Ma reggel a biztosítóval kezdtem - az elmúlt hónapokban nemcsak a házunk vezetése cserélődött, hanem a biztosítási ügynökünk is. Ahogy egyre jobban megismerem a házunk minden zegét-zugát, azt is megtanulom, hogy mi tartozik a biztosításunk körébe. A cserépjavítás például igen. A bürokratikus procedúra nem semmi, de mostanra összegyűjtöttünk néhány káreseményt, amit délelőtt megszemlélt a kárszakértő. A dolgot könnyebbé tette, hogy mindent fényképekkel dokumentálok. Dícséretet kaptam, hogy nem vártam a tető helyreállításával, hanem azonnal megjavítattam, így megelőztem egy nagyobb kár létrejöttét.
Azután jött az
építészünk,
aki újabb
felméréseket
készített a
homlokzati
tervhez.
Ez már a
jövő évre való
előkészülethez
tartozik.
Idén az
épitkezést
befejezzük a
szeméttároló felújításával. Remélem, nem lesz olyan meglepetésünk, mint amilyen a lift körüli ráccsal ért minket.
A téli hónapokban fizetgetjük a liftfelújítás részleteit és tervezzük a jövő évi tennivalókat. Pontosabban, egy több évre szóló fejlesztési programon dolgozunk, amelyet évekre, illetve az egyes költségvetési éveken belül hónapokra kell bontani, miután a közgyűlés megvitatta és elfogadta. Mindenesetre, az eddigi tűzoltásos, rohamtempóban készített felújítások helyett, az alapos tervezés és az átgondolt gazdálkodás időszaka kezdődhet, remélem.
Ehhez azonban komoly közösségi összefogásra van szükség. Az értelmetlen viták és ellenségeskedés minden tervünket keresztülhúzhatja. Ennek a háznak nagyszerű adottságai vannak, amelyeket csak akkor lehet kiaknázni, ha mindenki ugyanabba az irányba húzza a közös szekeret. Ha nem, akkor a házunk ugyanabban a mocsárban dagonyázva marad hátra, amiben Budapest és az egész ország vesztegel egy ideje.
