A mi házunk

"Felmerült a kérdés, hogy minek az irodában vezetékes telefon és internet?" - ez egy mondat abból a "jegyzőkönyvből," amit az inkriminált október 22-i tetemrehívásról készített az SZVB elnöke. Az "iroda" - amely az én szóhasználatomban közösségi helyiség, és amely felújítási munkái után a berendezés 90%-át a saját lakásomból vittem fel, szándékaim szerint, mint adományt, ahol a saját számítógépemen és nyomtatómon dolgozom, a saját székemen, és a saját asztalomnál ülök - egyesek azt is elvárják, hogy folytassam azt a gyakorlatot, amit a helyiség elkészültéig tettem, vagyis amíg ház irodájaként funkcionált a saját lakásom,  a saját telefonjaimon intéztem a ház ügyeit. 87,780 forintos nettó fizetésből vegyek a nyomtatóba patront és fizessem a munkához szükséges telefon és internet-számlát...

Egy havi egymillió forinton felüli bevétellel gazdálkodó házban, ahol olyan mértékű volt a rumli és az elhanyagoltság, hogy fél éven át napi 10-12 órát dolgoztam azért, hogy egyenesbe kerüljünk, olyan kicsinyes kérdések foglalkoztatják a számvizsgáló bizottság elnökét, hogy 2009-ben a munkához szükség van-e internetre és telefonra? Miközben szeretne dupla irattárat - minden szerződésből egy másolatot - a nyomtatófestékre a pénzt fölösleges kiadásnak tekinti... az eszem elszáll!

Hogy az irígység és a rosszindulat nemzeti betegség, azt tudom, de a pitiánerségnek ezt a fokát értelmes emberektől nem vártam el. A ház megbízási szerződéssel foglalkoztatott intézőbizottsági elnökeként a munkámat nem vagyok köteles a saját lakásomban végezni. Korábban sem volt ez így, amikor néhány évvel ezelőtt IB működött a házban, akkor az egyik tulajdonostól béreltek egy szobát, ott volt az iroda, és az IB-tagokon kívüli személy volt a könyvelő. Senki nem kívánt átjáróházat csinálni a saját lakásából, sem pedig a saját lakásában berendezni az irattárat, vagy a saját telefonjáról intézni ház ügyeit - fizetni azért, hogy dolgozhat a házért. Aki azt hiszi, hogy ezt így kell csinálni, az jelentkezzen, hogy őt válassza a legközelebbi közgyűlés IB-elnöknek.

Engem úgy neveltek, hogy ha jó munkát akarok elvárni valakitől, akkor ahhoz biztosítani kell a feltételeket. Ebben az esetben minimális feltétel, a hely, a fogyóeszközök költsége és az a tiszteletdíj, amit havonta kapok. Ha a ház valódi többsége úgy gondolja, hogy ár-érték arányban ez sok, akkor keresni kell egy másik balekot, mert számomra ez a minimum. Két diplomával, 56 évesen nem kérek elnézést, hogy ennél kevesebbért nem vagyok hajlandó dolgozni.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Tisztelt Dr Kovács Aranka, VIII-IX. kerületi tisztifőorvos!

Megkaptam levelét a házunkban lévő komposztálóval kapcsolatban.
Elképesztőnek tartom.

Beszkenneltem, mert az Önnek irott levelemet megküldöm a ház tulajdonosainak levelezőlistájára is, hogy mindenki, azonnal értesüljön róla, ezen felül, a levelet továbbítom a komposztáló forgalmazójának, akivel beszéltem már telefonon, ez ügyben, és az ANTSZ  országos tiszti főorvosának, akinek a titkárságával szintén már beszéltem telefonon. Ezen felül, elküldöm néhány újságírónak is, bár magam is az vagyok, de tekintettel arra, hogy ebben az ügyben a ház közös képviselőjeként vagyok érdekelt, szeretném, ha olyan újságírók is tudnának erről az abszurdumról, akik nem érintettek közvetlenül a dologban, de a XXI. századi, környezettudatos városi életet nem tartják ilyen könnyedén elvetendőnek, ahogy Ön teszi. Értesítem a Palotanegyed Egyesületet, és a VIII. kerületi önkormányzatot is, akik a terület zöldítését oly fontosnak tartják, hogy közösségi munkával és pályázatokkal is támogatják.

Előző levelemben, amelyet Jónyai Évának címeztem, hiszen házunk egyik unatkozó, idős hölgye nála jelentette fel a házat, szintén csatolom, hogy az abban lévő tartalmat is legyen alkalma megtekinteni. Ezen felül, most lefényképeztem a komposztálót az udvarunkban, a gangról, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen, miről is van szó.

Tisztelt Dr Kovács Aranka!

A címben felvetett hasonlat illik erre a történetre: valaki nem tudja, hogy az angol WC-t le kell húzni használat után, ezért az ANTSZ intézkedik, hogy dobják ki a WC-t, és ezentúl mindenki oda piszkit, ahová tud!  Igazán remek megoldás!

Az általunk, áprilisban felállított komposztáló ugyanis a műfaj angol WC-je, és aki képes egy kicsit odafigyelni és "lehúzni" maga után, vagyis a lucskos, konyhai zöldséget némi kerti zöldhulladékkal és földdel betakarni, máris a komposztálás legjobb fajtáját ismerheti meg. Tekintettel arra, hogy a komposztálót igen nagy kert veszi körül, erre az apró figyelmességre mindig adódik lehetőség.

Ugyanakkor, ha a nyár végi befőzés utáni cefrét a vegyes hulladékok közé vegyítik, akkor az inkriminált muslicák ott is megjelennek. Igaz, a szemetet kétnaponta elviszik, de a kukákat mégsem lehet kétnaponta csutakolni. Arról nem is beszélve, hogy a házunkban lakók többsége szorgalmasan szelektálja a szemetet és a komposztáló is azért telt meg mostanra, mert sokan igenis jónak és hasznosnak tartják. Hogy milyen arányban vannak  a lakók között, akik a komposztáló mellett és hányan vannak ellene, azt a közeljövőben megrendezett irásos szavazás fogja eldönteni. A szavazás alkalom lesz arra is, hogy mindenkit, újra tájékoztassunk arról, hogy miként lehet egy komposztálót célszerűen használni.

A komposztáló beállítása után csökkent az elszállítandó vegyes szemét mennyisége, ami a háznak éves szinten kb. 70 ezer forintos megtakarítást jelent, a szeméttároló kevésbé büdös a lebomló szerves anyagoktól, a kertünk termőtalaj-ellátása folyamatosan megoldott a komposztáló mellett.

Mint a környezetéért felelősséget érző ember nemhogy a komposztáló megszüntetése, hanem  használata kiterjesztéséért harcolok, minden pesti, házban, ahol van egy talpalatnyi udvar, és ott a betont felválthatná a kert. Ez lenne az első lépés minden házban a környezettudatos életmód megteremtésében! A Palotanegyed zöldebbé-tételére készített javaslatom első pontja, hogy XXI. századi szinten meg kell oldani a szeméttárolót és a helyi komposztálót - csak azután kezdődhet a közös kertteremtés - mert csak azt a kertet fogják szeretni és vigyázni rá az emberek, aminek a megalkotásában maguk is részt vettek. Ez nem könnyű dolog, de nem is lehetetlen. Számos külföldi, és egyre több hazai példa van erre, és éppen ideje ebben a vészesen balkánizálódott városban.

A hatóságnak, véleményem szerint, ehhez segitséget kell nyújtani, nem pedig a konfliktuskerülés legegyszerűbb módját választva NEM-et mondani a fejlődésre.

Levele után egyébként a komposztálót lezártam, annál is inkább, mert megtelt. Gondosan beterítettem a lehullott falevelekkel és a gereblyével összeszedett földdel, mielőtt a fedelét lezártam. Jelenleg nincsenek muslicák, és tavaszig aligha lesznek. A komposztáló tartalmát nem vitetjük el, hiszen az februárig kiváló termőtalaj lesz, ellenben, ha a házban megrendezett szavazás eredménye, hogy  a komposztálót a lakók továbbra is használni szeretnék, akkor ezért a magam részéről mindent meg fogok tenni.

Október 21-e óta nem írtam bejegyzést, csak kommenteltem az előzőeket. Igaz, most a saját lakásom átépítése is foglalkoztat és emiatt nem lakom a házban - hajnalban kelek, sokszor már fél hétkor itt vagyok, ezért este hat-hét körül már az összeesés szélén  a fáradtságtól - de nem ezért nem írtam...

Október 22-én volt egy "tetemrehívás" - az SZVB elnöke szervezte az ünnep előtt, amely kb. olyan volt mint egy bírósági tárgyalás, amelyben én vagyok a vádlott. Persze, úgy is lehet értelmezni, hogy az SZVB "köszönetet mondott" mindazért a munkáért, amit április eleje óta végeztem. Sajátságos köszönet, sajátságos emberektől. Nem részletezem, de mérhetetlen csalódás volt számomra. Az éves beszámolómban ki fogok térni erre is, de most fontosabb dolgok vannak napirenden.

Az egyik első emeleti lakás konyhájának oldalfalán vizesedés jelei mutatkoztak. Szeptemberben kisebb folt volt, de nem lehetett pontosan megállapitani, hogy ez egy korábbi nedvesedés száradó nyoma, vagy van utánpótlása valahonnan. Múlt héten újra megnéztünk (mindent fotókkal dokumentálok, természetesen), és az a szomorú tény, hogy ez bizony "hízik", ezért fel kell tárni az okot. Ugyanabban a lakásban megjelent egy másik folt is - ez a fürdőszoba plafonján. Ma megnéztük az összes érintett lakást - egyértelműen strang-problémáról van szó, most már csak az a kérdés, hogy két-két lakást érint, vagy a szennyvízlefolyó problematikája kiterjed a földszinti lakásokra is. Erre minden esélyünk megvan. Délelőtt sikerült bejutnom az egyik földszinti lakásba, amelyet most újítottak fel, és úgy tűnik, hogy ez a szakasz rendben van, délután megpróbálok beszélni a másik földszinti lakásban lakókkal is, mert ha már nekiesünk a strangnak, akkor érdemes egy rumlival minden problémát megoldani ezen a szakaszon, az elkövetkezendő húsz évre.

Célszerű ezekkel a társasházhoz tartozó részekkel nem megvárni azt a helyzetet, hogy valakinek a plafonja, vagy fala ázik, hanem lehetőleg a lakásfelújításokkal párhuzamosan ezeket is felújítani. Ezekben a régi házakban, ahol építésük idején csak minimális mennyiségű vizeshelyiség volt - egy fürdőszoba az úri lakásokban, közös WC a cselédeknek - később a leglehetetlenebb helyeken huzigálták a víz-, és a csatorna-csöveket. Erre sajnálatos példa a saját lakásom, ahol most lebontottuk a fürdőszoba feletti "susztergalériát", és teljes terjedelmességében elénk tárult a strang körüli nedvesedés a boltozat alatt. Kibontottuk a rabic"falat",  a padló valamint a plafon felé a csatlakozást - tiszta régészet az ilyen munka.

Fel-, és leszálló vezetékek a Társasház közös tulajdonához tartozó részek, de a fenti okokból kifolyólag, a privát lakások belső terein haladnak keresztül, ezért a felújításuk csak akkor történhet, amikor az illető lakást is teljes felújításnak vetik alá, vagy akkor, ha hibaelhárításra van szükség - már ázik a szomszéd. A lakótérben látható nedvességfoltok többnyire egy lassan szétrothadó vezetékrendszert takarnak, tehát nem arról van szó, hogy egy ponton van a baj, ezért nem érdemes elaprózni a javítást. A mi házunkban nyáron befejeztük a pincékben lévő  gyűjtővezetékek felújítását - a felszálló vezetékeket a lakókkal való szoros együttműködésben tudjuk elvégezni, lehetőleg tervezetten, de ha másként nem megy, akkor, amikor a problémát "tettenérjük".

Sajnos, az elmúlt évek gyakorlata az volt, hogy akinek átnedvesedett a fala-plafonja, kapott valami kártérítést a biztosítótól, és ezzel a dolog le volt tudva, ahelyett, hogy a közös képviselő alaposan feltárta volna a probléma okát, és azt orvosolta volna. A második udvarban lévő lakásoknál már korábban is volt nedvesedés, de csak festéssel "orvosolták", a kiváltó okot nem szüntették meg.

