megbízott  irodáját teszik rendbe.


... és, ha már pihenés, kikapcsolódás, akkor itt egy cikk, amely már régóta a legjobb szakmai cikk, amit az építészfórumon olvastam, ráadásul olyan közérthető, hogy bármely napilapban is megjelenhetne ... 

Szólj hozzá!

Pályázat - titkok és mutyizás nélkül?

2009.07.21. 11:44 Amichay

Tegnap óta levelezésben állok a Horánszky 1-ben lakó fiatal barátommal, akit megkértem, hogy az ő pályázati anyagukat egy linkkel megnézhetővé tegyük erről a blogról, és a levelezésünkket is tegyük nyilttá - az eddigieket is feltehessem ide. Azt hiszem nagy szolgálatot tennénk ezzel a közügyek nyitottságának.

Úgy gondolom, hogy a mutyizással kapcsolatos gyanakvást ezzel tudnánk a legjobban eloszlatni, és magam részéről készséggel elismerem, hogy tévedtem, ha látjuk a tényeket. Nem elegendő, hogy én láttam a pályázatot, mert azt nyilvánvalóan a magam gondolkodása, értékrendje alapján ítélem meg - talán tévesen. Minél többen látják, annál többen igazolhatják vissza a véleményükkel. Ha ez a pályázat, teljes folyamatában nyitottan zajlik a legszélesebb közönség szeme láttára, akkor értelmetlenné válnak a "vádaskodások", megnyugszanak a kedélyek, és legfőképpen példát adunk arra, hogy a közügyeket egészséges vitában, nyitottan, miképp érdemes kezelni.

Nagyon örülnék, ha a Horánszky 1. közössége partner lenne ebben.

Ma megkaptam a nyilvánosságra-hozatalra az engedélyt a levelezőpartneremtől, Bitter Brunótól, a Horánszky 1-ből.

Brunó július 20-i levele:

A belső udvar pályázatról, csak nagyon röviden:

- a házunk közös képviselője halálos beteg, két és fél hónapja
Németországban kezelik. a házunknak nincs egy ideje így képviselete,
sem "csókos", sem másmilyen (de Prenghy Zoltán nem volt csókos
egyébként soha az önkormányzatnál, a rév8-ban pedig szerintem
egyáltalán nem is ismerik)
- a pályázatot az egyik szomszéd vetette fel és a ház lakói 100%
közösen készítették el
- ez volt a pályázat koncepciója, avagy narratívája is: a házközösség
sokoldalúságának megmutatása
- lehet, hogy én konkrétan "burzsuá" vagyok, de a ház lakóinak nagy
többsége kimondottan szerény körülmények között élő ember (a 60%-uk
nyugdíjas, vannak leszázalékolt emberek is)
- a házunknak nincsenek bérlői, ugyanis a két bolt (teázó, bródy café)
az ök tulajdonában álló helységek, ebből a háznak semmi bevétele nincs

A pályázatunkat csattintom neked, büszkék vagyunk rá, és szerintem
minden nyílt helyzetben megállja a helyét. Ebben aztán nem volt semmi
mutyi.
Az látszik, hogy óriási igény lenne arra, hogy ez egy folyamatos
program legyen, ne csak évi egy db. udvar (ami így tényleg inkább PR,
mint komoly, zisztematikus városfejlesztés). De ez nem a mi hibánk
szerintem. És nem is feltétlenül a rév8-é, hogy ennyire van forrásuk
jelenleg.

Biztos vagyok benne, hogy a ti pályázatotok is méltó lett volna a
győzelemre, és szerintem minenképpen próbáljátok meg majd legközelebb
is. Fantasztikus lakóközösség vagytok.
Ha meg sikerül tényleg úgy tervezni a mi udvarunk megújítását, hogy
abból marad pénz, azt részemről szívesen felajánlom a bródy17-nek
(pontosabban ezt felvetem és kezdeményezem majd a lakógyűlésen, nem én
döntök).

Barátsággal:
Brunó

Aznapi válaszlevelem:

A pályázattal kapcsolatban:

Először is köszönöm, hogy elküldted a pályázatotokat - nagyon szép.
A történet egy részét ismertem, hiszen laktam abban a házban, még az átkosban, majdnem egy évig. 2007 óta pedig a rendszerváltás utáni történetéről is valamit - a pályázati anyag most kiegészitette az eddigi ismereteimet. Minden elismerésem azért, amit a Ti házatok közössége eddig tett.
Nyilván, olvastad a blogbejegyzésemet - a leveledből erre következetek -, és Te, aki talán egy kicsit ismersz is, feltételezed, hogy nem az irigység munkált bennem, amikor a győzelmetekről hallottam.

A pályázatotok nagyon szép - el kell ismernem, a miénknék sokkal profibb háztörténet, többéves, eredményes közösségépitő munkát tükröz. Azt sem vitatom, hogy a most csak füves, és gondozott, aprócska belső udvart a rajzon lévő néhány bokorral, homokozóval, biciklitárolóval még otthonosabbá lehet tenni - de azt azért Te is tudod, hogy ez aprópénz.
Nem szeretnék a zsebetekben turkálni, de ilyen mérvű parkositást még egy nagyon szerény bevételű ház is képes önerőből finanszirozni. Félreértés van közöttünk, nem gondoltam, hogy a két üzlethelyiség bérlemény, de bizonyára fizetnek közös költséget, területarányosan kétszeresét, mint a lakások tulajdonosai.

Természetesen, nem azt vitatom, hogy nem volt maximálisan jogotok részt venni a pályázaton, és a közösség kreativitását megcsillogtatni. Sőt, szerintem, mindenki csak tanulhat a Ti példátokból!
Csakhogy itt kétmillió forintról van szó, amelyet a RÉV8 fel fog venni közpénzből, és ha megfeszül sem tud elkölteni három bokorra, egy homokozóra, kerékpártárolóra, amihez még a lakók lelkes közmunkája is járul - és ez itt a probléma.

A problémám azzal a döntéssel van, hogy ha a Palotanegyedben egyetlen belső udvar közössége kaphat kétmillió forintot, akkor talán ne az kapja, aminek a parkositása bőven mérve is belefér százezer forintba - de ha szólsz a házunkban lakó kertészmérnökünknek, akkor 50 ezerből is kihozza úgy, hogy panasz nem lehet rá!

