"Felmerült a kérdés, hogy minek az irodában vezetékes telefon és internet?" - ez egy mondat abból a "jegyzőkönyvből," amit az inkriminált október 22-i tetemrehívásról készített az SZVB elnöke. Az "iroda" - amely az én szóhasználatomban közösségi helyiség, és amely felújítási munkái után a berendezés 90%-át a saját lakásomból vittem fel, szándékaim szerint, mint adományt, ahol a saját számítógépemen és nyomtatómon dolgozom, a saját székemen, és a saját asztalomnál ülök - egyesek azt is elvárják, hogy folytassam azt a gyakorlatot, amit a helyiség elkészültéig tettem, vagyis amíg ház irodájaként funkcionált a saját lakásom,  a saját telefonjaimon intéztem a ház ügyeit. 87,780 forintos nettó fizetésből vegyek a nyomtatóba patront és fizessem a munkához szükséges telefon és internet-számlát...

Egy havi egymillió forinton felüli bevétellel gazdálkodó házban, ahol olyan mértékű volt a rumli és az elhanyagoltság, hogy fél éven át napi 10-12 órát dolgoztam azért, hogy egyenesbe kerüljünk, olyan kicsinyes kérdések foglalkoztatják a számvizsgáló bizottság elnökét, hogy 2009-ben a munkához szükség van-e internetre és telefonra? Miközben szeretne dupla irattárat - minden szerződésből egy másolatot - a nyomtatófestékre a pénzt fölösleges kiadásnak tekinti... az eszem elszáll!

Hogy az irígység és a rosszindulat nemzeti betegség, azt tudom, de a pitiánerségnek ezt a fokát értelmes emberektől nem vártam el. A ház megbízási szerződéssel foglalkoztatott intézőbizottsági elnökeként a munkámat nem vagyok köteles a saját lakásomban végezni. Korábban sem volt ez így, amikor néhány évvel ezelőtt IB működött a házban, akkor az egyik tulajdonostól béreltek egy szobát, ott volt az iroda, és az IB-tagokon kívüli személy volt a könyvelő. Senki nem kívánt átjáróházat csinálni a saját lakásából, sem pedig a saját lakásában berendezni az irattárat, vagy a saját telefonjáról intézni ház ügyeit - fizetni azért, hogy dolgozhat a házért. Aki azt hiszi, hogy ezt így kell csinálni, az jelentkezzen, hogy őt válassza a legközelebbi közgyűlés IB-elnöknek.

Engem úgy neveltek, hogy ha jó munkát akarok elvárni valakitől, akkor ahhoz biztosítani kell a feltételeket. Ebben az esetben minimális feltétel, a hely, a fogyóeszközök költsége és az a tiszteletdíj, amit havonta kapok. Ha a ház valódi többsége úgy gondolja, hogy ár-érték arányban ez sok, akkor keresni kell egy másik balekot, mert számomra ez a minimum. Két diplomával, 56 évesen nem kérek elnézést, hogy ennél kevesebbért nem vagyok hajlandó dolgozni.