A házunkban van egy gyönyörű terű üzlethelyiség. Az egyetlen, amely változatlan formában vészelte át az időket. Az eredeti terven is így szerepel. Két dongaboltozatos teret kapcsol össze egy boltíves átjáró. Évtizedekig asztalosműhely volt, mostanában azonban felszámolták. Még benne vannak a gépek egy része, amit a tulajdonos értékesíteni akar, és van egy régi, felújításra szoruló gyalupad, amely lehetne a felújított üzlethelyiségnek egy funkcionális-dekorativ eleme.
Nem vagyok ingatlanközvetítő, de ennek az üzlethelyiségnek a méltó hasznosítása a háznak legalább annyira érdeke mint a tulajdonosnak, a Palotanegyednek és a városnak. 
Ezért kezdtem ezzel foglalkozni. Legszívesebben egy olyan szaküzletre gondolok, amely kicsit visszahozná a valamikori tejivók retró hangulatát, de a XXI. századi városlakó igényeire és izlésbeli szinvonalán születne meg. Ez a cikk adta az alapötletet - legyen egy olyan üzlet, ahol kiváló minőségű, hazai tejtermékeket lehet kapni.
Első telefonom a MOSZ-nál csöngött. Ennek alapján e-mail-kapcsolatba léptem mind a MOSZ-al, mind pedig egy tejtermelő gazdaság agilis vezetőjével. Friss tej-automaták lehetnének itt, de önmagában ez kevés, tehát további együttgondolkodásra van szükség, ki kell alakítani egy profilt, amely sajátságos, erősíti a város és a vidék közvetlen kapcsolatát, kiiktatja a fölösleges áttáteleket a termelő és a fogyasztó között. Melldöngetés nélkül nemzeti, környezetkímélő, hiszen olyan termékek árusítását vállalja, amelyek nem a földgolyó másik szegletéből érkeznek, hanem itt, valahol a szomszédban állítják elő, itt ad munkát embereknek.
Kihívás már csak azért is, mert az utcánkban eddig csak a kocsmák maradtak változatlanok az elmúlt évizedekben... 1972-ben laktam itt először, akkor a Horánszky 1-ben (...:), igaz, akkoriban Makarenkónak hívták. A ház földszintjén, a Bródy felé eső oldalán, már akkor is működött a "vendéglátóipari egység". Később, 1982 után három éven át jártam dolgozni az 5-7-be. A környék valamicskét változott, de a kocsmák nem. Amikor aztán 2007-ben itt béreltem lakást, szomorúan láttam, hogy a Szentkirályi sarkán lévő fodrász-kozmetikus megszünt, ám a kocsmák maradtak.
Házunk 5 üzletéből csak a legkisebb van nyitva néha - ledér öltözetű próbababa jelzi. A többi bizonytalan sorsú. Kettő, talán a közeljövőben rendeződik, de várjuk ki a végét, mert tavaly az egyik önkormányzati üzletet is felújították, majd bezárták - azóta is le van húzva a redőny, és egy kis táblácska hirdeti, hogy kiadó.
A mi házunkban 70 lakás van. Az előző postban leírtak szerint viszonylag kis lakások, hiszen özvegy Szávozdné addig farigcsáltatta a nagy polgári lakásokat, amig csak kilenc darab 100 négyzetméter-körüli maradt, a legtöbb 50-60 négyzetméteres, és vannak aprócska lakások is. Mivel a környék egyre nagyobb presztizsűvé válik az utóbbi időben, a megalakult Palotanegyed részönkormányzat ezt csak fokozza, folyamatosan van érdeklődés a házban lévő lakások iránt. Remélhetőleg, az az igyekezet, amivel a közösséget próbáljuk összekovácsolni, és a házat is jobbá tenni, növeli az itteni ingatlanok értékét.
A ház adottságaira már régebben felfigyeltek a kisbefektetők - vannak külföldi tulajdonosok a régen ittlakók mellett. Az egyik, ma már 80 éves lakótársunk mesélte, hogy voltak a házon belüli lakáscserék is, mert különösen régen, amikor még "bérpalota" volt, ha valakit idevetett jósorsa, nem szívesen hagyta el a házat. Szávozdné szigorú rendet tartott itt, akkoriban a gangkorlátokon mindig volt muskátli - a tulajdonos ugyan nem lakott itt, de minden tavasszal gondoskodott róla - ez is része volt a háznak.
Pest régi bérpalotái egyedülálló városalkotó elemek voltak: egy-egy házban megtalálható volt a teljes társadalmi keresztmetszet - gazdagok és egészen szegények is. A Horánszky 1-ben nagyjából egyforma lakások épültek a 1930-as években - kisebb-nagyobb polgári lakások. Egy suszternak vagy gyári munkásnak álmában sem jutott eszébe, hogy olyan házba költözzön, míg a századfordulós bérpalotákban lakhatott neves iró, gazdag üzlettulajdonos, de hónapos szobában diák, és proletár-család is. Ha egy csöpp esze lenne a mai városvezetésnek (nincs nekik), akkor nem a szállodaszerű, sötét középfolyósós lakóparki házak építését forszírozná, hanem kitalálnák a gangos ház korszerű formáját.
Igaz, amíg nem találják ki, addig a meglévő, de folyamatosan korszerűsödő gangos házak értéke nő egyre intenzivebben. Éppen ezért, ha valaki jó helyen akar lakni, akkor jöjjön hozzánk, lakást keresni - szinte mindig van eladó lakás. Most egy fiatal pár akarja eladni igen aprócska lakását, mert megjött a baba - 18 négyzetméteren már nem férnek el. De van két darab ötven négyzetméter körüli lakás is eladó, két másik, 30 négyzetméter körüli pedig kiadó.