Nos, akkor hová kerül a maradék egymillió kilencszázer, szerinted?

Semmiképp nem szeretném, ha ez a pályázat a két ház közösségét szembeállitaná egymással - éppen ezért, kérlek, hogy a leveledet és pályázati anyagra vonatkozó linket, valamint  ezt a levelemet  megjelentethessem a blogunkon, és nyilt felhivást teszek közzé, hogy akik rész vettek a pályázaton, azok tegyék ismertté a saját anyagukat is - jó lenne, ha tiszta képe lenne mindenkinek arról, hogy milyen pályázatokról döntöttek. És persze, továbbra is várom a bíráló bizottság indoklását, mert minden tiszteletem ellenére, a döntést továbbra sem értem.
A célom nem az, hogy Tőletek elvegyék a győzelmet. Nem Ti vagytok a hibásak azért, hogy a RÉV8 egy olyan pályázatot dijazott, ahol tervezési munkára már egyáltalán nincs szükség, hiszen a közösség papírra vetette az elképzelését, és a kivitelezési költség a dij 5%-nál nem több. Magyarázzák meg a döntésüket és számoljanak el a közpénzzel - ez a célom. Ha nincs mutyi, akkor az legyen egyértelmű és világos, mindenki számára.

A RÉV8 megtehette volna, a beérkezett pályázatok ismeretében, hogy úgy dönt - igaz, a Horánszky 1. közössége megérdemli az első dijat, de tekintve, hogy a munkálatok költsége, objektiv okokból, bőven ad lehetőséget arra, hogy egy másik ház is kapjon szakértelmet és pénzt, ezért azt jutalmazzák másodikként, aki szerintük azt megérdemli. Nem biztos, hogy a Bródy 17, hiszen nem ismerem a beérkezett pályázatokat. Ebből még további PR-nyeresége is származhatott volna, de úgy látszik, az ő döntésmechanizmusuk nem igy működik. Na ez az, ami engem érdekel. Mire fog elmenni majdnem kétmillió forint? - mert három bokorra azért ez egy kicsit túl sok közpénz.

Nem Nektek kell felajánlani a "maradékot" - mert bármely tiszteletreméltó a szándék, ezt igy semmiképp nem fogadhatjuk el. A mi házunk nem akar tisztességtelen előnyökhöz jutni, mert az IB-elnök nagyszájú - nem protekciót, nem alamizsnát, hanem igazságos és átlátható döntést szeretnénk egyszer tapasztalni ebben az országban, ebben a városban, kerületben, negyedben.

Üdvözlettel:
Éva

Brunó július 21-i levele:

Megértem a csalódottságot, hogy nem Ti nyertetek most, de szerintem
igazságtalanul vádaskodsz. Szomorú vagyok, hogy alaptalanul
vádaskodsz, az ártatlanság vélelme pedig fel sem merül benned. Az már
kiderült, hogy bár tényként állítottad, de: a.) nem volt és nincs
csókos közös képviselő b.) nem gazdag a házunk c.) nincsenek
bevételeink üzlethelyiség kiadásból. A pályázat nem bokrosításról
szólt, nem erről szólt a mi anyagunk sem, így csak a hangulat
felkorbácsolására alkalmas a "három bokor" és a "kétmillió"
szembeállítása: nem is sugallod, hanem már a tervezés előtt egy
hónappal kijelented, hogy itt mutyi, korrupció van. A helyzet ehhez
képest az, hogy a Belső Udvar Programon közösségi funkciókkal lehetett
pályázni, a bokor talán belefér, de nem ez áll a középpontban.
Gyerekeknek és idős embereknek kell közösségi teret kialakítani, ez
nem bokrosítás, hanem költséges beruházás, szerintem a 2M kevés is, a
"bőven mérve is belefér százezer forintba" pedig teljes nonszensz, ne
haragudj. Az EU-konform, biztonságos gyerekjátékok, mászókák pl.
rendkívül drágák, már egy db. egyszerű mászóka szabályos kialakítása
is félmillió forint lehet (van ötmilliós is). A nyugdíjasok
"átmozgatására" tervezett nyugat-európai "játékok" (ld. pályázat) is
drágák. Emellett azzal kell kezdeni, hogy talajmentesíteni kell a
teljes kertet és cserélni kell a földréteget. Most háborús törmelékek
és építkezési sitt-maradványok, pl. üvegszilánkok vannak a földben,
tökéletesen alkalmatlan gyerekek számára. Majd lesz költségvetés, de
szerintem kompromisszumokra lesz így is szükség, nem lesz 2m forintból
itt szent istván park.

Üdv,
Brunó

Aznapi válaszlevelem:

Brunó,
nem veszekedni akarok, hanem nyilttá tenni azt, ami eddig nem volt szokás. Ezért gondoltam, hogy a levelezésünket fel lehetne tenni a blogra - erre kértelek a korábbi levelemben. Ha nyitott a levelezésünk, akkor a Te válaszaid, és érveid is a helyükön vannak, és akkor hiába "vádaskodom" - az olvasó eldönti, hogy kinek van igaza.
Ebbe belefér az is, hogy én tévedek - a magam részéről vállalom a megmérettetésnek ezt a formáját. Lehet, hogy minden tiszta és én vagyok paranoiás. Itt a lehetőség, hogy bebizonyosodjon. A gyanakvás ebben az országban nem megalapozatlan sok esetben - ha ez a kivétel, én leszek a legboldogabb. Ahogy korábban irtam, nem irigylem Tőletek sem a győzelmet sem a pénzt, és egy versenyben a jobb győzzön - elfogadom, de látni is szeretném.
Rajtad, illetve a Ti közösségeteken múlik, hogy hajlandók eloszlatni a mutyizás gyanuját azzal, hogy minden nyitott és bárki számára ellenőrizhető, vagy marad a homály és a gyanakvás.
Ismétlem, hajlandó vagyok beismerni, hogy tévedtem, ha bizonyitva látom, és látják mások is, hogy ebben a pályázatban a legjobb közösség nyerte el azt a közpénzt, ami az utolsó fillérig a közösséget szolgálja.