Most viszont a kárbecslővel megbeszéltük, hogy minden ilyen esetben az okokat alaposan feltárjuk, a munkálatokat dokumentáljuk és a ház fizeti a rá háruló költségeket, ami pedig a kárt illeti, a biztosító a kártérítést ennek alapján állapítja meg. Az ilyen esetben kifizetendő összeg bizonyára nagyobb lesz, mintha lemázolnák a falat, de ezeket a pontokat hosszú időre problémamentessé tesszük.

A  felújítási munkáknak ezt a részét, amely szabad szemmel nem látható, illetve a privát területeken halad keresztül, a ház terveiben dokumentáljuk. Tekintettel arra, hogy a ház strangjainak pontos helyéről úgy sincs felmérésünk, ezzel megkezdjük ennek a rendszernek a feltérképezését is.

Nem titkolom - az elmúlt hetek eléggé megviseltek.

A munkát még birom, de az ellenségeskedéstől, a szekatúrától, az irígységtől  elszáll minden energiám. 

Egyik szomszéd, jóindulatúan azt írta, hogy fogjam vissza magam.

Rendben.

Egy másik, ma bekopogott a kezében egy cserép virággal, hogy emlékeztessen arra - az élet szép...

Köszönöm a szolidaritás virágát, amely remélem, hogy sokunknak okoz örömet, ha kinyílik a közösségi helyiségben.

Mindenkinek kellemes hétvégét, szép, emlékezetes ünnepet!

A vasárnapom is remekül kezdődött - bár szemerkélt az eső, gondoltam rendbeteszem a komposztálót...a szomszéd házból a múlt héten hoztak virágföldet és egynyári növények maradványait, amivel szépen be lehetett takarni a komposzt erjedő belsejét.

Ezek a komposztálók akkor működnek jól, ha a konyhai, szerves, növényi hulladék mellett belekerülnek a kerti, zöld-hulladékok is. A nyáron igazán szorgalmasan komposztáltak a lakók, de túlsúlyba került a gyümölcs és zöldséghulladék, ami "bemuszlicásítja" a komposztálót. Ezért, több-kevesebb rendszerességgel összegereblyéztem a lehullott leveleket és a velük összekeveredő földet. Ilyen alkalmakkor vízsugárral lemosom a komposztáló peremét, és a fedelét.

Most, a zsáknyi föld-növény keverékből jócskán tettem a komposztálóba, lemostam, ahogy szoktam, és miközben éppen lezártam a vizet, rámszóltak az első emeletről:

- Mikor viszik el ezt a szemetet?

- Ezt nem viszik el, ha megtelik lezárjuk és tavaszra kiváló termőföld lesz belőle.

Nem idézem azt a személyeskedő megjegyzést, amit kaptam, hiszen válaszolni sem volt rá lehetőségem, mert az illető befordult az ajtaján és részéről le volt zárva a dolog. Pedig, ha zavarják a muslicák, azon könnyen segíthetett volna maga is azzal, hogy összeszedi a kertben a száraz leveleket, ágakat, netán a gyomokat (a gyökerük nélkül) és azokat is bedobálja a komposztálóba, hogy ne csak a befőzési cefre legyen ott.

De sokkal könnyebb panaszkodni, mintsem valamit tenni azért, hogy a házban jobb legyen a helyzet. A komposztáló eredményeként a vegyes-szemét mennyisége csökkent (kevesebbet fizetünk a szemétszállításért), és azzal, hogy kevesebb szerves hulladék kerül a vegyesbe, a kukák kevésbé büdösödnek be. De azt tudni kell, hogy a komposztáló nem automata, amibe az ember csak beledobja a jó lucskos, konyhai szemetét és az hipp-hopp komposzt lesz. A lebomlási folyamat akkor a legkevésbé zavaró, ha a kevébé aktiv kerti, zöld-hulladék is belekerül. A kertész-szombatok úgy tűnik, hogy még nem voltak elegendők ahhoz, hogy természetessé váljon az öntevékeny kertgondozás. Egy kis gereblyézést, egy kis gazírtás... Van még hová fejlődnünk...

Miközben a kapu-projektet igyekszem sínre tenni - a nagykapuban egy kiskaput vágatunk, hogy könnyen nyiljon, csukódjon és ágyúlövés-szerű hangot se adjon egy-egy csukódásnál, jönnek a mindennapi kis problémák, mint az, hogy szombat reggel arra ébredek, hogy a lift nem működik - előző este "fiatalok szórakoztak a lifttel" - meséli az egyik szomszéd. Nem tudom mi történt, de a liftszerelőnk alig egy órán belül itt volt és megcsinálta.

Pénteken kiderült , hogy az éppen befejezett lakásfelújítás a földszinten újabb problémával küzd - a WC-jük nem működik, mintha dugulás lenne a vezetékben. Sajnos, a kivitelező nem nézte meg alaposan, hogy mire köt rá, mert ha megtette volna, akkor már egy hónappal ezelőtt megkeresett volna, hogy az a mindössze 60-70 centi hosszúságú strang, ami a pincébe vezet le, megérett a cserére, hiszen az alatt, a pincében, most a nyáron cseréltük a vezetékeket. De nem tette meg, igy a probléma most jelentkezett a maga teljes valójában - a szennyvíz elöntötte a pincének ezt a részét, de a WC még igy sem működött. Szombaton reggel tehát feltárás - a felújított lakásban burkolatbontás, és a "gennyes pont" kitisztítása, csőcsere, majd helyreállítás.

A feltárás során kiderült, hogy a strang több helyen el volt törve, ráadásul ezen a ponton kötött be a szeméttároló, azóta megszüntetett falikútja - az IKV-s káosz máig kísértő elemeként. Az egész "disznóólat" rendbetették - a ház számlájára, természetesen. Nem ez a baj, hiszen egy-egy strangcsere nagyon is szükséges lehet egy ilyen házban, csupán azt sajnálom, hogy nem akkor szóltak a kivitelezők, amikor eleve fel volt túrva a lakás.

Tanulságképpen, másoknak, ha lakásfelújításra adják a fejüket, akkor a kapcsolódó vezetékes rendszereket kérem, hogy együtt vizsgáljuk meg alaposan, és ami nem jó, azt ebből az alkalomból cseréljük ki, ne várjuk meg, míg szétesik, eldugul, vagy beáztat másokat.

A felújítások egy másik problémát is felvetnek - az elektromos rendszerek nagyobb terhelését, ami a kiszolgáló, méretlen hálózat zavarait okozhatja. A földszinten, egy betápvonalon egymás után három lakást újítottak (újítanak) fel. Az egyikbe most költöztek be fiatalok, az eddigieknél sokkal nagyobb energiaigénnyel (indukciós főzőlap, stb), a másik készen van, a lakáson belül egy teljesen felújított elekrtomos rendszerrel, de még nem laknak benne, a harmadik felújítás alatt. A villanyszerelőnk már most figyelmeztetett, hogy ha mindhárom lakás "beüzemel" a régi vezetékek felmondhatják a szolgálatot, és a cseréjük sokkal drágább, falvéséses eljárás lehet, mintha megelőzzük a bajt...

A jövő évi felújítási program alakul, de attól tartok, hogy a szükséglet nagyobb, mint a lehetőségeink - egy nagyon átgondolt ütemezési tervet is kell készíteni, amielynek alapja a fontossági sorrend.

Tegnap összefutottam az egyik tulajdonossal, akinek a fia lakik a házunkban, ő maga néhány házzal arrébb, a mi utcánkban. Közgyűlésekre nem jár, mert szerinte, nincs értelme, hiszen a házunkban, a tulajdoni hányad közel negyven százaléka egy kézben összpontosul - a tulajdonosok állandó meghatalmazásai okán. 75 albetét tulajdonosa közül a közgyűléseken 8-10 ember jelenik meg, és hiába is mondanak bármit, a szavazás eredményét az nem befolyásolja. Lehetnek azok jó vagy rossz döntések, a többség, közvetlenül nem vesz részt benne.

Bizonyára nem vagyunk egyedüliek ezzel a problémával.

A parlamenti és az önkormányzati választásokon is egyre kevesebben vesznek részt, miközben mindannyian panaszkodnak és elszenvedik a döntések következményét.

Az is döntés, ha valaki nem vesz részt a döntéshozatalban. Kényelmes megoldás, hiszen nincs benne az egyéni felelősség, amivel a döntés együttjár.

A jó döntés meghozatalához alapos információk szükségesek. Egy közgyűlésen, ahol több napirendi pont is van, az elviselhető hosszúságú, egy-másfél órás találkozó alkalmatlan arra, hogy a felelősségteljes döntéshez szükséges információtömeget megismerjék a tulajdonosok, megemésszék és nyugodt szívvel dönteni is képesek legyenek. A közgyűlés belefullad a vitákba és a sokszor felelőtlenül hozott döntésekbe. Nem csoda, hogy jóérzésű ember néhány kudarcos élmény után távol akar maradni ettől. Ugyanakkor, azzal, hogy kihúzza magát ebből a közgyűlési attrakcióból, még szenvedni fog a rosszul meghozott, valójában áldemokratikus döntések következményeitől. Jobb megoldást kell keresni.

A netvilágban az információt eljuttatni az érdekeltekhez - nem probléma. Azok számára, akik még mindig a papírformátum megszállottai - minden sértés nélkül, a házunkban lakó 101 éves úr vélhetőleg nem netfüggő, és nem is lesz az - el lehet készíteni néhány könnyen forgatható "házi újságot" a faliújságon kívül, amit bárki elvihet néhány napra a közösségi helyiségből és nyugodtan elolvashatja mindazt, amit a közös döntésre előkészítünk. Ezek után, a tulajdonosok akár irásban, akár szóban kérdéseket tehetnek fel a közös képviselőnek, hogy a dolog minden részlete nyilvánvaló legyen számukra, illetve javaslataikkal is előállhatnak. Ha van olyan javaslat, ami kapcsán érdemes megváltoztatni az eredeti tervezetet, azt is szépen ki lehet dolgozni.

Persze, ehhez idő és türelem is kell, de ez a demokrácia nehézsége egy szimpla diktartúrához képest. Viszont, ha jól előkészítjük a javaslatot, beleépítjük a különböző véleményeket, akkor elvileg, és talán a gyakorlatban is, olyan tervezet kerül a közösség elé, aminek az eldöntése nem okoz komoly nézeteltéréseket.

És akkor jön a szavazás, ami nem kell, hogy egy helyszínen, egyetlen időben, kézfeltartással történjen, hanem megtörténhet írásban is. Közvetlen levéllel (fax, vagy ajánlott, postai küldemény) a közös képviselőhöz. A javaslatot - miután az előzetes "vita" lezajlott, a számvizsgáló bizottságnak is véleményeznie kell, mielőtt irásbeli szavazásra bocsájtjuk, de erre a törvény, sőt a házunk SZMSZ-e is lehetőséget nyújt. Csak élni kell vele. Vagyis, ahelyett, hogy szidják azt, akinek a kezében összpontosul a tulajdoni hányad jelentős része azért, mert a tulajdonosok közül sokan egyszerűen lemondtak arról, hogy maguk vállalják a döntés felelősségét - tessék informálódni, véleményt alkotni és szavazni - irásban, annak minden következményét vállalva. A magam részéről vállalom, hogy az ehhez szükséges előkészítő munkát elvégzem, az egyeztetésekkel együtt.

Ma délután arra érkeztem haza, hogy ellopták a külső bejárati kapu belső oldali kilincsét a négy csavarral rögzített fedőlappal együtt. Ez azt jelentette, hogy ha becsukódik a kapu, akkor belülről nem lehet kinyitni, ezért azonnal kiszerelte a zárat az egyik szomszédunk, és persze a külső kilincset és a fedlapot is. Valószínűleg a nagy réz kilincsre utaztak, akik ellopták.

A bajárati kapu így is elég sok gondot okozott, mert annyira súlyos darab, hogy nehezen nyílt és dörgedelmes hangon csapódott be, az egész egy ormótlan ronda darab, ocsmány sárga színű, a réz kilincs is elég randa volt, de a színesfémtolvajok nem esztétikai kritériumok alapján dolgoznak...

