A hétvégén felcuccoltam a pincében lévő iratokat.
"Kiteregettem" őket a napra, mert dohos-büdösek voltak, aztán egyenként vettem kézbe az egyes dossziékkat.
Annyi biztos, hogy az irodai szlengben "bugyi"-nak becézett nylonból el vagyunk látva száz évre!
A dossziék viszont a legócskábbak, amiket az üzletben kapni lehet, ennek megfelelően szétesettek voltak.
Felcipeltem öt zsák iratot, és vasárnap este lehoztam egy zsák papírszemetet.
Volt olyan 1998-as statikai szakvélemény, ami öt másolatban volt meg, különböző helyeken - totális káosz, millió cetli, amik közül ki kell halászni az értékes és fontos iratokat.
A közgyűlési jegyzőkönyveket sikerült szépen rendbe tenni, de még egy fél "folyósónyi" arra vár, hogy átessen az első szelekción.
Estére bevittem a közösségi helyiségbe - ma folytatom.
Pihenésképpen beszerző körútra mentem, tipli és csavar-ügyben, a polcokhoz, de vettem két dossziét is, amibe az iratokat áttekinthető formában tudom rendszerezni.
A mi házunk irattára olyan, mint az országos átlag - a sok, rendszerezetlen információ eltakarja a lényeget, ahelyett, hogy feltárná a folyamatokat.