Tehát újra arra kérlek, hogy járulj hozzá, hogy mind a pályázati anyagotok, mind a levelezésünk felkerüljön a blogra. Nem szeretném, ha az én "vádaskodásom" a levegőben maradna, és a Te szavaidat nem akarom interpretálni.

Szeretném, ha minden a maga valóságában jelenne meg. Erre kérlek.
Éva

Eddig a privát levelezés, és innen, remélem a közbeszéd indul...

Brunó második levelében lévő konkrétumokra nem reagáltam akkor, mert szerettem volna ezeket egy nyilt vita formájában felvetni:

Konkrétan az időseket megmozgató és az EU-konform játékokról lenne szó. Mindkettő fontos, de talán, nem egy 154 négyzetméteres "közösségi nappaliban" - a befektetés és a használat gyakorisága nincs arányban. El tudom képzelni, hogy ha a Múzeumkertet visszakapja a látógatóközönség, időseknek  és gyerekeknek  is a most parkoló autók helyett, ott nagyon jó lenne korszerű és korosztályonként különböző köztéri játék, de ahogy az ember a saját privát szobájában nem alakit ki egy professzionális edzőtermet, úgy gondolom, hogy egy 29 lakásos ház mégoly sok nyugdijasának is elég nagy luxus házi edzőtermet kialakitani azon a kis udvaron. Főleg, ha helyet akartok az apró gyerekeknek, a bicikliknek, házimozinak és még egy sor, igazán érdekes berendezési elemnek.

Az alatt a két évtized alatt, amig tervezéssel foglalkoztam, volt alkalmam megismerni a megrendelők azon igyekezetét, hogy a lakásukba belegyönyöszöljék minden addigi álmukat - de maguk lettek volna a legelkeseredettebbek, ha mindaz amit álmodtak, megvalósult volna a korlátozott méretű helyszínen.  Egy tervezőnek meg kell találnia a kellő arányokat. A zsűri ebben az esetben a tervező szerepében lépett fel - tehát nekik, mindenképp tudniuk kellett, hogy egy ilyen méretű udvarba mit lehet a zsúfoltság kényelmetlen érzése nélkül elhelyezni. Éppen ezért kiváncsian várom a RÉV8 magyarázatát, és persze mindenki véleményét.

51 komment · 1 trackback

Helyzetjelentés a hónap 20.napján

2009.07.20. 14:01 Amichay

A hó eleji pénzmátrixban közzétettem, hogy 1,694,851 forintot kellene befizetniük a tulajdonosoknak ahhoz, hogy ne legyen tartozásuk.  

Mai napig ebből 841,102 forint érkezett be... 49,62%

21 albetét tulajdonosa még nem fizetett  (27%) ebben a hónapban, holott az SZMSZ-ben szerepel, hogy a hónap 15-ig kell az aktuális havi közös költséget befizetni. Ha valaki, bármilyen oknál fogva nem havonta akar fizetni, azt megteheti, de csak előlegként, nem utólagosan.

Ma a Földhivatalba megyek a lift-felújításhoz szükséges pályázati papírokért.

Ez rendben van, szerdára minden irat meglesz - bár ezek aranyáron "eladott" papirok. Eddig két darab A4-es-ért fizettem 7000 forintot miután háromszor két példányban töltögettem kérelmeket - eszelős ez a magyar bürokrácia!

A Belsőudvar pályázattal kapcsolatos homályt pásztázva nagy kedvem lenne írni az átlátható rendszerekről, amelyek, szerintem, a legjobb ellenszerei a korrupciónak, de most nem az írás, hanem a tettek ideje van - inkább megvalósítom az átlátható rendszert itt a házban, hogy később, akár mintája legyen más házaknak is.  Mindenesetre, megkértem néhány újságírót, hogy folytassa a kutatást - őket az érintettség vádjával sem illethetik.

 

Szólj hozzá!

Teljesitésigazolás - közösségi helyiség

2009.07.20. 11:16 Amichay

Ma reggel még a vizesek lehordták az összes felesleg holmit a közösségi helyiségből, eltakaritottak maguk után. Az összes falban, és az aljzatban lévő szerelvényezést befejezték.

Az elektromos szerelők kétszer  duplaműszakos nap után, ma reggel befejezték az összes vésést és falban lévő szerelvényezést. Ők is levonultak egy időre, mert most a kőműves a vakolat- és aljzat-javításokat készíti elő. 

A múlt heti zajhoz képest csendes napok következnek. Várhatóan jövő hét keddig tart a kőművesmunka.

Addigra, talán az OTP célpályázatok eredménye is megszületik, mert ettől függ, hogy miként tudjuk folytatni a közösségi helyiséget.

A falba vésett vezetékek miatt a közösségi helyiség és a szomszédos lakás közötti válaszfal, amely élére állított téglákból, kb. 8 cm vastag volt, több helyen sérült. A gang felöl már "örököltünk" egy ronda falvésést, amit nem javítottak ki korábban, ehhez járult a mostani elektromos szereléssel kapcsolatos rombolás.

A korábban meglehetős slendrián módon végzett doboz-takarást is pótoljuk - ahogy ígértem, amihez hozzányúlunk, azt rendesen megcsináljuk. A baj, hogy minden, amihez hozzányúlunk, az egy Pandora celencéje...

A villanyszerelő ma kibontotta a korábbi szellőzőrácsot, és a melléklépcsőház felé vezető "alagútban" két döglött galambot talált. Az egyiket kivette, a másik túlságosan a másik végén van, amit valaki "gondosan" lezárt, csak azt nem vette észre, hogy két galamb bent van...  Szerencsétlen galambok csendben éhenhaltak... ilyen "munkát" többet nem szeretnék látni ebben a házban. Be fogjuk szerelni a ventillátort, amely külső és belső részét egy 4 collos műanyag cső köt  össze. Annak rendje módja szerint bevakoljuk a két végét, persze azután, hogy kitakarítottuk az egész járatot.

 

Szólj hozzá!

A mi házunk "ingatlanközvetítője"

2009.07.19. 17:02 Amichay

A házunkban van egy gyönyörű terű üzlethelyiség. Az egyetlen, amely változatlan formában vészelte át az időket. Az eredeti terven is így szerepel. Két dongaboltozatos teret kapcsol össze egy boltíves átjáró. Évtizedekig asztalosműhely volt, mostanában azonban felszámolták. Még benne vannak a gépek egy része, amit a tulajdonos értékesíteni akar, és van egy régi, felújításra szoruló gyalupad, amely lehetne a felújított üzlethelyiségnek egy funkcionális-dekorativ eleme.