Túl sok lopás volt a házunkban az utóbbi időben, valamit tenni kell ellene. Úgy tűnik, hogy a kamerás megfigyelés elkerülhettetlen, és az sem szerencsés, hogy a külső kapun bárki besétálhat - az elmúlt héten több "cirkáló" volt, akit ki kellett tessékelni, vagy elmenekült, amikor megkérdeztük, hogy kit keres. Nem jó érzés. Valamit tenni kell - minden ötletet szívesen fogadok, mert sűrgősen megoldást kell találni erre a problémára.

 találni erre a problémára.

Találkoztam a Kerecsenfa vezetőjével. Alaposan megvizsgálta a kaput. Mint várható volt, nincs túl jó véleménye róla. A 2,90x1,30-as nyílószárny mozgatása helyett, a már sokak által javasolt megoldást tanácsolta ő is: belevágni egy "kiskaput". Csakhogy, a kapu belső és külső szerkezete teljesen eltérő, ezért az a "belevágás" cseppet sem egyszerű. Ha megegyezünk, akkor pár napra elviszik a műhelybe a kapu  nyíló szárnyát, és ott lényegében szédszedik, majd visszaaplikálják a homlokzati díszítést. Az egész hadműveletet össze kell hangoljuk a kaputelefon kitelepítésével.

A kilincs ellopását persze egyszerűbben is pótolhatnánk, de akkor továbbra is megmaradna az alapprobléma: a túlsúlyos kapu nyitása-csukása. Éppen ezért, tekintsük jelzésnek a kilincslopást arra, hogy a kapu-problémát a használhatóság szintjén megoldjuk. Esztétikai értelemben nagy javulást nem várhatunk - az ugyanis egy külön probléma. A kapu - mint a homlokzat lényeges eleme - átalakítása engedélyköteles, mégpedig a műemlékfelügyelőség hatáskörébe is tartozó eljárás, mivel a szomszédos Kéményseprőház műemlék,. Vagyis, ahhoz, hogy a jövőben pályázati pénzekre számíthassunk, engedélyt kell kapjunk a homlokzatfelújításra. Az ezzel kapcsolatos első konzultációkat már megejtettük, mindkét hatósággal, és ennek alapján azt is tudjuk, hogy a jelenlegi kaput nem tudják elfogadni, mint esztétikailag megengedhetőt. Gondolom, amikor a kapucsere történt, nem kértek rá engedélyt.

Aki tehette, ma elmenekült a házból.

Hat méteren át vágták a betont - a felső réteget, majd az alatta lévő betont és a "sziklákat".

Pokoli nap volt annak, aki itt maradt, mint ahogy én is.

A szerelőnk nem hajnalban ugrasztotta ki a nyugdíjasokat, délelőtt 10-kor kezdte  - addigra többen kirándulni indultak (mert, hogy minden rosszban van valami jó :) - és csak a betonvágás, az első réteg feltörése eltartott délután fél négyig.

Mivel a bombabiztos beton alatti földben, megtermett utcakő méretű kődarabok vannak, holnap azokat kell kiszedni a csőfektetés mélységében.

A munka holnap folytatódik.

Miután a betonszmog megülte az egész udvart, délután lemostam a betonplaccról és a növényekről is. Az áldott eső még késik. Bízom benne, hogy több meglepetés nem lesz, és ezzel befejeződik a közös területeken az idei építkezés, és az ezzel járó piszok és zaj. Jövő hétre szeretném már megrendelni a liftes lépcsőház nagytakarítását, és azután lesz  KÖZÖSSÉGI HELYISÉG avatója.

A közösségi helyiségben felszereltük a polcokat, és tegnap felvittem egy polcnyi (41) DVD-t. Az első kölcsönzés is megtörtént... Egyik  tulajdonostársunk is hozott polcnyi (28) VHS-t, azokat is lehet kölcsönözni. Kölcsönzési díj nincs, de adományokat - a közösségi helyiség részére kizárólag - elfogadunk. Az adományok listája ki lesz függesztve a közösségi helyiségben.

Aki nem tudná, a közösségi helyiségben a szakmunkákat megfelelő szakemberek - nyomott áron -  fizettség ellenében végezték, de a berendezés adományokból szedtük össze. Hogy mire van szükségünk, azt csak az tudja, aki feljön, megnézi. A "hivatalos" avató előtt is fel lehet jönni - az időm nagy részében ott vagyok, sokszor késő estig. Később kialakítunk egy "nyitvatartási rendet" - a felmerülő igényeknek megfelelően.

A közösségi helyiség sikere attól függ, hogy mennyire érzik az ittlakók a magukénak. Hiába csináltattuk meg a helyiséget, hiába rendezzük be a legjobb szándékunk szerint, a lényeg az, hogy mire használják majd a lakók, és mennyire lesz közösségi ez a hely.

Internetünk még nincs, munkaeszközként csak a saját mobil-internetemet vittem fel, mert a T-com ugyanabban a házban egyik szintről a másikra 30 napos határidővel visz át vonalat! Csak tudnám, hogy miért költenek hirdetésekre, ha ilyen pocsék szolgáltatást nyújtanak! 

Idemásolom azt a nyílt levelet, amelyet a Civilek a Palotanegyedért egyesület bocsátott aláírásra. Arról van szó, hogy a Múzeumkert ma fekete parkolóként működik, ahelyett, hogy a környék legszebb parkja lenne. A terület Hiller István minisztériuma érdekeltségi körébe tartozik, ezért a levelet hozzá címezték:

Nyílt levél

Dr. Hiller István miniszter úrhoz

a Múzeumkert lakossági használata érdekében

Tisztelt Miniszter Úr!

A Palotanegyedben élők, dolgozók, tanulók és a nap mint nap itt megfordulók nevében keressük meg Önt, mint a Magyar Nemzeti Múzeumot fenntartó Oktatási és Kulturális Minisztérium vezetőjét.

Történészként Ön legalább annyira ismeri a pesti Belváros és így a Belső-Józsefváros, azaz a Palotanegyed történetét, a magyar históriában játszott szerepét, mint amennyire mi magunk büszkék vagyunk szeretett városrészünkre. Világot járt emberként, az európai és a tengerentúli jó példákat látva pedig nyilván megérti azt az törekvésünket, amellyel a klasszicista városmag élhetősége érdekében minél nagyobb zöld felületet, belvárosi kertet szeretnénk mi, civilek használni.

A Nemzeti Múzeum vezetése azonban – rácáfolva a Palotanegyed létrejöttében játszott másfél évszázaddal ezelőtti példamutató szerepére – kirekeszti az itt élőket a Múzeumkertből.

Ma a kert összterületének csupán kicsinyke részét használhatják eredeti céljára a pihenésre, feltöltődésre, kikapcsolódásra vágyók a világváros lüktetésében: a Múzeumkert ugyanis korábbi létéhez méltatlan módon parkolóként funkcionál, miközben a Múzeum mögötti Pollack Mihály téri modern mélygarázs évek óta kihasználatlanul üzemel.

Vajon a Múzeumban dolgozók tudatában vannak-e gyönyörű munkakörnyezetük adta lehetőségeknek? Nagy visszhangot keltett, óriási nézettséget jelentő kiállítás látogatói a Múzeum impozáns épületéből kilépve benzingőzös levegőjű, végeláthatatlan autósorok látványába ütköznek ott, ahol 30 éve még vidám gyermekek kacagásától hangos játszótér volt. Vajon olvasták-e valaha is Kubinyi Ágoston, a Múzeum igazgatójának kérvényét 1851-ből, amelyben a rettegett Helytartótanácshoz fordult, hogy a kert parkosítása javára koncerteket szervezhessen? És vajon tudnak-e arról, hogy 1857-ben, a munkálatok elkészültekor a sajtó így tudósított: „Hisszük, hogy a pesti közönség részvéte, tovább is nyilatkozni fog e szép hely iránt, mely hivatva van arra, hogy idővel a főváros egyik legszebb sétánya legyen”? Vajon méltóan védjük és ápoljuk-e örökségünket és ezzel hagyományainkat, történelmünket, amikor a Múzeum filléres gondjai miatt engedjük parkolóvá silányítani azt a helyet, ahol római szarkofágok, Hermann Ottó és más neves elődök mellszobra előtt tiszteleghetne az utókor?

Tisztelt Miniszter úr, kérjük, támogassa a zöld környezet használatára irányuló lakossági igényeket!

Támogassa a kisgyermekek, a kismamák igényét a tiszta, friss levegőre, védett, zárt és biztonságos környezetre, ahol csak a vidám gyermekzsivaj hallatszik!

Támogassa a negyedbeli kisiskolások igényét a szabadidő egészséges környezetben való eltöltésére!

Támogassa a nyugdíjasok igényét a nyugalomra, a kert jellegéből adódó ódon, megállapodott hangulatra!

Támogassa a Múzeumkert közvetlen környezetében lakók igényét a közbiztonságra, hogy ne kelljen drogosokat, iszákosokat, alkoholistákat kerülgetniük a kerten átvágva és ne hajléktalanok üssenek tanyát az elhanyagolt kertszakaszon!

Támogassa a Palotanegyedben élők igényét, akiknek városrészében a Múzeumkert az egyetlen nyilvános zöldterület!

Segítsen abban, hogy a Múzeum munkatársainak a parkolási nehézségei megoldódjanak, s a Múzeumkertben a kiállítások látogatói méltó környezetben cserélhessenek eszmét nemcsak Arany János szobra mellett, de a parkosított kert sok szép pontján! Segítsen, hogy gyerekeink, unokáink, dédunokáink biztonságos keretek között újra birtokba vehessék azt a helyet, ahol mi oly sok emléket megéltünk!

Tisztelt Miniszter Úr, kérjük, szüntesse meg a Múzeumkertben a gépkocsi-tárolás lehetőségét, egyúttal kötelezze a Múzeumkert kezelőjét a terület jó karban tartására, biztonsági őrrel való őrzésére és megvilágítására!

Egyesületünk örömmel nyújt segítséget a Múzeumkert rehabilitálásában és szívesen vállal tevékenyen részt a régi-új funkció kialakításában – korábbi, más területen végzett, sikeres erőfeszítésekhez hasonlóan -, hiszen céljaink között kulturális és természeti örökségünk védelme kiemelten szerepel!

Civilek a Palotanegyedért Egyesület

A levelet kitettem a faliújságra is, és kértem, hogy aki egyetért vele, jöjjön ma a közösségi helyiségbe aláírni.

A hétvégén felcuccoltam a pincében lévő iratokat.

"Kiteregettem" őket a napra, mert dohos-büdösek voltak, aztán egyenként vettem kézbe az egyes dossziékkat.

Annyi biztos, hogy az irodai szlengben "bugyi"-nak becézett nylonból el vagyunk látva száz évre!

A dossziék viszont a legócskábbak, amiket az üzletben kapni lehet, ennek megfelelően szétesettek voltak.

Felcipeltem öt zsák iratot, és vasárnap este lehoztam egy zsák papírszemetet.

Volt olyan 1998-as statikai szakvélemény, ami öt másolatban volt meg, különböző helyeken - totális káosz, millió cetli, amik közül ki kell halászni az értékes és fontos iratokat.

A közgyűlési jegyzőkönyveket sikerült szépen rendbe tenni, de még egy fél "folyósónyi" arra vár, hogy átessen az első szelekción.

Estére bevittem a közösségi helyiségbe - ma folytatom.

Pihenésképpen beszerző körútra mentem, tipli és csavar-ügyben, a polcokhoz, de vettem két dossziét is, amibe az iratokat áttekinthető formában tudom rendszerezni.

A mi házunk irattára olyan, mint az országos átlag - a sok, rendszerezetlen információ eltakarja a lényeget, ahelyett, hogy feltárná a folyamatokat.

Ez itt másként lesz - az irattári szekrény nem kicsi, de ha rendszerzetlenül van benne a sok irat, akkor még ez a hely is kevés a sok szemétnek, viszont, ha rendszerezzük, akkor egy mozdulattal, minden információ megtalálható, és bárki számára elérhető - na jó, létra azért kell hozzá, de ez legyen a legkevesebb.

Mégis a rosszal kezdem: csütörtökön lesz a nagy betonvésés az első udvarban. Igyekszünk valami porszívóval kombinálni a vágást, mert anélkül ez egy embertelen környezetszennyezés.

A faliújságra is kiteszem, még ma, hogy aznap mindenki csukjon be ablakot-ajtót. Embertelen, 15-18 cm vastag betont kell átvágni, hat méter hosszan, egy harminc centi széles sávban. "Főpróbát" jelentett a csatornafeltárás, és az esővízelvezető cseréjéhez nélkülözhetetlen másfél méteres szakasz bontása.

