Tegnap összefutottam az egyik tulajdonossal, akinek a fia lakik a házunkban, ő maga néhány házzal arrébb, a mi utcánkban. Közgyűlésekre nem jár, mert szerinte, nincs értelme, hiszen a házunkban, a tulajdoni hányad közel negyven százaléka egy kézben összpontosul - a tulajdonosok állandó meghatalmazásai okán. 75 albetét tulajdonosa közül a közgyűléseken 8-10 ember jelenik meg, és hiába is mondanak bármit, a szavazás eredményét az nem befolyásolja. Lehetnek azok jó vagy rossz döntések, a többség, közvetlenül nem vesz részt benne.

Bizonyára nem vagyunk egyedüliek ezzel a problémával.

A parlamenti és az önkormányzati választásokon is egyre kevesebben vesznek részt, miközben mindannyian panaszkodnak és elszenvedik a döntések következményét.

Az is döntés, ha valaki nem vesz részt a döntéshozatalban. Kényelmes megoldás, hiszen nincs benne az egyéni felelősség, amivel a döntés együttjár.

A jó döntés meghozatalához alapos információk szükségesek. Egy közgyűlésen, ahol több napirendi pont is van, az elviselhető hosszúságú, egy-másfél órás találkozó alkalmatlan arra, hogy a felelősségteljes döntéshez szükséges információtömeget megismerjék a tulajdonosok, megemésszék és nyugodt szívvel dönteni is képesek legyenek. A közgyűlés belefullad a vitákba és a sokszor felelőtlenül hozott döntésekbe. Nem csoda, hogy jóérzésű ember néhány kudarcos élmény után távol akar maradni ettől. Ugyanakkor, azzal, hogy kihúzza magát ebből a közgyűlési attrakcióból, még szenvedni fog a rosszul meghozott, valójában áldemokratikus döntések következményeitől. Jobb megoldást kell keresni.

A netvilágban az információt eljuttatni az érdekeltekhez - nem probléma. Azok számára, akik még mindig a papírformátum megszállottai - minden sértés nélkül, a házunkban lakó 101 éves úr vélhetőleg nem netfüggő, és nem is lesz az - el lehet készíteni néhány könnyen forgatható "házi újságot" a faliújságon kívül, amit bárki elvihet néhány napra a közösségi helyiségből és nyugodtan elolvashatja mindazt, amit a közös döntésre előkészítünk. Ezek után, a tulajdonosok akár irásban, akár szóban kérdéseket tehetnek fel a közös képviselőnek, hogy a dolog minden részlete nyilvánvaló legyen számukra, illetve javaslataikkal is előállhatnak. Ha van olyan javaslat, ami kapcsán érdemes megváltoztatni az eredeti tervezetet, azt is szépen ki lehet dolgozni.

Persze, ehhez idő és türelem is kell, de ez a demokrácia nehézsége egy szimpla diktartúrához képest. Viszont, ha jól előkészítjük a javaslatot, beleépítjük a különböző véleményeket, akkor elvileg, és talán a gyakorlatban is, olyan tervezet kerül a közösség elé, aminek az eldöntése nem okoz komoly nézeteltéréseket.

És akkor jön a szavazás, ami nem kell, hogy egy helyszínen, egyetlen időben, kézfeltartással történjen, hanem megtörténhet írásban is. Közvetlen levéllel (fax, vagy ajánlott, postai küldemény) a közös képviselőhöz. A javaslatot - miután az előzetes "vita" lezajlott, a számvizsgáló bizottságnak is véleményeznie kell, mielőtt irásbeli szavazásra bocsájtjuk, de erre a törvény, sőt a házunk SZMSZ-e is lehetőséget nyújt. Csak élni kell vele. Vagyis, ahelyett, hogy szidják azt, akinek a kezében összpontosul a tulajdoni hányad jelentős része azért, mert a tulajdonosok közül sokan egyszerűen lemondtak arról, hogy maguk vállalják a döntés felelősségét - tessék informálódni, véleményt alkotni és szavazni - irásban, annak minden következményét vállalva. A magam részéről vállalom, hogy az ehhez szükséges előkészítő munkát elvégzem, az egyeztetésekkel együtt.