Nem vagyok ingatlanközvetítő, de ennek az üzlethelyiségnek a méltó hasznosítása a háznak legalább annyira érdeke mint a tulajdonosnak, a Palotanegyednek és a városnak. Ezért kezdtem ezzel foglalkozni. Legszívesebben egy olyan szaküzletre gondolok, amely kicsit visszahozná a valamikori tejivók retró hangulatát, de a XXI. századi városlakó igényeire és izlésbeli szinvonalán születne meg. Ez a cikk adta az alapötletet - legyen egy olyan üzlet, ahol kiváló minőségű, hazai tejtermékeket lehet kapni.

Első telefonom a MOSZ-nál csöngött. Ennek alapján e-mail-kapcsolatba léptem mind a MOSZ-al, mind pedig egy tejtermelő gazdaság agilis vezetőjével.  Friss tej-automaták lehetnének itt, de önmagában ez kevés, tehát további együttgondolkodásra van szükség, ki kell alakítani egy profilt, amely sajátságos, erősíti a város és a vidék közvetlen kapcsolatát, kiiktatja a fölösleges áttáteleket a termelő és a fogyasztó között.  Melldöngetés nélkül nemzeti, környezetkímélő, hiszen olyan termékek árusítását vállalja, amelyek nem a földgolyó másik szegletéből érkeznek, hanem itt, valahol a szomszédban állítják elő, itt ad munkát embereknek.

Kihívás már csak azért is, mert az utcánkban eddig csak a kocsmák maradtak változatlanok az elmúlt évizedekben... 1972-ben laktam itt először, akkor a Horánszky 1-ben (...:), igaz, akkoriban Makarenkónak hívták.  A ház földszintjén, a Bródy felé eső oldalán, már akkor is működött a "vendéglátóipari egység".  Később, 1982 után három éven át jártam dolgozni az 5-7-be. A környék valamicskét változott, de a kocsmák nem. Amikor aztán 2007-ben itt béreltem lakást, szomorúan láttam, hogy a Szentkirályi sarkán lévő fodrász-kozmetikus megszünt, ám a kocsmák maradtak.

Házunk 5 üzletéből csak a legkisebb van nyitva néha - ledér öltözetű próbababa jelzi. A többi bizonytalan sorsú. Kettő, talán a közeljövőben rendeződik, de várjuk ki a végét, mert tavaly az egyik önkormányzati üzletet is felújították, majd bezárták - azóta is le van húzva a redőny, és egy kis táblácska hirdeti, hogy kiadó.

A mi házunkban  70 lakás van. Az előző postban leírtak szerint viszonylag kis lakások, hiszen özvegy Szávozdné addig farigcsáltatta a nagy polgári lakásokat, amig  csak kilenc darab 100 négyzetméter-körüli maradt, a legtöbb 50-60 négyzetméteres, és vannak aprócska lakások is.  Mivel a környék egyre nagyobb presztizsűvé válik az utóbbi időben, a megalakult Palotanegyed részönkormányzat ezt csak fokozza, folyamatosan van érdeklődés a házban lévő lakások iránt.  Remélhetőleg, az az igyekezet, amivel a közösséget próbáljuk összekovácsolni, és a házat is jobbá tenni, növeli az itteni ingatlanok értékét.

A ház adottságaira már régebben felfigyeltek a kisbefektetők - vannak külföldi tulajdonosok a régen ittlakók mellett.  Az egyik, ma már 80 éves lakótársunk mesélte, hogy voltak a házon belüli lakáscserék is, mert különösen régen, amikor még "bérpalota" volt, ha valakit idevetett jósorsa, nem szívesen hagyta el a házat.  Szávozdné szigorú rendet tartott itt, akkoriban a gangkorlátokon mindig volt muskátli - a tulajdonos ugyan nem lakott itt, de minden tavasszal gondoskodott róla - ez is része volt a háznak.

Pest régi bérpalotái egyedülálló városalkotó elemek voltak: egy-egy házban megtalálható volt a teljes társadalmi keresztmetszet - gazdagok és egészen szegények is. A Horánszky 1-ben nagyjából egyforma lakások épültek a 1930-as években - kisebb-nagyobb polgári lakások. Egy suszternak vagy gyári munkásnak álmában sem jutott eszébe, hogy olyan házba költözzön, míg a századfordulós bérpalotákban lakhatott  neves iró, gazdag üzlettulajdonos, de hónapos szobában diák, és proletár-család is.  Ha egy csöpp esze lenne a mai városvezetésnek (nincs nekik), akkor nem a szállodaszerű, sötét középfolyósós lakóparki házak  építését forszírozná, hanem kitalálnák a gangos ház korszerű formáját. 

Igaz, amíg nem találják ki, addig a meglévő, de folyamatosan korszerűsödő gangos házak értéke nő egyre intenzivebben. Éppen ezért, ha valaki jó helyen akar lakni, akkor jöjjön hozzánk, lakást keresni - szinte mindig van eladó lakás. Most egy fiatal pár akarja eladni igen aprócska lakását, mert megjött a baba - 18 négyzetméteren már nem férnek el. De van két darab ötven négyzetméter körüli lakás is eladó, két másik, 30 négyzetméter körüli pedig kiadó. 

2 komment

Háztörténet - tisztázatlan részletekkel

2009.07.18. 18:17 Amichay

A péntek délelőttöt a Fővárosi Levéltárban töltöttem. Ahhoz, hogy az egyik pályázaton résztvehessünk,  a műemlékfelügyelőség közreműködésére van szükségünk. A levéltári dokumentációt megrendelte az építészünk  pár nappal ezelőtt, és roppant izgatottak voltunk, hogy mit találunk. A blog nyitóbejegyzéséhez fűzött megjegyzésben volt már némi információnk, de mint kiderült, nem igazán pontosak.