Nem értettük, hogy miért van ilyen "tankbiztos" betonplacc az udvaron, mígnem egy régi tulajdonos elmesélte, hogy évekkel ezelőtt valaki azzal az őrült ötlettel állt elő, hogy az első udvar legyen parkoló!

Szerencsére, győzött az ésszerűség, a kertet nem szüntették meg, de közben sutyomban már bunkervastag betont varázsoltak járda gyanánt.

Most pedig majd megfizetjük az akkori hülyeség árát - most csak egy nyílegyenes 6 méter hosszú, 30 cm széles sávot kell felbontani, de ez az előjátéka egy fájdalmas történetnek, ha meg akarjuk változtatni az udvar funkcionális rendjét.

A jó hír, hogy a közösségi helyiség belül elkészült,  a villanyszerelő helyére rakta az összes lámpát, a ventillátor külső "kupakját", az összes elektromos doboz-fedelet. Elkészült a gázóra-takaró doboz és ajtó, a kőműves tegnap helyrehozta, amennyire lehetett a külső fal rémes egyenetlenségeit.

Hétfőn

jönnek

a festők,

így kívülről is

megtisztul

az a

gangszakasz,

ahol a

közösségi

helyiség van.

Tegnap kitakarítottam, és sikerült elkapnom a megbízhatatlan szavú ezermesterünket a házból, hogy felfúrja a polcrendszer vázának rögzítéséhez szükséges lukakat. Megfelelő dűbelt és csavarokat holnap veszek valamelyik barkácsáruházban.

Talán ott találok megfelelő kilincset is a WC-ajtóra, amit ma megkurtított a vízszerelőnk - csak ezért jött be szombaton a városba: ilyen emberekkel dolgozunk! Szóval, ez a régi klozetajtó, amit szépen lefestettek a festők, de utóbb kiderült, hogy túl hosszú, hiszen korábban kifelé nyílt és az akkori klozet padlója magasabban volt, mint a szoba padlója. Most egy szintben van és az ajtó befelé nyílik. A közel két centi fölösleget le kellett vágni.

Az irattárként szolgáló szekrényt szépen kitakarítottam a felrakás következtében keletkezett törmeléktől, portól, és megkezdtem a felhurcolkodást.

Az átszabott hálószobaszekrényemből még maradtak polcszerű elemek, amelyekből terveztem egy ideiglenes "konyhapolcot" - újabb lelki nyomás hatására, talán az ezermesterünket rá tudom venni, hogy csavarozza össze őket, majd én lefestem. A festők hétfőn újabb adag mázolóalapanyagot hoznak, mert az eddigi polcok már "beszippantották", ami volt. A "konyhapolc" a jelenlegi irattár alá kerülhetne addig, míg egy rendes konyhapultra nem lesz pénzünk. később pedig tovább funkcionálhatna, mint könyvespolc. a helyiségben másutt.

Nem panaszképpen, de azért elmondom - tegnap több órán át takarítottam és festettem a polcokat, de ezen közben senkinek nem jutott eszébe a házban, hogy csatlakozzék a munkához.  Késő este, az egyik szomszéd hazafelé menve mondta, hogy szóljak, ha valamiben segíthetne...  Nem szólok. Aki akar, az odajön és megkérdi, hogy miben segithetne a közösségi helyiség érdekében... szerintem, mindenkinek, aki  tenni akar, találunk valami  munkát. De ehhez oda kell jönni, és fel kell ajánlani a segitséget. Aki odajön, az maga is megtalálja azt, amit esetleg ő tehet azért, hogy a közösségi helyiség egyre jobb legyen.

A másik jó hír, hogy elkészült a biciklitároló, az alsó vasat szépen beburkolta nekünk a vízvezetékszerelőnk, hogy a kerékpár váza ne érintkezzen vassal. Még a felső akasztóra is keres valami bevonatot, hogy a kerékváz is puhára legyen akasztva. Az első fix használó is bejelentette igényét, a hétvégén felcimkézem az ő tárolóját.

Havi kemény 100 forintot fizet majd ezért. A három kerékpártároló lakatosmunkája összesen 30 ezer forint + ÁFA volt. Úgy gondolom, hogy a tároló használatával kapcsolatos költség nem nagy,  és  idővel fedezi ezt a beruházást. Viszont a kerti padokhoz vagy a gangkorláthoz láncolt biciklik korszaka ezzel lezárult. Nem kötelező használni a biciklitárolót, aki a saját lakásában akarja tartani a bicajt, tegye, de a kertben, a lépcsőházban, a gangon akárhová már nem láncolhatja le a bicajt, mert azok a helyek nem arra valók.

Van még egy fél-jó hír is, márpedig az, hogy a szeméttároló felújítása szépen halad, hétfőtől már a festők dolgoznak ott (a burkolat készen van), és ha befejezték, a vízvezeték-szerelő szerelvényez (WC-csésze, kézmosó, kerti-csap). Az utóbbi időben felszerelt vízórák hitelesítését is megoldjuk, tehát, ha valakinek éppen mostanában jár le a vízóra-hitelessége, jelezze, hogy mindezeket egyszerre tudjuk lebonyolítani, talán kicsit olcsóbban, ha összeszervezzük.

A liftfelújítás alkalmából új hamuzó edénykéket szereltünk fel minden emeletre, és a földszinti rácsos kapura is. Egyelőre üresek, de ma reggel már találtam két csikket a kapubejáratnál. Nem fogom tacepaókkal teleaggatni a falakat, itt kérek mindenkit arra, hogy ha már cigarettával öli az egészségét, akkor legalább ne dobálja szét a csikkeket. Ezekbe a képen látható kis kaspókba lehet hamuzni, onnan a takarítónk ki is üríti hetente.

Rövidesen megrendeljük a lépcsőház nagytakarítását - amint befejezzük az udvaron a nagy porral járó bontást, amit egy szennyvízcsatorna bekötése jelent. Számomra különösen kellemetlen dolog, hogy a saját lakásom felújítása kezdetén megejtett feltárás során kiderült, hogy annak bekötése nem a pincén keresztül történik, mint a legtöbb lakásnak, hanem egy teljesen lehetetlen udvari bekötéssel, amely a pincelépcsők irányában van. Ráadásul egy totál elrozsdásodott cső, több lyukkal. Mivel nem szeretnénk most feltörni az egész betonplaccot az udvarban - nem mintha később nem lenne célszerű, de az építkezésekben megfáradat idegzetű lakókat ezzel most nem terhelném, igy kiiktatva a régi, vacak bekötést, az udvaron egyenes vonalban törünk fel egy 30 centiméteres sávot, hogy a szennyvízbekötést ily módon megoldhassuk. Azért kínos nekem, mert ez a saját lakásom felújása kapcsán derült ki, de a strang házat terhelő kiadás - igaz, ebben az esetben a biztosítót is bevonom a dologba. Nem a csőcsere a problematikus, hanem az a bontás, ami a több, mint 10 centi vastag beton átvágásával, felszedésével jár.

Remélhetőleg, ezzel a zaj és por, ami az utóbbi hetekben különösen ingerelte a lakókat - jogosan, de másként a szükséges munkát nem tudtuk volna elvégezni - befejeződik. A két földszinti lakásátalakítás is a végső stádiumban van, az én lakásom átalakítása ugyan most kezdődik, de belül csukott ajtók és ablakok mellett fognak dolgozni, amig zaj és por képződik.

Viszont, van olyan zaj, ami nem építőipari munkával kapcsolatos, tehát nem szükségszerű, csak egy kis figyelmet igényel tőlünk. A bejárati kapu, a rácsos kapu és a liftajtók csapkodásáról van szó, amely különösen a földszint 1-ben lakókat sérti. Tegnap éjjel egykor kimentem, mert néhány fiatal srác úgy csapkodta az ajtókat miközben hangosan viháncoltak, hogy ezt nem állhattam meg szó nélkül. Érezzék jól magukat, de legyenek tekintettel arra, hogy az emberek többsége ebben az órában aludni szeretne. Kicsit csendesebben, ha kérhetném...

Miközben én örömködtem azon, hogy sikerült megegyezésre jutnom azzal a tulajdonossal, aki többszázezer forinttal tartozik a háznak, megkaptam a magamét a számvizsgáló bizottság elnökétől, hogy milyen alapon mondtam le a késedelmi kamatról?  Hogy ezzel megkárosítottam a házat...

Ettől a mondattól igencsak felemeltem a hangom, de annak, aki nem hallotta a gangon, most leírom:

Hogy ki károsította meg a házat és mennyivel, arról tényleg érdemes beszélni, hiszen tavaly a közgyűlés, az SZVB olyan kéményátépítési projektet szavazott meg, ami totál pénzkidobás volt - nem késedelmi kamat mértékű, hanem kemény 13 millió forint! Az ugye senkinek nem fájt? Senki nem nézett utána, hogy valóban arra kell költeni a ház összes pénzét? Tizenhárommilliót sitty-sutty ki lehet adni egy olyan  közgyűlési szavazással, amelyen 8-10 ember vesz részt a 75 albetétből, de a közös képviselő nem lehet annyira sem nagyvonalú, hogy annak érdekében, hogy egy tartozást begyűjtsön a háznak, lemond a késedelmi kamatról?

Mi a fontos ebben a házban? Az, hogy legyen egy működő közösség, a ház  rendben legyen tartva, felújítva és a kert minél kellemesebb emberi környezetet jelentsen mindannyiunknak, vagy, hogy aki megfizeti a közös költséget, de bármilyen okból késett, még fejeljük meg egy kis kamattal is, hadd utálja meg a házat, ha eddig nem tette?

Mi végre ez a megveszekedett ellenségeskedés és gyűlölet?

Az SZMSZ szerint tehát én törvénytelenül jártam el azzal, hogy senkinek nem számolgattam késedelmi kamatot április óta, hanem próbáltam megegyezni vele, hogy miképpen tudja befizetni, amit addig nem fizetett be. Amikor átvettem a házat 1 millió 300 ezer körül  volt a tartozások nagysága. Azóta fokozatosan csökken, és egyre nagyobb a fizetési fegyelem. Nem a késedelmi kamatokkal, hanem emberi szóval értem el azt, hogy fizessenek, akik tartoztak. Ebben a hónapban ez már "csak" 500 ezer körül van, és azokkal a részletfizetési megállapodásokkal, amelyeket "önhatalmúlag" kötöttem, év végére ledolgozzuk 150-250 ezer körülire, mert a legutóbbi megállapodás szerint a törlesztés időszaka áprilisig húzódik. 

Ha úgy adódik, hogy a januári beszámolóm után is én leszek a közös képviselő, akkor jövő nyárra nem lesz olyan tulajdonos, aki tartozik a közös költséggel. Olyan lehet, hogy valaki kéthavonta fizet, és olyan is lehet, hogy valaki átmenetileg nehezebb anyagi helyzetbe kerül, megbeszéljük, hogy lehet áthidaló megoldást találni, és kifizeti a közös költséget, ne adj Isten, kicsit átcsoportositva. Érezzék azt az itt lakók, hogy a közteherviselésből senki nem maradhat ki, de emberek vagyunk, és ha a másiknak átmeneti nehézségei vannak, akkor azt képesek vagyunk megérteni, segiteni neki.

Ember és nem érzéketlen bürokrata vagyok! Igy teszem a dolgom mióta megválasztottak, és e szerint fogok cselekedni, amig le nem váltanak. Ha ezért elmarasztal a közgyűlés, akkor tegye - vállalom a felelősséget, és nem félek senkinek a szemébe mondani, hogy a pitiáner kukacoskodás helyett fontosabb dolgokkal kell a ház érdekét szolgálni: ésszerű felújítási programmal, átgondolt, jól megtervezett gazdálkodással, napi odafigyeléssel minden apróságra. a kiadások megfontolt időzítésével.

Több hasznot hoztak azok a megállapodások, amelyeket a kivitelezőkkel kötöttem, és amelyek a számlák több részletben való kifizetését tették lehetővé, anélkül, hogy  bankihitelt vettünk volna fel, mint az összes késedelmi kamat! Ma nem lenne egy teljesen felújított liftünk, ha nem tudok ilyen megállapodást kötni, nem lenne kész a csatornafelújítás, és a többi építkezés, ha a kivitelezők nem nyelik be azt, hogy a számlák 20%-át időben elcsúsztatva fizetjük. A kivitelezők mindegyike keményen megdolgozik a pénzéért, de becsülik a korrektséget, amit egy megrendelő, a megállapodás feltételeiben rögzit és ahhoz tartja is magát.  Stabil, jól dolgozó és bármikor hivható szakember-gárda kell egy ilyen házhoz, ami lassan kialakul. A nyár kicsit zsúfolt volt a sok-sok sűrgős feladat miatt, de a tervezettség és az előreszervezés javulni fog azzal, hogy a téli hónapokban alaposan előkészíthetjük a jövő tavaszi munkákat.

