Miközben én örömködtem azon, hogy sikerült megegyezésre jutnom azzal a tulajdonossal, aki többszázezer forinttal tartozik a háznak, megkaptam a magamét a számvizsgáló bizottság elnökétől, hogy milyen alapon mondtam le a késedelmi kamatról? Hogy ezzel megkárosítottam a házat...
Ettől a mondattól igencsak felemeltem a hangom, de annak, aki nem hallotta a gangon, most leírom:
Hogy ki károsította meg a házat és mennyivel, arról tényleg érdemes beszélni, hiszen tavaly a közgyűlés, az SZVB olyan kéményátépítési projektet szavazott meg, ami totál pénzkidobás volt - nem késedelmi kamat mértékű, hanem kemény 13 millió forint! Az ugye senkinek nem fájt? Senki nem nézett utána, hogy valóban arra kell költeni a ház összes pénzét? Tizenhárommilliót sitty-sutty ki lehet adni egy olyan közgyűlési szavazással, amelyen 8-10 ember vesz részt a 75 albetétből, de a közös képviselő nem lehet annyira sem nagyvonalú, hogy annak érdekében, hogy egy tartozást begyűjtsön a háznak, lemond a késedelmi kamatról?
Mi a fontos ebben a házban? Az, hogy legyen egy működő közösség, a ház rendben legyen tartva, felújítva és a kert minél kellemesebb emberi környezetet jelentsen mindannyiunknak, vagy, hogy aki megfizeti a közös költséget, de bármilyen okból késett, még fejeljük meg egy kis kamattal is, hadd utálja meg a házat, ha eddig nem tette?
Mi végre ez a megveszekedett ellenségeskedés és gyűlölet?
Az SZMSZ szerint tehát én törvénytelenül jártam el azzal, hogy senkinek nem számolgattam késedelmi kamatot április óta, hanem próbáltam megegyezni vele, hogy miképpen tudja befizetni, amit addig nem fizetett be. Amikor átvettem a házat 1 millió 300 ezer körül volt a tartozások nagysága. Azóta fokozatosan csökken, és egyre nagyobb a fizetési fegyelem. Nem a késedelmi kamatokkal, hanem emberi szóval értem el azt, hogy fizessenek, akik tartoztak. Ebben a hónapban ez már "csak" 500 ezer körül van, és azokkal a részletfizetési megállapodásokkal, amelyeket "önhatalmúlag" kötöttem, év végére ledolgozzuk 150-250 ezer körülire, mert a legutóbbi megállapodás szerint a törlesztés időszaka áprilisig húzódik.
Ha úgy adódik, hogy a januári beszámolóm után is én leszek a közös képviselő, akkor jövő nyárra nem lesz olyan tulajdonos, aki tartozik a közös költséggel. Olyan lehet, hogy valaki kéthavonta fizet, és olyan is lehet, hogy valaki átmenetileg nehezebb anyagi helyzetbe kerül, megbeszéljük, hogy lehet áthidaló megoldást találni, és kifizeti a közös költséget, ne adj Isten, kicsit átcsoportositva. Érezzék azt az itt lakók, hogy a közteherviselésből senki nem maradhat ki, de emberek vagyunk, és ha a másiknak átmeneti nehézségei vannak, akkor azt képesek vagyunk megérteni, segiteni neki.
Ember és nem érzéketlen bürokrata vagyok! Igy teszem a dolgom mióta megválasztottak, és e szerint fogok cselekedni, amig le nem váltanak. Ha ezért elmarasztal a közgyűlés, akkor tegye - vállalom a felelősséget, és nem félek senkinek a szemébe mondani, hogy a pitiáner kukacoskodás helyett fontosabb dolgokkal kell a ház érdekét szolgálni: ésszerű felújítási programmal, átgondolt, jól megtervezett gazdálkodással, napi odafigyeléssel minden apróságra. a kiadások megfontolt időzítésével.
Több hasznot hoztak azok a megállapodások, amelyeket a kivitelezőkkel kötöttem, és amelyek a számlák több részletben való kifizetését tették lehetővé, anélkül, hogy bankihitelt vettünk volna fel, mint az összes késedelmi kamat! Ma nem lenne egy teljesen felújított liftünk, ha nem tudok ilyen megállapodást kötni, nem lenne kész a csatornafelújítás, és a többi építkezés, ha a kivitelezők nem nyelik be azt, hogy a számlák 20%-át időben elcsúsztatva fizetjük. A kivitelezők mindegyike keményen megdolgozik a pénzéért, de becsülik a korrektséget, amit egy megrendelő, a megállapodás feltételeiben rögzit és ahhoz tartja is magát. Stabil, jól dolgozó és bármikor hivható szakember-gárda kell egy ilyen házhoz, ami lassan kialakul. A nyár kicsit zsúfolt volt a sok-sok sűrgős feladat miatt, de a tervezettség és az előreszervezés javulni fog azzal, hogy a téli hónapokban alaposan előkészíthetjük a jövő tavaszi munkákat.
Nem a késedelmi kamatokból gazdagszik a ház, hanem attól, ha minden ittlakó úgy érzi, hogy itt jó élni!