Az első dokumentáció 1885-ből való, amelyben báró Podmaniczky László gyönyörű aláírású, de kibogozhatatlan nevű építőmestere által készített rajzon  a már meglévő hátsó udvari épület elé, az utcafrontra egy bérpalota építését kérelmezi. Megtaláltuk az engedélyezési jegyzőkönyvet is - úgyszintén gyönyörű, kacifántos, ám nehezen olvasható szöveggel.

Tehát 1885-ben már állt a hátsó épület, sőt a rajzon az első udvaron , a két egyenes, összekötő szárny. A dokumentumok szerint a báró a hátsó épület második emeletén lakott. Először azt hittem, hogy ez a báró Podmaniczky László az a főnemes volt, aki a mai Nyugati pályaudvar elődjének az Indóháznak  ajándékozott telket, és róla nevezték el a VI. kerületi Podmanicky utcát. Igazolni látszott ezt a feltevést, hogy a Nemzeti Múzeum elkészülte után a magyar arisztokrácia divatos lakóhellyé vált a környék. Ellentmondani látszik viszont, hogy az elit környék az 1870-es években a Szentkirályi utcáig terjedt, és az épület jóval szerényebb annál, hogy egy főnemes lakjon benne. Sokkal inkább tűnik úgy, hogy ez a báró Podmaniczky László azért épitkezett a saját háza elé, mert pénzszűkében volt, és a bérpalota épitése  akkoriban jó befektetésnek tűnt. A báró Podmaniczky László név felbukkan egy Pest város közgyűlésének 1861-es jegyzőkönyvéből, amely szerint Építő Bizottmány felállításáról döntött. Ebben a bizottmányban báró Podmaniczky neve mellett olyanok szerepelnek mint Hild József, Jókai Mór, Eötvös József, gróf Károlyi György, Gozsdu Manó.

Ez a ház megépült, mert a kissé meggyötört pauszpapíron lévő alaprajzok azonosíthatók a ház mai méreteivel, bár utóbb számos átalakitás történt, illetve a homlokzaton látható erkély és a korlátja is átvészelte a későbbi átalakitásokat.

A homlokzati díszítések viszont teljesen eltüntek, vélhetőleg az 1914-es átalakítás során.

De közben, még 1908-ban is van egy átalakítás. Ennek megrendelője már nem a báró, hanem Szávozd Richárd, mint tulajdonos, és az építész Schannen Artúr - ez egybevág azzal, amit Vértes Mihály írt, hogy Schannen 1901-ben kapott diplomát, mert ez a megrendelés csupán az összekötő szárny lebontása és annak helyén két  kétszintes lakószárny megépítése volt - tipikus, kezdő építészi feladat. Felötlött bennünk, hogy miért bontották le a köztes-szárnyat? Mivel nincs az eredeti, már 1885-ben meglévő épületről alaprajzunk, csak feltételezésekbe bonyolódhatunk.

Talán, az eredeti Podmaniczky-rezidencia elegánsabb volt, mint ahogy ma elképzelhetjük - különösen az első épület eredeti és átalakított homlokzatát alapul véve, nagyonis elképzelhető, hogy az eredeti épület a mainál elegánsabb volt, amely előtt egy udvar és két szélén istálók voltak. 

Több helyütt említették, hogy az arisztokraták, a parlamenti képviselők (a kiegyezés után itt volt az ideiglenes parlament) azért is szerettek itt lakni, mert a kocsisukat hazaküldhették, a lovak a saját istálóikban parkolhattak,  miután bementek a parlamentbe, a Nemzeti Lovardába, vagy a főrendiháznak otthont adó Nemzeti Múzeumba.  1885-ben kezdődött meg az Országház építése, amely 1904-ig tartott, tehát amikor az 1908-as átalakitási kérelem született, valószínűleg a ház egésze már sokkal kevésbé arisztokratikus, mint inkább bérpalota jelleget öltött. Az újonnan épült köztes szárny vasbeton födéme szabadalmaztatott eljárás alapján készült - gyönyörű vasalási terv szerepel a Levéltárban.

Szávozd, úgy tűnik, hogy meg volt elégedve a fiatal Schannen munkájával, mert rábízta az 1914-es átalakítás megtervezését. Szávozd úgy viselkedett, mint egy mai ingatlancápa - először a méglévő három lakószintre még hármat akart építetni, de ez, úgy tűnik, hogy nem jött neki össze, és megelégedett azzal, hogy az eredeti neoklasszicista homlokzati épületrészre még két emeletet, a köztes szárnyra még egy szintet építettek. Lehet, hogy az akkori hatóságok jobbnak látták, hogy az utcafrontról befelé fokozatos csökkenjen a szintszám - milyen igazuk volt! Most annyira durva a két szintnyi ugrás, bizonyára sokkal jobban nézett ki az egész, amikor 4, majd 3, aztán két emeletesre csökkent a magasság.

Az emeletráépítés során teljesen megváltoztatták a homlokzatot, csak az erkélyt nem rombolták le, de a földszint kőburkolatot utánzó vakolatát leverték, mint ahogy az ablakkereteket is. Tehát abszolút helytálló a tábla, hogy Schannék a átalakítást tervezték (az emléktábla szövege szerint) , nem az eredeti utcai szárnyat.

1927-ben  mégis elérik a tulajdonosok, hogy  a közbenső szárnyakra megépítsék a negyedik emeletet, amit egy Halász András nevű építész abszolvál, elég slamposan - a negyedik emeleten egy lépcsőnyi szintkülönbség van a függőfolyosón. Schannenék akkor már sokkal menőbb építészek voltak, mintsem ilyen pitiáner munkával foglalkozzanak.

1931-ben, 1934-ben az özvegy belefog a homlokzati, elegáns polgári lakások darabolásába, illetve a belső udvari nagylakásokat is kisebbekre osztatja. Ekkor már Szirtes Béla az építész.  A II. világháborúban több sérülés is éri az épületet, ezek helyreállításával még 1948-ban is foglalkozik az özvegy, aztán a tulajdonosok helyett a bérlők neve jelenik meg egy-egy kisebb átalakítás kapcsán.

A liftet 1966-ban engedélyezte a hatóság, ez az utolsó dokumentum a házról. 

Szólj hozzá!