Nem a késedelmi kamatokból gazdagszik a ház, hanem attól, ha minden ittlakó úgy érzi, hogy itt jó élni!

Mivel ebben a blogban nem egyszer füstölögtem azon, hogy van egy házaspár, akik három lakás tulajdonosaként többszázezres tartozást halmoztak fel, most kötelességemnek érzem, hogy arról is tájékoztassak mindenkit, hogy a hét végén született egy megállapodás, miszerint részletekben törlesztik a felhalmozott adósságot.

Nem titkolom, ezt legalább olyan fontos dolognak tartom, mint a felújított liftet, vagy a közösségi helyiséget. A közösségnek ugyanis, lehet bármilyen szépen kialakított tere, ha az itt élő emberek között a gyűlölködés folytatódik, ha az elmérgesedett helyzeteket nem tisztázzuk. Ezért, tulajdonképpen, április elejétől, mióta IB-elnök vagyok, számtalan kísérletet tettem arra, hogy a közösség eme neuralgikus pontját oldjam. Ez nem mindenkinek tetszett, és ezt is megértem, mert aki egy évtizede ellenségének tartja a szomszédját, és ezer okot tud felsorolni, hogy miért, annak még az is gyanus, ha valaki nem  akarja folytatni az ő mérgét. Ráadásul, az ellenségeskedést megszüntetni, de akárcsak csökkenteni is - kemény munka. Az ember nemcsak azzal a másikkal kell megküzdjön, hanem a saját ellenérzésével is.

Persze, a béketeremtés kezdetén vagyunk, amit még nem szabad túlértékelni, de igenis lehet egy picit örülni annak, hogy visszatért a halvány remény. A magam számára ez egy külön ajándék volt, mert a telefont, hogy a felajánlott megállapodást elfogadják, a zsidó újév előestéjén kaptam. Bízom benne, hogy az új év, az 5770. áldása kíséri a házunkat... Talán ennek jegyében, tegnap a Vodafone-tól is megkaptam a módosított szerződést - aláírásra készen, ami azt is jelenti, hogy "pénz áll a házhoz" - a módosított szerződésben a bérleti díjat egy évben egyszer az időszak elején kapjuk meg, bruttó 2 millió forintot. A 2008 és 2009-es évre vonatkozó különbözetet pedig a módosított szerződés aláírása napján számlázom, harminc nappal később pedig már a számlánkon kell legyen az 1,331,970 Ft.

Az egyik tulajdonos "legagyizta" a közösségi helyiség ablakát, ajtaját.

Gagyizásnak hívja a magyar tolvajnyelv azt a bűnelkövetési módot, amikor csalók az utcán a járókelőknek aranyként megvételre ajánlanak hamis (pl. arannyal futtatott bronz-) gyűrűket. A magyar szlengben a gagyi szó mai általános jelentése: nem eredeti, hamis,  hamisítvány, olcsó utángyártott (áru agy alkatrész), rossz minőségű, hiteltelen, vacak (termék); igénytelen (megoldás), buhera, parasztvakítás.

Azért idézem a gagyi szó jelentését, mert a slampos vélemény olyasmit állít, ami alapjaiban hamis. A közösségi helyiségre nem olyan ablakot-ajtót terveztem ami valami másnak akar látszani, hanem éppenséggel olyasmit, ami pont azt mutatja,  ami.

Ablak és ajtó, amin keresztül a lehető legnagyobb felületen lehet ki és belátni. Ez nem lakás, ez egy közösségi helyiség - nincs mit titkolni, tessék,  mindenki láthatja, hogy mi folyik ott.

A műanyagtól egyesek finnyognak, mégsem sikálják reggelente sóval a fogukat, hanem fogkevével mossák, de ha ablakról van szó, akkor az nem elég "eredeti"?  Pedig a magyarországi éghajlati viszonyok között a műanyag nyílászáró, ma, sokkal praktikusabb mint a fából készült.

De mielőtt a műanyag ablak szerkezeti és nyitásbeli előnyeire térnék át, szeretném felhívni a figyelmet a képre, amin nem véletlenül van az a szép darab "lengő" vakolat, ami aztán tényleg gyagyi a javából - magyarul: pocsék munka ! Négy centi vastag és külön életet él a faltól. Gyakorlatilag az a műanyag festék tartja, amit az a kedves tulajdonostársunk csináltatott, akkor, mint közös képviselő,  aki most legagyizta a műanyag ablakot.  Gagyi vakolat, gagyi  minden részlet, gagyi felújítás - látszólag valami, de valójában nem ér semmit!

Korábban már részleteztem, hogy milyen volt az ablak, amely cseréjét elengedhetetlennek tartottam. Eredetileg, ez egy külső szárny kifelé-, belső szárny befelé nyíló tipusú ablak volt, amelyet az 1970-es évek IKV-felújítása során alakítottak át dubla-gerébtokos, vagyis, mindkét szárny befelé nyíló tipusúra. Meglehetősen gagyi módon hagyva a fal és az ablaktok találkozását.  Már a rendszerváltás utáni gagyi-felújítás vakolatrepedéseit nemcsak a közösségi helyiség nyílászárói körül lehet tetten érni, hanem azon a két szinten,  szinte minden ablaknál, de néhol a felszerelt redőny, vagy vasrács el-eltakarja.

Mert arról szó sincs, hogy ebben a házban minden ablak egyforma lenne! Az egyiken ilyen, a másikon olyan rács van, az egyik libafos-sárga, a másik barna, a harmadik fehér, a negyedik meg szértohad az elhanyagoltságtól - de igaz, a nyitási szisztéma maradt még az 1970-es átalakításból - alsó két szárny középső osztással befelé nyilik, felső ablak egyben szintén befelé.

A kérdés, hogy jó ez nekünk? - az uniformist oly nagyon szeretők ezt a kérdést fel sem tették az elmúlt évtizedekben.  Az ablakcserék abban merültek ki, hogy az "eredeti" tokba beépítettek egy újabb tokot, és abba az ugyanúgy nyíló ablakokat. Ebből kifolyólag az üvegfelület zsugorodott, a tok vaskossá vált, de semmit nem léptünk előre abban a tekintetben, hogy ezek a gangra néző ablakok sem szellőztetés, sem a privát élet szempontjából nem éppen az ideálisak.  Arról nem is beszélve, hogy a házunk alsó szintjein 4,5 méter a belmagasság, mig a legfelsőn 3,4 méter csupán - az ablakhasználat egészen más lehet ott, ahol galériát épitettek a belső térben, mint ahol nincs ilyesmi.

Az egész uniformizálás - hangsúlyozom: ez nem egy műemlékileg értékes épület, amelyről a hetvenes évesbeli felújítás során lenyúztak minden valamikor, eredeti dolgot - a gangkorláttól a burkolatig, szóval sem arányaiban, sem anyaghasználatában már nincs mihez ragaszkodni - amúgy is igen kétséges. 

Olyan korban, amikor mindenkinek kockafejűnek illet lenni, mert aki kilógott a sorból, annak esetleg porba hullott a feje, talán ezt igy látták szépnek, de szabadabb lelkületű országokban elismerik, hogy a változatosság jobban gyönyörködtet.

De térjünk vissza arra, hogy miért érdemes átgondolni a nyitás-formát?

A szellőztetésnek az a formája, hogy minden ablakot sarkig kinyitok befelé - a privát élet minimumát is kiöli a lakásokból - az udvar szemben lévő ablakai között 12 méter a távolság, de a gangon járkáló egy láblendítéssal benn is teremhet a szobában. Ha lakásról van szó, ennek a rendkívül alacsony parapetnek a fix üveggel való megemelése kifejezetten praktikus. Ezáltal a belső párkányon kapunk egy rakodófelületet, amelyet a nyiló ablak nem söpör le, és létrehozunk egy átlátszó akadályt a túlzott behatolással szemben. Felette már osztás nálküli nyitással, vagyis maximális üvegfelülettel hozhatunk létre egy alkalmanként csak bukó, máskor befelé nyitható szárnyat. Az alsó szinteken, ahol magasabb az ablak, ezt meg lehet tenni két egységben is, igy a legfelső rész többnyire bukó állapotban gondoskodik a folyamatos szellőzésről, az alatta lévő szárnyat tetszés szerint lehet teljesen kinyitni, vagy szintén csak befelé buktatva megőrizni a privát szféra határát, miközben szellőztetünk. Mindehhez még hozzájön a passziv-szoláris technika, amelyről korábban már irtam. Lakás esetén variálni lehet az átlátszó és az áttetsző üvegezést, erre a közösségi helyiségnél nem volt szükség. De az üveg dupla rétegezettsége növeli a hőszigetelést, a külső biztonsági üveg pedig szükségtelenné teszi a rácsot.

Magyarországon az emberek iszonyúan sokféle megkötöttség közepette élnek. Ezen megkötöttségek egy része szükségtelen és teljesen értelmetlen. A gangra néző ablakokkal kapcsolatos "hagyományőrzés" ebbe a kategóriába tartozik. Sem az ajtók, sem az ablakok helyét, külső méretét nem lehet megváltoztatni - ez épületszerkezeti kérdés. Ezek a méretek adják a belső homlokzat ritmusát, de, hogy ezen belül, valaki így vagy úgy nyitja az ablakát, sárgára, vagy hupililára festi az ablakkeretet - az ő dolga - ennyire lehetünk türelmesek az embertársainkkal szemben. Talán, ha elviseljük, hogy a másik ablaka ugyan tiszta, rendezett, csak  nem pont olyan, mint a miénk, idővel azt is el fogjuk tudni viselni, hogy a másik bőre színe sötétebb, más politikai pártot segítene hatalomra, vagy más istenhez fohászkodik esténként.

Valamikor, kezdő újságíró koromban, a nyolcvanas évek elején, az ember lánya a táskairógépén pütyögtette a szöveget, másolatnak indigót használt, és tipex-el javított. A mai számítógépes szövegszerkesztéshez képest iszonyúan lassú és körülmény eljárás volt, de még abban a kezdetleges technikai hátterű időszakban is oda lehetett figyelni arra, hogy a szöveg áttekinthető formában kerüljön az olvasó elé. Legyen az egy újságcikk, kimutatás, vagy szerződés.

Két évtizeden át írtam szerződéseket arra a szolgáltatásra, amit adtam. Fontos volt, hogy minden benne legyen, mégis rövid, tömör és áttekinthető formában, hogy amikor aláírják, a szerződés minden részletével tisztában legyen a kuncsaft. A táblázatos módszer, amelyben kihasználom a szövegszerkesztő minden lehetőségét - a különböző méretű betűtől a szinekig - lehetővé teszi, hogy első ránézésre is a lényegi információkra tereljük a tekintetet, anélkül, hogy a lapról hiányoznának a pontos adatok, és azok a kísérőszövegek, amelyek a szerződés törvényességének kritériumai.

A szerződés, a legkisebb építőipari szolgáltatás esetében is fontos eleme az üzleti kapcsolatnak.  Bár a mi házunkban egyetlen munkáért sem fizetünk számla hiányában, nincs zsebbe csúsztatott készpénz (készpénzes számla időnként elkerülhetetlen), a korrekt üzleti kapcsolatot mégis a szerződés szabályozza. Utóbb kiderült, hogy azokra a munkákra, amelyek valamely káresemény miatt voltak szükségesek, a biztosító szempontjából is hasznosak, de alapvetően a szerződő felek egymás iránti elkötelezettségét fejezik ki. Nem mellékesen, ezekkel a szerződésekkel utólag is, bárki számára könnyen áttekinthetők azok a munkák, amelyekre a Társasház pénzt adott ki. De nemcsak a Társasház, hanem a szolgáltató felé is biztonságot nyújt a szerződés, hiszen a pénzét, többnyire részletekben kapja. Ha az építőipari munka értéke megközelíti a százezer forintot, akkor a munka befejeztével is, csak az összeg 80%-át fizetjük ki azonnal. A munka jellegéből adódóan, a fennmaradó 20%-ot némi időeltolódással - egy hónaptól fél éves időtartamban kaphatja meg. Ez az idő arra kell, hogy lehetőleg kiderüljenek az esetleges rejtett hibák.  Egyébként pedig, ezzel a részletfizetéses módszerrel tudjuk a leghatékonyabban felhasználni és a közös költség-befizetésekből finanszírozni a házban szükséges munkákat.

