A fővárosi közgyűlés Városfejlesztési és Városképvédelmi Bizottsága a főváros épitészeti értékeinek rekonstrukcióját kívánja támogatni egy olyan pályázattal, amelynek keretösszege nem ismert, de elvileg a mi házunk is eséllyel részt vehetne benne. Csakhogy: a részvételhez jogerős építési engedély szükséges, és a határidő ez év augusztus 31.
Ma beszéltem a kerületi építésügyi hatóság házunkért is felelős képviselőjével, aki nagyon készséges volt, de tanácsolta, hogy hivjam fel a műemlékvédelmi illetékest is, mert bár a házunk nem műemlék, a mellettünk lévő ház az (a Kéményseprőház), ezért a homlokzat-felújítást a műemlékvédelemmel is egyeztetni kell. Ebből a pályázatból is kiderül, hogy bizony előre kell gondolkodnunk és cselekednünk ahhoz, hogy egy-egy meghirdetetett pályázaton eséllyel vegyünk részt. Ha most már meglenne a homlokzati felújítás terve, akkor nem lenne semmi akadálya annak, hogy benyújtsuk a pályázatot.
A házunk homlokzata nem a legrosszabb a környéken, az elvégzendő munkák között vakolat-javítás csak kis mértékben szerepel, (a földszinten) többnyire festésről van szó. Ugyanakkor, a földszinten a külső homlokzaton is jelentkezik az a probléma, ami a belső falakon is látszik - a talajnedvesség felszivárgásából adódóan, a még nemrégiben festett falról is pereg le az új, bár meglehetősen ronda egérszürke festék. A jelenlegi pályázatra talán sikerülne a bejárati kapu és közvetlen környéke rendbetételét benyújtani, de az engedélyezési eljárás komplex tervet követel. Holnap, egyik lelkes és tehetséges tanitványom a kommunikációs kurzusról (tavaly tartottam építészeknek kreditpontos, kommunikációs kurzust, ott ismertem meg néhány nagyszerű, fiatal építészt) eljön megnézni a munka volumenét. Ezek után megnézi a Teve utcai Fővárosi Levéltárban, hogy létezik-e az épület eredeti terve. Abban az időben még színesre festett gyönyörű terveket készítettek, és ha szerencsénk van, akkor nem pusztultak el az idő folyamán. Valamikor, amikor az akkori Fővárosi Tanácson dolgoztam, a hetvenes évek végén, sok ilyen, gyönyörű, régi tervet láttam. A legjobban akkor járnánk, ha megtalálnánk az eredeti terveket.
Ha nem, akkor a műemlékvédelmis kolléga azt javasolta, hogy a kőburkolatot utánzó vakolat-architecturának valamilyen, természetes kőhöz hasonló árnyalatú színt kellene választani, és ahhoz illően, egy meleg-bordós-barna színt a kapunak, illetve az üzletportáloknak. Az emeleti ablakok továbbra is fehérek maradnának, csak azt kellene kitalálni, hogy miként lehet jobb tömítéssel energiatakarékosabbá tenni őket. Éppen tegnap fényképeztem le a felújított Pekáry-házat a Király utcában, amely ugyan kicsit korábban épült, mint a mi házunk, de a színvilága, így a felújítás után nagyon hasonlit arra, amire a műemlékes utalt.
Ha szerencsénk lesz, és kellően gyorsak és hatékonyak leszünk, akkor talán, a mostani pályázatra beadhatjuk a bejárati kapu és környéke rendbetételére a pályázatot, és a teljes homlokzati felújításra a jövő évben, amikor a Bródy Sándor utca vegyes-forgalmú utcává alakítása alkalmából lehet homlokzatfelújításra pályázni. A két időpont közötti idő sem lenne értelmetlen várakozás, mivel a földszinti falak festésére csak akkor érdemes költeni, ha azok már kiszáradtak.