Elektromos rendszer a közösségi helyiségben

2009.07.17. 01:04 Amichay

Ma reggel kezdődik az elektromos rendszer kiépitése - mondhatni nulláról, mert ami eddig volt, az maga a borzalom. Az összes vezeték falon kívül rohangált, dugaljak voltak a WC-ajtótokra szerelve, stb. Mindezt most megszüntetjük. Ez a terv a szerződés melléklete. A munkáról folyamatosan teszek fel fényképeket.

Szólj hozzá!

Felajánlások

2009.07.17. 00:27 Amichay

A közösségi helyiség kialakitását megkezdtük, és beadtunk egy pályázatot is, a teljes kialakitás, berendezés finanszírozására. Ezzel együtt, a közösség egyedi felajánlásait sem nélkülözhetjük. A szakmunkát nem váltjuk fel amatörizmussal, de így is marad rengeteg tennivaló. A felajánlás lehet berendezési tárgy, lehet munka. Különösen a festés-mázolás olyan dolog, amit némi szakmai instrukcióval a közösség tagjai is elvégezhetnek. A tervek alapján mindenki előállhat ötletekkel. Ha nem akarja kommentek formájában, lehet közvetlen e-mailben, vagy akár a postaládámba dobott cédulával.

Ha sikerül olyan szépre és jóra kialakitani ezt a közösségi helyiséget, amilyenre szeretnénk, akkor bizonyára lesznek jelentkezők akik szivesen interneteznek vagy használják a könyvtárat vagy a DVD-tárat... akik azt gondolják, hogy szivesen jönnek majd akkor, jöjjenek legyenek szívesek akkor is, ha munka van, vagy a közösség segítségére kellene lenni. A közösségi helyiség faliújságán kint lesznek a felajánlások (név szerint) és a későbbiekben a használat is...

Mivel ez az én ötletem volt, és legtöbbet én leszek ott, hiszen az iroda is felköltözik, szó szerint felköltöztetem a jelenlegi "irodámat" - a felajánlásaim a következők:

-  mosdókagyló , WC- fedlap (le kell festeni), rozsdamentes acél mosogató,

- polcrendszer (le kell festeni) a társasház iratai számára, az "iroda-sarok" két asztala, két szék, valamint egy telefonkészülék. A munkámat a saját laptopomon végzem, és a saját nyomtatómon nyomtatok. Ezen felül, a falba épített dugaljakra kapcsolódó mobil elosztók, hiszen az irodai működéshez minimum 5 elektromos kapcsolat kell. Ugyanez igaz, a munkalap alá szerelt dugaljakra, amelyek egy falba szereltről csatlakoznak le, a szükséges mennyiségben.

- könyvek, folyóiratok, kb. 20 db. DVD, és egy DELL laptop, amig nem lesz számítógépre pénzünk.

Lehet folytatni...:) 

 

Szólj hozzá!

Gyászjelentés

2009.07.16. 19:55 Amichay

A Belsőudvar pályázaton a Horánszky 1. nyert. Hogy milyen alapon, azt nem tudom. Felhívtam a RÉV8-at, de nem kaptam szabatos választ. Azt viszont tudom, hogy a Horánszky 1-nek egy a nálunkénál sokkal kisebb udvara van, sokkal jobb anyagi helyzetű közösség - lehet, hogy jobb kapcsolatokkal is rendelkeznek, nem tudom. Laknak ott barátaim - nem tőlük sajnálom a lehetőséget, de úgy gondolom, hogy a döntés meglehetősen igazságtalan volt, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az a kétmillió forint, amit támogatásként megkapnak, az közpénz.

Az a hölgy, akivel a RÉV8-nál beszéltem, azt mondta, hogy "sosincs igazságos döntés" - ezzel sem értek egyet: mindig lehet igazságos döntés, ha kellően mérlegelnek a döntésthozók. Nem hiszem, hogy a közpénzből a Palotanegyed egyik leggazdagabb közösségét kellett volna jutalmazniuk, egy apró parkocska létrehozásában, amit ha az ottani tulajdonosok akarnak, maguk is létrehozhatnak különösebb megeröltetés nélkül, hanem egy olyan közösséget segiteni, amely maga is tesz azért, hogy jobb legyen majd 100 embernek a lakókörnyezete, és a feladat, amely előtte áll jóval meghaladja az anyagi lehetőségeit.

A RÉV8 a saját zsebéből annak ad pénzt, akinek akar, de miután közpénzről van szó,  fokozott figyelmet érdemel, hogy milyen alapon döntöttek, és a pályázat kiirása közösségi célt szolgál, vagy a RÉV8 PR-tevékenységét. Várom az indoklást. Úgy is mint a Bródy17 közös képviselője, nyilván, de most már úgyis, mint újságíró, akinek fontos az igazság, és nem hajlandó belenyugodni a protekcionizmusba, legyen a kedvezményezett bárki.

... és még valami: a belső udvarunkat akkor is meg fogjuk csinálni, ha nem kapunk hozzá állami alamizsnát - közösségi munkával és az eddigieknél jobb gazdálkodással.

A lelki békémet felforgató telefon után a Szatmári-üzletbe kellett mennem, az ott vásárolt csempék szállítása ügyében. Ez a Szatmári a Práter utca 44-ben van, vagyis elmentem a RÉV8 Práter utca 22 alatti irodája előtt... naná, hogy bementem..

... de előbb, még ahogy kifordultam a Bródyból a Horánszkyba (mert, természetesen gyalog mentem a Práter utcába), egy hirtelen ötlettel, beugrottam a Horánszky 1-be. megnéztem az ő udvarukat... nos, nagyon szép, zsebkendőnyi udvar füvesitve, egyik oldalon kerités választja el a szomszéd ház udvarától, másik oldalon egy otromba tűzfal, de rendben tartva, szépen lefestve sárgára. Fogalmam sincs, hogy mit lehet csinálni ezen az udvaron kétmillióért... pedig eddigi életem során a fantáziátlanság vádja sosem ért... ha  japán zsebfákat ültetnek egy vagyonért, esetleg a tűzfalra sztárfestő szabadtéri freskója kerül, akkor talán el lehet költeni ennek az aprócska közösségi térnek a felturbózására... de egy szép, magasra növő fa ültetése, és a tűzfal befuttatása vadszöllővel - mert kb. ez elegendő lenne ahhoz, hogy még otthonosabb legyen az amúgy teljesen rendben lévő udvarocska, párezer forintból bőven megoldható. Igy hát, még kevésbé értem a döntést.

