Miután használhatóvá vált a közösségi helyiség "felköltöztem". Lakásomnak azt a részét, amelyben eddig a munkámat végeztem, felköltöztettem és szándékaim szerint ott is marad, mert a háznak adományoztam. A közösségi helyiség berendezésének listája ki van függesztve, abból látható, hogy milyen tárgyakról van szó, és ki mindenki adományozott tárgyakat (számítógépasztalt, mikrohullámú sütőt, DVD-ket, VHS-eket).

Nem "lakom" a közösségi helyiségben, mert az nem lakásnak készült, és arra több oknál fogva sem alkalmas, hanem dolgozom, igaz, többnyire 10-12 órát, az utóbbi időben, hiszen a több éve összekavart, dohos irattárból ki kellett bogarásznom az iratokat a fölösleges fecniktől és tucatnyi másolatokból - első körben, most pedig az érdemi feldolgozás van előttem, hiszen a házban nagyon sok olyan probléma van, aminek már volt valamilyen előzménye, amit meg kell ismerjek. De ezt a "szabadidőmben" teszem, mert amúgy már kialakult a napi teendők rendje, és ezt szeretném megismertetni azokkal, akik úgy gondolják, hogy a közös képviselő lógatja a lábát a fizetéséért.

Reggel 8-kor bekapcsolom a számítógépet, hogy az interneten ellenőrízzem a számlánk egyenlegét. A másik számítógépen (mindkettő a sajátom és nem része az adománylistának, de ezeken dolgozom) a havi bevételi listára bejegyzem név szerint a beérkező közös költségeket. A házunknak 77 befizetője van. 76 tulajdonosi közös költség és egy, a volt házmesterlakás bérleti dija.  Vannak, akik közvetlen banki átutalással, és vannak akik postán fizetnek. A postai befizetések néhány nappal később jelentkeznek a számlán, és külön értesítést kapok arról, hogy ki volt a befizető. Éppen ezért az Excel-táblázatban dátum szerint oszlopba írom az összegeket, amelyekből azonnal tudom, hogy az adott napon mekkora a havi bevételünk és azzal is össze tudom hasonlítani, hogy az adott hónapban mennyi kell, hogy beérkezzen. A táblázatban zöld "B" jelzi a banki befizetéseket, és piros "P" a postai befizetéseket, mert utóbbiaknak eleinte csak az összege szerepel, és csak azután tudom meg a befizetők nevét és a teljes összeg résztételeit. A színekkel való jelzés azért praktikus, mert az ember szeme könnyebben és gyorsabban felismeri az éppen szükséges sorokat, mintha az egész monoton fekete lenne.

A bevételi-táblázat megoszlik a tulajdonosi bevételekre és egyéb, például bankkamat, vagy bérleti dij, esetleg a biztosítótól érkező kártérítési díjak, stb. majd végül a legalsó sorban a teljes havi bevételt is kiszámítom. Ezzel párhuzamosan, készül a Naplófőkönyv, amely mind a bevételeket mind a kiadásokat jegyzi, a kiadásokat főcsoportok szerint csoportositva is (takarítás, ügyviteli költségek, közüzemi számlák, tervszerű karbantartás, felújítás, banki költségek, adók és biztosítás), amelyek egy további analizisben még részletesebben szerepelnek. Tehát, minden reggel aktualizálom ezeket a táblázatokat az internetes bankszámlatörténet alapján.  Az egyenleg alapján látom, hogy mit tudunk kifizetni úgy, hogy mindig maradjon vésztartalék, két-háromszázezer forint.

Egy ház minél jobban működik, annál ritkább kell legyen a váratlan meglepetés. Ezért az épület állapotfelmérése alapinformáció, amelyre minden karbantartási és felújítási munka épül. Amikor ez év áprilisában átvettem a házat, amely átadás-átvétel gyakorlatilag egy iratcsomó átvételére szorítkozott, első dolgom az épület alapos bejárása volt pincétől padlásig, majd a részleteket különböző szakértőkkel vizsgáltattam meg. Igy történt az épületben lévő talajnedvességet illetően, a viz, csatorna és elektromos rendszerrel kapcsolatban, a tetőszerkezet állapotára vonatkozóan, sőt a függőfolyosók rétegrendjét  is feltárattam.

Ha tudjuk, hogy mi a pontos helyzetünk, akkor a következő lépés azt kijelölni, hogy hová akarunk eljutni. Ebben az esetben nem kielégítő annyit mondani, hogy jobb legyen, vagy mint sokan mondják - ne legyen rosszabb. Ezt a házat 1850 és 1885 között építették, aztán sokféle  ráépítés, átépítés is volt, majd IKV-felújítás iszonyú rombolással egybekötve.

De ebben a házban sem - mint ahogy Budapesten általában sem - kérdezték meg maguktól az emberek, hogy mivé akarjuk alakítani a lakókörnyezetünket? Hogyan akarunk élni? Úgy, ahogy a nagyanyáink, úgy, ahogy az ötvenes években, vagy esetleg egészen másként, ami jobban illik a mához? Nos, lehet, hogy én egy kütyaütő közös képviselő vagyok, de engem április óta az foglalkoztat leginkább, hogy miként lehetne kiaknázni ennek a szerintem, különlegesen jó adottságokkal rendelkező háznak a ma még rejtőzködő potenciálját. Tehát, amikor éppen nem a felújítási-karbantartási munkákat szervezem, könyvelek, vagy az egyéb aktuális problémát igyekszem megoldani a házban, akkor a fejlesztési programon dolgozom - arra a kérdésre szeretnék válasz-lehetőségeket felvázolni, hogy hová is tartunk? Tekintettel arra, hogy városgazdász az alapszakmám, ebben benne van mindaz a tapasztalat és tudás, amit az elmúlt 35 évben megszereztem. A címe: " XXI. századi életforma egy XIX. században épült belvárosi házban".