Miközben én az építkezésekkel vagyok elfoglalva, házunk kertészmérnöke, Szakács István sem tétlenkedik. Most kaptam tőle egy e-mailt: "Több, mint 30 tő tüdőfű került be a komposztláda melletti fa környékére. Remélem, tavaszra már szép pöttyös levelek díszelegnek ott, a csupasz föld helyett. Nagyon szép gyógynövény...  Mindannyiunk nevében köszönöm.

Az építőipar csodálatos dolog, ha úgy vesszük. A tervezőtől a segédmunkásig egy alkotás folyamatában vesznek részt. Ha igy tekintünk erre a sokszor cseppet sem könnyű iparra, akkor a munkával járó piszok, fáradtság elenyésző ahhoz az örömhöz képest, amit a kész mű okoz.  Az igazán jó szakemberek szemében ott csillog az élvezet, ha máskor nem is, amikor befejeznek egy dolgot, de sokuknál már akkor lehet látni, amikor keresik a megoldást.

A lakatosok teljesen beleszerettek a gondolatba, hogy egy igazán praktikus kerékpártárolót csináljanak: hogy még jobb legyen, mint amit a Szimpla-képen láttak. Miközben szépen, nyugodtan,  rendbe teszik a külső liftajtókat, megpróbálták megjavítani a bejárati kapu behúzózárját - valamennyit sikerült javítani rajta, de nem tökéletes, mint ahogy a kapu egésze sem tökéletes. Dög drága volt, nehéz és ronda kapu, amivel még sok bajunk lesz, mert a műemlékeseknél is kiverte a biztosítékot, nélkülük pedig nem pályázhatunk homlokzatfelújítási támogatásra.

A vízvezetékszerelő ma szerelvényezni akart a közösségi helyiségben - a régi, elektromos melegvíztartályt  akarta feltenni, de előbb szétszedte  (a fűtőszálat ki kell cserélni, olyan állapotban van), lecsutakolta, mint egy első osztályú takarítónő. Akármilyen munkát nem ad ki a kezéből. A lakásomból kiszerelt mosdót is úgy "elvarázsolta", hogy senki nem mondaná, hogy egy bérlakásban szolgált néhány évet.

A házunk ezermestere is nekidurálta magát, ma szédszedte a ruhásszekrényemet és holnap abból készít egy nagy irattárat a közösségi helyiségbe. Igaz, "megvesztegettem", mert a kétéves gáztűzhelyemet adom neki, ha megcsinálja. Nekem villanytűzhelyem lesz, ha egyszer a saját lakásom átalakítására is lesz időm... Mindenesetre, ezúttal megdőlt a jóslat, hogy nem lehet a mesterre számítani.

A kőművesünk egy csendes, nyugodt ember, precízen csinálja a dolgát, inkább kérdez, ha valami nem világos. A szeméttároló ocsmány falát készíti elő a burkolásra, holnap az aljzatot betonozza.

Szeretem ezeket az embereket, mert tisztességes munkát végeznek, mert szeretik, amit csinálnak. Az ilyen embereket meg kell becsülni, és amig rajtam múlik ez igy lesz itt... 

Ha lassan befejezzük a közösségi helyiséget, szeretnék egy kis avató-ünnepséget rendezni, és arra a ház lakóin kivül az alkotókat is meghívni - egy pohár italt, egy-két elismerő szót megérdemelnek, és bízzunk benne, hogy még sok szépet és jót csinálhatnak itt, az elkövetkezendő években.

Ma reggel a biztosítóval kezdtem - az elmúlt hónapokban nemcsak a házunk vezetése cserélődött, hanem a biztosítási ügynökünk is. Ahogy egyre jobban megismerem a házunk minden zegét-zugát, azt is megtanulom, hogy mi tartozik a biztosításunk körébe. A cserépjavítás például igen. A bürokratikus procedúra nem semmi, de mostanra összegyűjtöttünk néhány káreseményt, amit délelőtt megszemlélt a kárszakértő. A dolgot könnyebbé tette, hogy mindent fényképekkel dokumentálok. Dícséretet kaptam, hogy nem vártam a tető helyreállításával, hanem azonnal megjavítattam, így megelőztem egy nagyobb kár létrejöttét.

Azután jött az

építészünk,

aki újabb

felméréseket

készített a

homlokzati

tervhez.

Ez már a

jövő évre való

előkészülethez

tartozik.

Idén az

épitkezést

befejezzük a

szeméttároló felújításával.  Remélem, nem lesz olyan meglepetésünk, mint amilyen a lift körüli ráccsal ért minket. 

A téli hónapokban fizetgetjük a liftfelújítás részleteit és tervezzük a jövő évi tennivalókat. Pontosabban,  egy több évre szóló fejlesztési programon dolgozunk, amelyet évekre, illetve az egyes költségvetési éveken belül hónapokra kell bontani, miután a közgyűlés megvitatta és elfogadta. Mindenesetre, az eddigi tűzoltásos, rohamtempóban készített felújítások helyett, az alapos tervezés és az átgondolt gazdálkodás időszaka kezdődhet, remélem.

Ehhez azonban komoly közösségi összefogásra van szükség. Az értelmetlen viták és ellenségeskedés minden tervünket keresztülhúzhatja. Ennek a háznak nagyszerű adottságai vannak, amelyeket csak akkor lehet kiaknázni, ha mindenki ugyanabba az irányba húzza a közös szekeret. Ha nem, akkor a házunk ugyanabban a mocsárban dagonyázva marad hátra, amiben Budapest és az egész ország vesztegel egy ideje.

Azok, akik a negyedikre már hónapok óta gyalog mennek, és azok, akik az elmúlt két és fél  hétben szenvedtek a lift hiányától, a felújítás összes nyűgétől, most egy kicsit örülhetnek: működik a liftünk!

Az elkövetkezendő hétben még lesznek olyan munkák, amelyek miatt néhány órára leáll a lift, de ez a hét már a beüzemelés hete. Azután való héten lesz az ÉMI-TŰV ellenörzés, és ha minden rendben, akkor kifizetjük a teljes összeg további 20%-át (50%-ot fizettünk a megrendeléskor), a többit havi részletre év végéig.

Ebben a pillanatban a lift padlója még a régi  (kedden érkezik az új szabványos, műanyag padlóburkolat - borvörös szinben  - öröm lesz takaritani) , és az új burkolat sarokillesztéseit is ki kell "fúgázni", a külső részen hiányzik egy-két műszerboritás és a külső festés - kivül is borvörös lesz, mint a fülkén belül, az alsó részen.

A külső vasajtók javítását sem ússzuk meg - a földszinten már szépen folyik az olaj a behúzó szerkezetből - jobb lett volna egyszerre megrendelni, de az SZVB még mindig nem döntött, úgyhogy csak hibaelhárítással foglalkozhatok. Még szerencse, hogy azok, akik megjavítják, nem számolnak fel kiszállási díjat...

Egyúttal kicserélem azokat a nem túl esztétikus hamutartókat, amik gémkapoccsal vannak a vasrácsra rögzitve: savanyúkáposztás vagy babkonzervdobozok helyett vettem az IKEA-ban kicsi fém kaspókat - 3 db 295 forint volt, igy az öt szinten és a bejárati vasrácson is lehet ilyen egy-egy fémgallérral rögzitve úgy, hogy ki is lehet üriteni. "El fogják lopni!" - figyelmeztettek, de ez nem tántorit el szándékomtól, hogy a csikkeknek szánt konzervdoboz-kiállitást felszámolom. A tolvajoknak csak annyi örömet kivánok az életben, amennyit egy ilyen kaktusz-kaspó tud okozni nekik, egyébként pedig tettem rá egy kis jelzést - bárhol meglátom őket a rendeltetési helyükön kivül, megismerem erről, hogy lopott tárgy.

Miután rendbe tették a liftet, meg kell oldanunk a külső vasrács takaritását, mert a porcsimbókokat tovább nem tűröm! Öt hónapja nézegetem őket, és elég volt - nagytakaritás lesz a házunk legforgalmasabb lépcsőházában. Többet ebben az évben nem tudunk rákölteni, de tisztaság lesz.

A padlástakaritásból származó mocskot a cselédlépcsőn hordatom le, nem a liften - amit a munkások meglehetős döbbenettel fogadtak, de vígasztalhatja őket a tudat, hogy csak lefelé kell jönniük. Igaz, addig még lesz mit csinálnunk, hiszen elkezdődött a szeméttárolónk felújítása.

A szemét-

tárolónkat

a régi,

közös WC-blokk

helyén

alakította ki

egy korábbi

intézőbizottság.

Az ötlet remek volt,

de a kivitelezés,

mai szemmel nézve

legalábbis igencsak amatőr.

A  mi házunkban igen szorgalmasan szelektálnak a lakók, vannak komposztálóink is, igy csupán négy vegyes kuka szükséges, heti háromszori elszállítással. Négy hónapon át figyeltem, hogy mennyi kukát viszünk ki, mire elmentem az FKF Zrt.-nek bejelenteni, hogy nekünk bizony nem kell annyi kuka, amennyiért fizetünk. Néztek is rám nagyon, egy hónapig "feltételesben" voltam - ellenőrizték, hogy csakugyan ennyire kevés szemetet termelünk?  Állítólag egy 100 fős épületben 8 kukát kéne telerakni szeméttel - ez a szabvány is jó régi lehet. Mivel minden kuka ürítéséért 1200 forintot fizetünk, cseppet sem mindegy, mennyi az annyi. Ezért a felújított szeméttárolóban még tovább bővítjük a szelektiv szemétgyűjtés lehetőségét.

Hasonló

megfontolásból,

a szemét - 

tárolónk

előtti

vendég - WC-ben

elhelyeztünk

egy külön

vízórát,

amely az

öntözővizet

méri, így erre a vízmennyiségre legalább nem fizetünk csatornadijat. Persze a kívánt környezettudatos megoldás ettől még messze van, de közös-pénztudatos lépésként  ez is fontos. Ha már hozzányúlunk a szeméttárolóhoz és a vendég-WC-hez, kialakítunk egy normális kerti csapot, a falra, amelyre csatlakozó slagot szépen fel lehet majd tekerni egy erre használatos szerkentyűre.

Rendet és tisztaságot ugyanis ott lehet fenntartani, ahol a dolgok a helyükön vannak - ez meggyőződésem. Ilyen megfontolásból terveztem a vendég-WC-vel szemközti falra egy olyan kerti-szerszám, takaritóeszköz-tárolót, ahol az eszközök szépen fel vannak akasztva, az szekrény alja pedig perforált, hogy a piszok és a nedvesség lehulljon.

Talán, sokan azt gondolják, hogy nem vagyok normális ilyen "apróságokkal" foglalkozni, és valóban rengeteg időt és energiát belefektetni a minőségi munka elérésébe, de nekem meggyőződésem, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy olyan emberi környezetet teremtsünk, amely sokszorosan "visszafizeti" a belé fektetett forintokat. Nem csak jelképesen, hogy tudniillik jobb egy olyan helyen lakni, ahol kellemes a környezet, hanem az ingatlanok piaci értékében is.  Ezekkel a felújitási munkákkal, amelyeket most végzünk, szeretném "belőni" a szintet, ami alá nem süllyedünk később sem.

Ahogy az előző bejegyzésekben emlitettem, a házban ma, minimum 16 kerékpár van. Ezek tárolásának problémájára igyekszünk megoldásokat találni. Minden megoldás pénzbe kerül. A legolcsóbb és a legfrappánsabb is. Éppen ezért, úgy gondolom, hogy reális kérdés, hogy mivel járulnak hozzá a biciklitulajdonosok ahhoz, hogy a bicajukat ne a lakásban kell tartsák?

Ha abból indulunk ki, hogy mindenki a lakása mérete arányában fizet közös költséget, logikus, hogy azok, akik a bicajtárolót veszik igénybe, fizessenek valami keveset azért, hogy plusz szolgáltatást kapnak a házban.