Hangsúlyozom, nemcsak az bosszant, hogy a mi pályázatunk nem nyert, holott a kiirásnak maximálisan megfelelt, hanem az, hogy a döntést nem tartom indokoltnak. Ezért kértem a RÉV8-ban, hogy magyarázzák el. Irják le, részletesen, hogy mi volt az, ami miatt úgy gondolják, hogy a köztudottan jó állapotban lévő ház, láthatóan egyszerű és problémamentes udvarocskáját, harminc lakó számára, miért olyan fontos kétmillió forint közpénzzel támogatni?

Szemben, mondjuk a mi házunk 70 lakása  ezernyi problámával küzdő közösségével, amelynek három udvara, kb. ötször akkora területtel, amelyben nem elegendő fát vagy virágot ültetni, mert azt magunktól is megtesszük, hanem éppen nekünk kellett volna szakmai segitség a terek funkcionális áttervezéséhez, és anyagi  támogatás a talajnedvesség elleni védelemmel kapcsolatban. Ültetni, kapálni, még követ hordani is képesek vagyunk magunk és a közösségi terünket nem csupán magunk élvezetére, hanem mások gyönyörűségére is hasznositjuk... Szóval nem értem. És amig nem értem, addig kérdezni fogok, kutászkodni fogok...
A lehetséges válaszok, amelyek az eddigiek ismeretében felötlöttek:

1. A mi házunk túl bonyolult szakmai feladat, amely a RÉV8 és az Új Irány UILandscape Architects képességeit meghaladja, és miután ők voltak a birálóbizottságban, és ők jelentik a szakmai segitséget - nem akartak belemenni. Sokkal egyszerűbb egy zsebkendőnyi fűből csinálni valami "jópofát", mint  talajnedvességgel, bébinapoztató és motortároló problematikájával megküzdeni.

2. A mi házunkra tényleg rá kellene költeni azt a kétmillát, még akkor is, ha minden lakónk, 0-100 évesig részt vesz a fizikai munkában - ebből a kétmillából nem lehet egy garast sem lenyúlni, míg egy zsebkendőnyi kertre 20,000 forint/négyzetméterárnál többet is elkölteni maga a művészet. Mindenesetre érdeklődéssel várom a költségvetést.

3. Ha a második variáció motiválta a döntést - és hajlok arra, hogy itt a pénz körül kell keresni a megoldást, akkor a birálóbizottság azt is tudta, hogy a Bródy17-nek olyan közös képviselője van, akivel nem lehet különalkukat kötni - nem vagyok se "csókos", sem megvesztegethető. A közpénzzel való trükközésre alkalmatlan vagyok. Ha tehát az egész pályázat arra megy ki, hogy csináljunk valamit olcsón a háznak, és tegyünk el érte jó sok pénzt - akkor teljesen érthető a döntés, de akkor ezt merjék is kimondani.

Egy biztos - ha nem is nyertük meg, ezt a pályázatot, minden részletében figyelni fogom és mindent megteszek azért, hogy a közpénzeket valódi problémák valódi megoldására, a lakóközösségek javára forditsák, és ebben idegen érdekek ne játszanak szerepet. 

5 komment

Helyzetjelentés a hónap 15-én

2009.07.15. 13:01 Amichay

A hó eleji pénzmátrixban közzétettem, hogy 1,694,851 forintot kellene befizetniük a tulajdonosoknak ahhoz, hogy ne legyen tartozásuk.

Ugyanakkor, felhívtam mindenki figyelmét, hogy az SZMSZ szerint minden hónap 15-ig kell befizetni a közös költséget. Örömömre szolgál, hogy vannak, akik ezt komolyan vették, és be is fizették. Köszönöm az együttműködésüket! Ezzel együtt, a mai napig csak 699,417 forint érkezett a társasház számlájára. Normál havi költségvetési bevétele a háznak 1 millió forint. 47,100 forintot már előzőleg kifizettek egyesek (van néhány olyan tulajdonos aki előre fizet néhány havi közös költséget), tehát ezzel együtt 746,517 forint érkezett be a szükséges egymillióból. Van mit még javítani a fizetési fegyelmen...

A legjobban teljesítő szekció a kettes (I. udvar II. III. IV. emelete), az egyes udvar I. emeleti lakói pedig mindannyian a "jól fizetők" kategóriájába tartoznak. Egy  kis odafigyeléssel csatlakozhat hozzájuk az I. udvar IV. emelete, ha pedig az egyik tartozás, amit három hónapra osztottunk el, az is befizetésre kerül, akkor az I. udvar III. emelete is a probléma-mentes övezethez csatlakozik. A botrányosan rosszul fizető szekció a második udvar, abból is a földszint, bár itt is vannak biztató jelek a tartozás rendezésére - a legtöbb tulajdonos részéről. Az ismert három ingatlan után viszont hónapról hónapra növekszik a tartozás és a megegyezési hajlandóság jelei sem mutatkoznak, pedig tényleg nem célom bíróságra mászkálni - van mit csinálni a házban reggeltől estig enélkül is. A felháborító az egészben, hogy a Társasház által nyújtott szolgáltatásokat azért szégyenkezés nélkül igénybe veszik.

Tegnap elkezdődött a közösségi helyiség kialakitása. A bontással lassan végzünk. Az építési törmeléket zsákokba rakva az I. udvaron tároljuk addig, amig összegyűlik annyi, hogy konténert rendeljünk, illetve területfoglalási engedélyt kérjünk a konténer számára, egy napra.  A faliújságra kitettem, hogy ez alkalom arra is, hogy a pincékben lévő lomot is kipakolják.

Elsősorban azokból a pincékből ahol a szennyvízcsatorna-felújítás miatt semmiképp nem maradhatnak, de ha valaki másnak van valami kidobnivalója, azt is odateheti, persze zacskókban, rendesen. Az erre alkalmas zacskókat a szemközti épitőanyag-boltban mindenki megveheti - pár forint. A nagyobb költség a felrakodás és az elszállitás - ezt a közösség fizeti.

