Azok, akik a negyedikre már hónapok óta gyalog mennek, és azok, akik az elmúlt két és fél  hétben szenvedtek a lift hiányától, a felújítás összes nyűgétől, most egy kicsit örülhetnek: működik a liftünk!

Az elkövetkezendő hétben még lesznek olyan munkák, amelyek miatt néhány órára leáll a lift, de ez a hét már a beüzemelés hete. Azután való héten lesz az ÉMI-TŰV ellenörzés, és ha minden rendben, akkor kifizetjük a teljes összeg további 20%-át (50%-ot fizettünk a megrendeléskor), a többit havi részletre év végéig.

Ebben a pillanatban a lift padlója még a régi  (kedden érkezik az új szabványos, műanyag padlóburkolat - borvörös szinben  - öröm lesz takaritani) , és az új burkolat sarokillesztéseit is ki kell "fúgázni", a külső részen hiányzik egy-két műszerboritás és a külső festés - kivül is borvörös lesz, mint a fülkén belül, az alsó részen.

A külső vasajtók javítását sem ússzuk meg - a földszinten már szépen folyik az olaj a behúzó szerkezetből - jobb lett volna egyszerre megrendelni, de az SZVB még mindig nem döntött, úgyhogy csak hibaelhárítással foglalkozhatok. Még szerencse, hogy azok, akik megjavítják, nem számolnak fel kiszállási díjat...

Egyúttal kicserélem azokat a nem túl esztétikus hamutartókat, amik gémkapoccsal vannak a vasrácsra rögzitve: savanyúkáposztás vagy babkonzervdobozok helyett vettem az IKEA-ban kicsi fém kaspókat - 3 db 295 forint volt, igy az öt szinten és a bejárati vasrácson is lehet ilyen egy-egy fémgallérral rögzitve úgy, hogy ki is lehet üriteni. "El fogják lopni!" - figyelmeztettek, de ez nem tántorit el szándékomtól, hogy a csikkeknek szánt konzervdoboz-kiállitást felszámolom. A tolvajoknak csak annyi örömet kivánok az életben, amennyit egy ilyen kaktusz-kaspó tud okozni nekik, egyébként pedig tettem rá egy kis jelzést - bárhol meglátom őket a rendeltetési helyükön kivül, megismerem erről, hogy lopott tárgy.

Miután rendbe tették a liftet, meg kell oldanunk a külső vasrács takaritását, mert a porcsimbókokat tovább nem tűröm! Öt hónapja nézegetem őket, és elég volt - nagytakaritás lesz a házunk legforgalmasabb lépcsőházában. Többet ebben az évben nem tudunk rákölteni, de tisztaság lesz.

A padlástakaritásból származó mocskot a cselédlépcsőn hordatom le, nem a liften - amit a munkások meglehetős döbbenettel fogadtak, de vígasztalhatja őket a tudat, hogy csak lefelé kell jönniük. Igaz, addig még lesz mit csinálnunk, hiszen elkezdődött a szeméttárolónk felújítása.

A szemét-

tárolónkat

a régi,

közös WC-blokk

helyén

alakította ki

egy korábbi

intézőbizottság.

Az ötlet remek volt,

de a kivitelezés,

mai szemmel nézve

legalábbis igencsak amatőr.

A  mi házunkban igen szorgalmasan szelektálnak a lakók, vannak komposztálóink is, igy csupán négy vegyes kuka szükséges, heti háromszori elszállítással. Négy hónapon át figyeltem, hogy mennyi kukát viszünk ki, mire elmentem az FKF Zrt.-nek bejelenteni, hogy nekünk bizony nem kell annyi kuka, amennyiért fizetünk. Néztek is rám nagyon, egy hónapig "feltételesben" voltam - ellenőrizték, hogy csakugyan ennyire kevés szemetet termelünk?  Állítólag egy 100 fős épületben 8 kukát kéne telerakni szeméttel - ez a szabvány is jó régi lehet. Mivel minden kuka ürítéséért 1200 forintot fizetünk, cseppet sem mindegy, mennyi az annyi. Ezért a felújított szeméttárolóban még tovább bővítjük a szelektiv szemétgyűjtés lehetőségét.

Hasonló

megfontolásból,

a szemét - 

tárolónk

előtti

vendég - WC-ben

elhelyeztünk

egy külön

vízórát,

amely az

öntözővizet

méri, így erre a vízmennyiségre legalább nem fizetünk csatornadijat. Persze a kívánt környezettudatos megoldás ettől még messze van, de közös-pénztudatos lépésként  ez is fontos. Ha már hozzányúlunk a szeméttárolóhoz és a vendég-WC-hez, kialakítunk egy normális kerti csapot, a falra, amelyre csatlakozó slagot szépen fel lehet majd tekerni egy erre használatos szerkentyűre.

Rendet és tisztaságot ugyanis ott lehet fenntartani, ahol a dolgok a helyükön vannak - ez meggyőződésem. Ilyen megfontolásból terveztem a vendég-WC-vel szemközti falra egy olyan kerti-szerszám, takaritóeszköz-tárolót, ahol az eszközök szépen fel vannak akasztva, az szekrény alja pedig perforált, hogy a piszok és a nedvesség lehulljon.

Talán, sokan azt gondolják, hogy nem vagyok normális ilyen "apróságokkal" foglalkozni, és valóban rengeteg időt és energiát belefektetni a minőségi munka elérésébe, de nekem meggyőződésem, hogy ez az egyetlen lehetőség arra, hogy olyan emberi környezetet teremtsünk, amely sokszorosan "visszafizeti" a belé fektetett forintokat. Nem csak jelképesen, hogy tudniillik jobb egy olyan helyen lakni, ahol kellemes a környezet, hanem az ingatlanok piaci értékében is.  Ezekkel a felújitási munkákkal, amelyeket most végzünk, szeretném "belőni" a szintet, ami alá nem süllyedünk később sem.