A tervezett biciklitárolók fedettek és miután a kapualjba felszerelünk egy kamerát, rövidesen - vélhetőleg elég biztonságos is lesz. (A kamerát nemcsak a biciklitolvajok miatt kell felszerelnünk). A két lépcsőházban felszerelendő kerékpártárolók nem elegendők mind a 16 kerékpárnak sem, nemhogy azoknak, amelyek, reményeink szerint a jövőben kerülnek a házba. Tehát a nagy, kényelmes és zárt kerékpártároló terve készül, és ha közmegegyezésre jutunk a lakástulajdonosokkal, akkor, talán a jövő évben el is készülhet - ami persze, nem kis költség, de ebben is az átalakitás oka nemcsak a kerékpárok elhelyezésének igénye, hanem többféle közösségi érdek találkozása. Mivel a ház felújitásának költségeit ki kell gazdálkodnunk - a kéményfelújitás tapasztalata azt mutatja, hogy az "ingyen pénz"-ért drágán megfizetett a ház - a vezérlőelv a közteherviselés, amelyben a szolgáltatásokat igénybevevőknek fizetniük kell, hogy a szolgáltatásokat egyre magasabb szinvonalon biztosithassuk.

Nem nagy pénzről van szó. Mondjuk havi 100 forintról. Ez nem bérleti dij, csupán közös költség-hozzájárulás. Ezért egyébként, a tél beállta előtt kitakarított padlásra is fel lehet majd vinni a kerékpárt, aki telente nem használja. A pincébe, egyelőre senkinek nem ajánlom letenni, mert a nedvesség megeszi. Ahhoz, hogy a pince egy részéből nagyvonalú kerékgarázst alakithassunk ki, ahhoz ki kell szárítani a pincét. Már tudjuk, hogyan lehetne megcsinálni, de a döntést közgyűlés elé kell vinni - a komplett felújítási program részeként, januárban.

Tegnap, módosított időpontban, délután háromkori kezdettel, került sor a Szentkirályi utca 10-beli "tiszta víz öntésre", abba a bizonyos pohárba. A Rév8 Zrt. és a tervező Újirány Csoport képviselői, akik a tavalyi Belsőudvar Pályázat nyertesét a tervezés és kivitelezés folyamatában végigkísérték, ott voltak, de sajnos, az idei nyertes épület, a Horánszky 1-ből senki nem tudott eljönni. A Szentkirályi 10-ből a tulajdonosok három frakciója képviseltette magát, ami lehetővé tette, hogy a nézetkülönbségek most is kiütközzenek. Mivel ennek az összejövetelnek alapvető célja éppen az volt, hogy a tanulságokat próbáljuk leszűrni az elkövetkezendő pályázatokra nézve, az ellentétes nézetek felszínrehozatalának itt és most a legjobb alkalom kínálkozott.

Mindemellett, engem kezdettől a zsűriző, közpénzt-osztó Rév8 Zrt. és az Újirány Csoport szerepe, a döntéseket hozó mechanizmus érdekelt, így a beszámolómat is ezzel kezdeném, bár ez csak nyomokban és később derült ki. Tehát a tavalyi pályázaton összesen 3 társasház vett részt, a nyertes Szentkirályi 10-en kivül mindmáig nem tudom, hogy ki volt a másik kettő. Vagyis, erről és az idei pályázat résztvevőinek munkáiról máig nem született valamilyen összefoglaló, értékelő, útmutató a továbbiakra nézve - ez igen nagy hiba. Nem tudom, hogy tavaly, az a másik két pályázó miként fogadta a háromsoros értesitést, de engem, kifejezetten ez dühített fel - első körben. Különösképpen azért is, mert az ötletgazda Tihanyi Dominika tájépítész a közösségi tervezés fontosságáról beszélt - elvileg egyetértünk, de a gyakorlatban éppen ez döcögött a leginkább.

Az idei pályázatra öt anyag érkezett - most, mint valami titkot tudtam meg, holott ezt a döntés indoklásába bele kellett volna venni. Tehát nem ötven vagy száz társasház versenyzett azért a kétmillióért, hanem csak 5 ! Nem hiszem, hogy különösebb nehézséget okozott volna egy A4-es lapon közölni mind az öt résztvevővel, hogy mely társasházak pályáztak, mivel, és ezek alapján miért született az a döntés, ami. Ehhez, a zsüri egyik résztvevőjének kemény fél órás munkája elég lett volna, ha a közösség-építő munkát a révesek komolyan vennék. Egy ilyen, a közpénzek odaítésének indoklásával megszerkesztett levél rengeteg negativ indulatot megspórolhatott volna. Hogy ezt mégsem tették meg, az világosan érzékelteti azt a paternalista hozzáállást, amit a demokrácia 20. évében sem képesek egyesek levetkőzni. A zsűri tagjaiban tudatosodni kellett volna, hogy nem játszhatják a pénzosztó nagyúr szerepét, aki a sajátját arra költi, amire kedve tartja, hanem az ő szerepük a közpénz odaítélésének szolgálata - erről pedig a nagyobb közösségnek is kötelességük lenne beszámolni. Nem a polgármesternek, hanem a közösségnek!

Az idei pályázat  résztvevői voltak tehát: Reviczky u. 7. , Mikszáth tér 2, Mikszáth tér 4, Horánszky 1, Bródy 17.  Megvallom, a Reviczky 7-ről nem sokat tudok, a Mikszáth téri házak közös képviselete minden bizonnyal jól informált volt, hogy milyen pályázatot nyújtottak be, azt nem tudom. Mindenesetre, a résztvevők számát roppant alacsonynak tartom, és ezt sem a társasházak érdektelenségében, hanem az alulinformáltságukban látom.

A tegnapi megbeszélésen úgy tűnt, hogy abban egyetértettek a résztvevők, hogy a pályázat kiirása elég szerencsétlen, azáltal, hogy a programalkotást, a tervezést és a kivitelezést összemossa.

Az esélyesek házon belüli stábja szakemberekből állt, holott ennek nem szabadna kritériumként  szerepelni - az a társasház is jogosult kellemes belső udvarra, ahol nem lakik egy épitész, PR -szakember vagy városgazdász.  Ha valóban azt akarja a pályázat kiirója, hogy a belső udvarokban kellemes közösségi tér jöjjön létre, akkor szét kell bontani a pályázatokat az átalakulás három szakaszára. Szakismeret kell magához a programalkotáshoz, különösen, ha azt a közösségi tervezés kereteiben csináljuk.

Magyarul: a kétlépcsős pályázat első üteme az, hogy egy társasházi közösség hajlandóságot mutat arra, hogy a belső udvarán valami más legyen , mint ami most van. A programalkotás olyan szellemi munka, amelyben a szakemberek csoportja (építész, tájépítész, szociológus, stb) a közösség tagjainak az igényeit felméri, a szakmai szűrőn keresztül egy keserves és hosszú folyamat során programmá pontosítja. Ennek az időigénye több hónap is lehet, sőt kell is legyen, hogy a kialakult programot mindenki elfogadja - nem kell mindenkinek teljes mellszélességgel részt venni ebben a munkában, de minden lakó ellenkezését le kell gyűrni, mégpedig nem parancsuralmi módszerekkel, hanem meggyőzéssel.

A program akkor jó, ha a társasházban élők aktivan vagy passzivan támogatják. Amig ez nem teljesül, teljesen értelmetlen továbblépni. Az a környezet, amelyet egyes lakók "torkán lenyomnak" rohamosan amortizálódik. Lásd azokat a köztereket, amelyek viharos gyorsasággal tettek tönkre Budapesten - Gödör, Király utca, stb.

Ez a szakasz a szakember részéről kemény munka, amit meg is kell fizetni - ki kell mondani nyiltan, hogy a közpénzt nemcsak homokra és burkolatokra szabad költeni, hanem arra az intenziv szellemi munkára, ami egy programalkotással együtt jár.

Tehát, ha az önkormányzat képes a belső udvarok humanizálására pénzt biztositani, bármilyen forrásból is legyen az, akkor egy olyan pályázatot indithatna, amelyben nem egy nyertes van, hanem egyszerre legalább 10, amely közösségek anyagi támogatást kapnak, hogy megfelelő programot alkothassanak. De itt is kell legyen egy fontos kitétel. Nem lehet árukapcsolás! Igaz, a Belső Udvar pályázat első két pályázata fölött a Rév8 Zrt. és az Újirány Csoport bábáskodott, hiszen az ötletgazda Tihanyi Dominika tájépítész, de éppen a kisérlet kudarcelemei tanítanak minket arra, hogy közösségnek abban is szabad kezet kell kapnia, hogy milyen szakértőkkel dolgozik együtt. Arról nem is beszélve, hogy vannak olyan házak, ahol lakók között van olyan szakértő, akivel eleve jobb az összhang, mint egy külsőssel - vagyis, sem az, hogy van, sem az, hogy nincs a háznak szakértője, nem szabad, hogy előny, vagy hátrány legyen. A mostani, kétmilliós keretből tiz ház kezdhetne dolgozni a programon...

Mivel a programalkotás időigényes és keserves munka, a pályázat második lépcsője bővel lehet a következő évben, amikor már azok a házak pályáznak, akiknek van saját, koncenzuson alapuló átalakitási programjuk. Persze, lehet olyan ház, amely az első fordulóban nem vett részt, vagy nem nyert, de önerőből mégiscsak készített egy közmegegyezéses programot - természetesen, ők is részt vehetnek a pályázaton, amely a konkrét kiviteli terv elkészítésére és a kivitelezésre vonatkozik. Ez már súlyosabb összeg kell legyen, de abban az esetben, ha a résztvevők programjai megalapozottak a közpénz nem a levegőbe megy el, hanem valóban hasznos átalakitásokra. Itt sem tervezőt és lebonyolító mentort kap a nyertes pályázó, hanem pénzt, amit csak a program megvalósítására költhet, de maga dönt arról, hogy ki legyen a tervező, a kivitelező.

Mivel az egyes belső udvarok nagyon nagy eltérést mutatnak, nemcsak méretben, hanem a problémák, a tennivalók sokrétűségében is, egy nagyobb összeget, mondjuk 5 millió forintot, úgy lehetne kiosztani, hogy minden pályázó a programja költségeinek mondjuk felét kapja, és a másik felét közösségi munkával kell kipótolnia. Vagyis, ami szakmunka azt meg tudják venni, de mondjuk a kert talajának cseréjét, vagy komposztolást, saját erőből is fedezhetnek. Igy az a közösség, amely hajlandó maga is "kapanyelet" fogni, tenni azért, hogy környezete jobb legyen, hatékony segitséget kap a nagyobb közösségtől, ugyanakkor, a kisebb és nagyobb projektek is ugyanolyan eséllyel vehetnek részt a versenyben - a közpénzt pedig a leghatékonyabban lehet felhasználni.

Nyilvánvaló, hogy a kritikámat nem fogadják tapssal a jelenlegi mentorok - hiszen az, hogy most a közpénz felett ők rendelkeznek valójában, igy kicsúszik a kezükből. Sőt, a zsűrizés titokzatosságát is elfelejteném: a pályázat legyen nyitott, az első és a második fordulóban is! A Palotanegyed közkedvelt Mikszáth terén megtartott paravános kiállításon az itt lakók szavazzanak arról, hogy ki érdemli meg az első és a második fordulóban is az adófizetők pénzét.  A mai korrupcióval terhes világunkban a legjobb elejét venni a gyanusitgatásoknak, az esetleges csókos kapcsolatoknak. Legyen minden annyira nyitott és átlátható, hogy senkinek még véletlenül se jusson eszébe az, hogy nem a legmegérdemeltebbek nyertek.

Egyik

este

elballagtam

a

Szimplába,

megnézni

a bicikli -

tároló-

jukat.

Egyébként

is 

szeretem

a Szimplát.

Miközben megrendeltem a kedvenc barna sörömet, elmeséltem, hogy miért is jöttem.

Azt is szeretem a Szimplában, hogy ezt abszolút pozitivan fogadták - igen, le szeretném koppintani az ő ötletes biciklitárolójukat. Egyik srác azért jött velem, hogy kifürkésszük a "titkot".

A dolog lényege, hogy a kerékpárt felakasztjuk, aztán egy vízszintes csőhöz, deréktájon odabilincseljük... egyszerű, de nagyszerű.

A mi házunkban jelenleg 16 kerékpár használatos - az elmúlt hetekben egyik lakótásunk volt oly kedves, hogy felíratkozási alapon készített egy aktuális statisztikát.