Természetesen, ez nem a szokásos lomtanitás helyett van, ennek célja elsősorban a közös területeken lévő lomok eltávolitása egyfelöl a felújitási munkák miatt, más felöl abban a reményben, hogy ha megnyerjük a Belsőudvar pályázatot, akkor az udvarokban lévő lomhalmaztól is meg kell szabadulni - dolgozzunk egy kicsit előre.

Délutánra befejezték a vízvezetékszerelést, feltárták a szennyvízcsatorna-csatlakozást.

Itt el kell mondjak valamit, amelyet a ház SZVB - elnökének és egy másik IB-tagnak is már elmondtam, amikor szemrevételeztük a ma elvégzett munkát. Ez a volt mosókonyhából kialakitott nyomorgarzon tökéletes példája annak, hogy nem szabad épitkezni, felújitani, vagy átalakítani valamit: ez maga a megtestesült "gányolás" volt. Nem tudom, hogy ki csináltatta, mennyiért - nem is akarom tudni, mert akármilyen olcsó volt azt a pénzt sem érte meg, amit ráköltöttek. Nem véletlenül volt ordenáré módon büdös, nem véletlenül dőlt a víz orrán-száján - ocsmány szakszerűtlen munka volt. A mosókonyha ezeréves betonaljzatára ráültették a zuhanyozót, az oldalába, mutatóba odakentek egy kis kátránypapirt, ami vízszigetelés kellett volna legyen, persze semmit sem ért, a szennyvízbekötés is azért volt olyan magasan, mert még azt a fáradtságot sem vették, hogy megkeressék a rákötés szükséges mélységét - gondolom, ott volt valami mosóvályú-lefolyó, abba kötötték bele a WC-t.  A vizeshelyiségnek nem volt külön szellőzése - a szoba légterébe terjedt a szag... Az elektromos vezetékek a falon kívül voltak, a vizeshelyiség ajtajának tokjára még most is rá van szerelve a dugalj... nem folytatom, hiszen az eredeti állapotról  készültek fényképek.

Nos, amíg én közös képviselő leszek itt, addig ilyen munka nem lesz. Pályázunk és ha szerzünk pénzt, akkor gyorsabban, ha magunk kell kigazdálkodjuk, akkor  lassabban, de csak korrekt szakmai munkát rendelek meg, és fogadok el. Mindenkivel vitatkozom az áron, és az eddigi szerelők komoly önmérsékletet mutattak.

1 komment

Homlokzat

2009.07.13. 15:52 Amichay

A fővárosi közgyűlés Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága a főváros épitészeti értékeinek rekonstrukcióját kívánja támogatni egy olyan pályázattal, amelynek keretösszege nem ismert, de elvileg a mi házunk is eséllyel részt vehetne benne. Csakhogy: a részvételhez jogerős építési engedély szükséges, és a határidő ez év augusztus 31.

Ma beszéltem a kerületi építésügyi hatóság házunkért is felelős képviselőjével, aki nagyon készséges volt, de tanácsolta, hogy hivjam fel a műemlékvédelmi illetékest is, mert bár a házunk nem műemlék, a mellettünk lévő ház az (a Kéményseprőház), ezért a homlokzat-felújítást  a műemlékvédelemmel is egyeztetni kell.  Ebből a pályázatból is kiderül, hogy bizony előre kell gondolkodnunk és cselekednünk ahhoz, hogy egy-egy meghirdetetett pályázaton eséllyel vegyünk részt. Ha most már meglenne a homlokzati felújítás terve, akkor nem lenne semmi akadálya annak, hogy benyújtsuk a pályázatot.

A házunk homlokzata nem a legrosszabb a környéken,  az elvégzendő munkák között vakolat-javítás csak kis mértékben szerepel, (a földszinten) többnyire festésről van szó. Ugyanakkor, a földszinten a külső homlokzaton is jelentkezik az a probléma, ami a belső falakon is látszik - a talajnedvesség felszivárgásából adódóan, a még nemrégiben festett falról is pereg le az új, bár meglehetősen ronda egérszürke festék. A jelenlegi pályázatra talán sikerülne a bejárati kapu és közvetlen környéke rendbetételét benyújtani, de az engedélyezési eljárás komplex tervet követel. Holnap, egyik lelkes és tehetséges tanitványom a kommunikációs kurzusról (tavaly tartottam építészeknek kreditpontos, kommunikációs kurzust, ott ismertem meg néhány nagyszerű, fiatal építészt) eljön megnézni a munka volumenét.  Ezek után megnézi a Teve utcai Fővárosi Levéltárban, hogy létezik-e az épület eredeti terve. Abban az időben még színesre festett gyönyörű terveket készítettek, és ha szerencsénk van, akkor nem pusztultak el az idő folyamán. Valamikor, amikor az akkori Fővárosi Tanácson  dolgoztam, a hetvenes évek végén, sok ilyen, gyönyörű, régi tervet láttam. A legjobban akkor járnánk, ha megtalálnánk az eredeti terveket.

Ha nem, akkor a műemlékvédelmis kolléga azt javasolta, hogy a kőburkolatot utánzó vakolat-architecturának valamilyen, természetes kőhöz hasonló árnyalatú színt kellene választani, és ahhoz illően, egy meleg-bordós-barna színt a kapunak, illetve az üzletportáloknak. Az emeleti ablakok továbbra is fehérek maradnának, csak azt kellene kitalálni, hogy miként lehet jobb tömítéssel energiatakarékosabbá tenni őket. Éppen tegnap fényképeztem le a felújított Pekáry-házat a Király utcában, amely ugyan kicsit korábban épült, mint a mi házunk, de a színvilága, így a felújítás után nagyon hasonlit arra, amire a műemlékes utalt.

Ha szerencsénk lesz, és kellően gyorsak és hatékonyak leszünk, akkor talán, a mostani pályázatra beadhatjuk a bejárati kapu és környéke rendbetételére a pályázatot, és a teljes homlokzati felújításra a jövő évben, amikor a Bródy Sándor utca vegyes-forgalmú utcává alakítása alkalmából lehet homlokzatfelújításra pályázni. A két időpont közötti idő sem lenne értelmetlen várakozás, mivel a földszinti falak festésére csak akkor érdemes költeni, ha azok már kiszáradtak.  

8 komment

süti beállítások módosítása