Tárolásuk optimális megoldása nem csak a tulajdonosok érdeke - a függőfolyosón kényelmetlenül leszűkíti az átjárót, a lakásba felhordani az utca összes mocskát nem éppen ildomos, a kerti padokhoz leláncolni sem nem esztétikus, sem nem praktikus.

Reményeim szerint, idővel a pince egy részét arra tudjuk majd használni, hogy százaz és fedett helyen, mindenki a "saját parkolójában" tarthatja a maga biciklijét, mert egy biciklibarát-fővárosban ez alapkövetelmény lesz, de addig is javítani kell a mai helyzeten. A mi házunkban három olyan hely kínálkozik, ahová megfelelő szerelvényekkel le lehetne tenni a kerékpárt - erre vonatkozóan a faliújságon szerepel egy felhívás. 

Négy-öt helyet tudnánk kialakitani az első udvar liftje hátának földszinti terében, hasonló számú kerékpárnak alakíthatnánk ki helyet a második lépcsőház földszinti terében, illetve 7-8 kerékpárnak is helyet adhatna a bejárati folyósó lift melletti része - megfelelő bilincselési alap kialakításával.

Minden kerékpártulajdonost arra kérek, hogy egy cetlin a postaládámba, vagy itt, a blogon, hozzászólásként jelezze, hol tartaná szívesen a kerékpárját addig, amig speciális "mélyparkolót" ki nem alakítunk.

Mielőtt megkezdődött volna a liftfelújítás, kiderült, hogy  nemcsak a lift belső szerkezetével van probléma, hanem a külső vasajtó sem záródik rendesen a II. emeleten. A liftszerelő kijött, igyekezett ideiglenesen odaszorítani a két laposvashoz a zárószerkezetet, hogy a lift működjön, de közölte, hogy ez lakatosmunka.

Az SZVB-elnök javasolt egy lakatost, aki már többször dolgozott a házban. Az illető, nevezzük S.M.-nek, kijött, és közölte, hogy minden szinten ki kell cserélni a behúzó-szerkezetet. Nem sokkal ezután adott egy árajánlatot, miszerint 31,250 forint az anyagár és 6,500 forint munkadij szintenként. Felszámolt még kiszállási díjat - 5000 forintot, és állította, hogy  egy nap alatt mind az öt szintet  meg tudja csinálni egyedül, sőt, a földszinten annak a lifthatároló rácsnak az áthelyezését is, amely ma egy kihasználatlan, takaríthatatlan teret zár le. Igaz, ezért újabb 47,500 forintot kér, és még szívességet is tesz nekünk, hogy megcsinálja. A teljes összeg így 241,250 Ft.

Bár a munka sűrgős volt, ilyen összeg esetén több árajánlatot kell kérni, és az SZVB jóváhagyása is szükséges ahhoz, hogy kifizessünk 150,000 forintnál nagyobb számlát. Tehát felkerestem még két lakatost. Az egyik az elkövetkezendő két hónapban nem ért  rá ilyen javítgatásra, a másikkal meg tudtam beszélni  egy helyszíni szemlét. Ketten jöttek. Alaposan megvizsgálták az összes liftajtót és diagnózisuk egybecsengett azzal, amit a liftszerelő is mondott (bár erről, nyilvánvalóan nem tudtak), miszerint az ajtó feletti vasszerkezet gyenge - két laposvas - ezért a behúzószerkezet munkája során ezek fokozatosan eltávolodtak egymástól, és az ajtó ezért nem csukódik rendesen.  Az ajtó ezen kívül is deformálódott, ami tovább növelte az esélyt arra, hogy csukódásnál az illeszkedés tökéletlen, aminek következtében a lift biztonsági berendezése nem engedi elinditani a liftet. Vagyis a munka lényege az ajtó és a felső tartószerkezet javítása, a laposvas kiváltása T-idommal, ami a terhelést deformáció nélkül képes felvenni. A behuzó-szerkezet cseréje nem is annyira fontos, bár, ha már az egész liftet és környékét rendbe teszik, akkor érdemes kicserélni - nem akkora költség, kevesebb, mint 10 ezer forint...

Hoppá, gondoltam. hogy lehet, hogy az egyik lakatos 31,250 forintot számol anyagdijként, míg a másik mindennel együtt 12,500-at? (behúzószerkezet, T-idom, hegesztés, javítófestés) Viszont a lakatos-pár, nevezzük R+Z-nek, munkadija jóval magasabb (30,000 + ÁFA) 37,500 forint. Igaz, ez csak a problémás II. emeleti ajtóval kapcsolatban, mert ők az öt emeletre vonatkozóan a laposvasak cseréjét, és mindenütt új behúzószerkezetet helyezve, az egész munkát 225,000 forintért csinálnák meg. A földszinti rács "betolását" úgy, hogy egyénire szabott bicigkitárolót is tudjunk ott kialakitani 4-5 bicajra - összesen 25,000 forintért vállalnák. Egy nap alatt semmi esetre sem lehet az egész munkát elvégezni - mondták, ők, ketten.

Ha csak a végösszeget hasonlítom össze, akkor 241,250 forint a 250,000-el szemben. Nem túl nagy eltérés, de 8,750 forintot sem lehet kidobni az ablakon. Csakhogy, ha jobban megnézzük, hogy melyik szakember mit javasolt megcsinálni, milyen fontossági sorrendben, akkor egyértelműen az R+Z ajánlata az, ami szakszerűbbnek hat. Mit csináljon ilyenkor egy közös képviselő, aki maga nem lakatos, még ha három évtizede is az építőiparban?

Kézenfekvőnek látszott a hibát mihamarabb elháritani, hiszen most áll a lift, a belső javítások miatt. A többi ajtó egyelőre működik, bár az alapprobléma úgy tűnik, hogy ugyanaz, és a szomszédok elmondták, hogy hasonló probléma már volt az első emeleti ajtóval kapcsolatban is. Az R+Z csapat mellett szólt az, hogy ők nem számoltak fel kiszállási díjat, tehát a munkát szükség szerint fel lehet osztani - megjavítani, ami rossz, ezalatt az ember megtapasztalja, hogy miként dolgoznak, hogy a magasabb munkadij valóban indokolt, vagy ők is kis befektetéssel nagyot akarnak kaszálni - igaz, legalább nem hazudnak az anyagárat illetően.

Végül megállapodtunk, hogy R+Z megcsinálják a II. emeleti ajtót és a földszinti liftrács áthelyezését illetve a bicajtárolóhoz szükséges bilincseket is felszerelik minden biciglihez (4-et biztos, de talán ötöt is el tudunk ott helyezni). A rács áthelyezését a lift körüli munkák is indokolták, de az is, hogy az eddig megközelithetetlen részen padlóburkolat sincs, és ha rendesen meg akarjuk oldani , akkor technológiailag első a lakatosmunka, aztán jön a burkolás. A szeméttároló miatt pedig a következő hetekben dolgozik majd nálunk burkoló - ezt a két négyzetméternyit is meg tudja csinálni egyúttal.

Tegnap reggel 8-kor tehát elkezdték a munkát, és öt óra után fejezték be. A külső liftajtó elkészült, a földszinti rácsot beljebb helyezték, de a bicajok egyedi "klipszeit" majd akkor teszik fel, ha összeverbuváltam azt a négy vagy öt bicajost, aki szívesen tenné ide a saját biciklijét. Ma már beszéltem az egyik fiatal lánnyal, aki jobb híjján a lakásába viszi fel, az emeletre. Remélhetőleg, pár napon belül ez megtörténik. Ezért visszatartottam 15,000 forintot - a teljes 75,000 forintos számlából csak 60,000-et kaptak. Ha ebből levesszük a kb. 14 ezer forintos anyagköltséget (a rács áthelyezéséhez csak vágóeszköz és hegesztőrúd kellett), akkor fejenként bruttó 23,000 forintot kerestek - órabérre vetitve 2875 forintot (ÁFÁ-val, adókkal, járulékokkal). Összehasonlítva  S.M. árajánlatával, még a feltupírozott anyagárak mellett is, a munkadij egy napra, egy embernek: 5x6,500  + 27,500 + 5,000 = 65,000 forint. Valójában azonban, az anyagár-különbözetből újabb 93,750 forintot tudott volna zsebretenni egy nap alatt! Más kérdés, hogy az így összecsapott munka a mi házunknak jó lett volna?

R+Z munkájának minőségét akkor tudjuk teljes bizonyossággal ellenőrizni, ha a lift már működik, és az ajtózárás probléma-mentes. Ez a jövő héten meg fog történni.

A múlt héten a lifszerelőket látogattam meg a padláson lévő liftgépházban, amikor feltűnt az a szokatlan világosság, ami a cseréptető felöl jött... felnézve a mellékelt képet kaptam. Azonnal felhívtam mindazokat a tetőjavítókat, akikkel már hetekkel ezelőtt felvettem a kapcsolatot egy alapos diagnózis ügyében. Mindenki nagyon elfoglalt, csak egy társaság volt hajlandó akár hétvégén is kijönni megnézni, és ha lehet megjavitani a tetőt - a billegő cserepek életveszélyesek is lehetnek, ha lepotyognak, az eső pedig beesik, szétáztathatja a felső szint lakásainak plafonját.

Tegnap reggel megérkeztek a tetőfedők is - két roppant szimpatikus fiatal srác, akik nem játszották az eszüket, hogy micsoda borzalom, és mekkora meló, hanem végignézték a tetőt, aztán mondták, hogy kell ide egy kisebb mennyiségű használt cserép, és módszeresen végig kell menni, megigazítani, kipótolni, ami hiányzik, sok esetben csak helyrecsúsztatni, ami elmozdult. Ma reggel meg is érkeztek a cserepekkel, és felmentek a tetőre. Még egy beázás rejtelmeit próbáltam megfejteni az új földszinti tulajdonos lakásában, aztán felmentem a negyedikre megnézni, hogy mit csinálnak a "macskák a forró háztetőn" - tényleg macska-ügyességgel járták a tetőket, amelyek ezen a nyárvégi délelőttön forrók is voltak, bár a bádogozás elég gyatra, ami azt illeti...

A hozott cserepekből még maradt, mert több volt az elcsúszott cserép, mint az összetört, de a következő hurrikáig a tető most rendben van. Ez a javitgatás arra is alkalmas volt, hogy a srácok alaposabban megvizsgálják a teljes tetőszerkezetet.  Mivel a felújítási programban a tető ügye is szerepel, miután befejezték a cserepezést, megbeszéltünk, hogy a közeljövőben adnak egy részletes  műszaki és árajánlatot a felújításra is.

Mindkét padláson van "galambjárás", aminek oka nem a tetőben lévő hiányosság, hanem a szellőzőnyilások adta lehetőség. Az utcai fronton "okosan" téglával tömték el a szellőzőnyilásokat, ahelyett, hogy csirkehálót rögzítettek volna oda, ahol kell.

Miután a tetőfedők tisztességes munkát végeztek ma, elfogadható árért (35,000 Ft anyagár és munkadíj + ÁFA - kb. 3200 Ft/ óra bruttó munkadíj - sürgősségi felár nélkül) megrendeltem náluk a szellőzőnyílások dróthálósítását, ami előfeltétele annak, hogy galambmentesítsük és rendesen kitakarítsuk a padlást.

Építőipari szolgáltatásokat rendelni felér egy lóverseny-béli fogadással, csak sokkal többet is lehet veszíteni rajta. A megbízhatóság és szakértelem rendszerint párosul ezen a területen, de nem könnyű felismerni egy árajánlat vagy egy probléma-feltárás során. Az igazi vizsga az első munka, amit az illető megcsinál, de akkor is nagyon oda kell figyelni, hogy a munka eredménye tartós, vagy csak épp, hogy megvan. Az esetek többségében az első közös munka után, sajnos azt kell mondanom magamban, hogy ne is lássam őket többé! Hány burkoló, kőműves, asztalos dolgozott már nekem, akikből ki kellett hozni a maximumot, akkor is, ha már munkájuk közben tudtam, hogy soha többé nem akarok velük dolgoztatni! Ugyanakkor, nagy és igaz öröm olyan szakemberekkel dolgozni, akik jól megcsinálják a munkát, és nem akarnak átverni.  Aki a munkájáért magas árat kér, azzal lehet vitatkozni, alkudozni, de az aki anyagárba súvasztja az extraprofitját, abban sosem bízom meg többé.