A Belsőudvar pályázaton a Horánszky 1. nyert. Hogy milyen alapon, azt nem tudom. Felhívtam a RÉV8-at, de nem kaptam szabatos választ. Azt viszont tudom, hogy a Horánszky 1-nek egy a nálunkénál sokkal kisebb udvara van, sokkal jobb anyagi helyzetű közösség - lehet, hogy jobb kapcsolatokkal is rendelkeznek, nem tudom. Laknak ott barátaim - nem tőlük sajnálom a lehetőséget, de úgy gondolom, hogy a döntés meglehetősen igazságtalan volt, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy az a kétmillió forint, amit támogatásként megkapnak, az közpénz.
Az a hölgy, akivel a RÉV8-nál beszéltem, azt mondta, hogy "sosincs igazságos döntés" - ezzel sem értek egyet: mindig lehet igazságos döntés, ha kellően mérlegelnek a döntésthozók. Nem hiszem, hogy a közpénzből a Palotanegyed egyik leggazdagabb közösségét kellett volna jutalmazniuk, egy apró parkocska létrehozásában, amit ha az ottani tulajdonosok akarnak, maguk is létrehozhatnak különösebb megeröltetés nélkül, hanem egy olyan közösséget segiteni, amely maga is tesz azért, hogy jobb legyen majd 100 embernek a lakókörnyezete, és a feladat, amely előtte áll jóval meghaladja az anyagi lehetőségeit.
A RÉV8 a saját zsebéből annak ad pénzt, akinek akar, de miután közpénzről van szó, fokozott figyelmet érdemel, hogy milyen alapon döntöttek, és a pályázat kiirása közösségi célt szolgál, vagy a RÉV8 PR-tevékenységét. Várom az indoklást. Úgy is mint a Bródy17 közös képviselője, nyilván, de most már úgyis, mint újságíró, akinek fontos az igazság, és nem hajlandó belenyugodni a protekcionizmusba, legyen a kedvezményezett bárki.
... és még valami: a belső udvarunkat akkor is meg fogjuk csinálni, ha nem kapunk hozzá állami alamizsnát - közösségi munkával és az eddigieknél jobb gazdálkodással.
A lelki békémet felforgató telefon után a Szatmári-üzletbe kellett mennem, az ott vásárolt csempék szállítása ügyében. Ez a Szatmári a Práter utca 44-ben van, vagyis elmentem a RÉV8 Práter utca 22 alatti irodája előtt... naná, hogy bementem..
... de előbb, még ahogy kifordultam a Bródyból a Horánszkyba (mert, természetesen gyalog mentem a Práter utcába), egy hirtelen ötlettel, beugrottam a Horánszky 1-be. megnéztem az ő udvarukat... nos, nagyon szép, zsebkendőnyi udvar füvesitve, egyik oldalon kerités választja el a szomszéd ház udvarától, másik oldalon egy otromba tűzfal, de rendben tartva, szépen lefestve sárgára. Fogalmam sincs, hogy mit lehet csinálni ezen az udvaron kétmillióért... pedig eddigi életem során a fantáziátlanság vádja sosem ért... ha japán zsebfákat ültetnek egy vagyonért, esetleg a tűzfalra sztárfestő szabadtéri freskója kerül, akkor talán el lehet költeni ennek az aprócska közösségi térnek a felturbózására... de egy szép, magasra növő fa ültetése, és a tűzfal befuttatása vadszöllővel - mert kb. ez elegendő lenne ahhoz, hogy még otthonosabb legyen az amúgy teljesen rendben lévő udvarocska, párezer forintból bőven megoldható. Igy hát, még kevésbé értem a döntést.
Hangsúlyozom, nemcsak az bosszant, hogy a mi pályázatunk nem nyert, holott a kiirásnak maximálisan megfelelt, hanem az, hogy a döntést nem tartom indokoltnak. Ezért kértem a RÉV8-ban, hogy magyarázzák el. Irják le, részletesen, hogy mi volt az, ami miatt úgy gondolják, hogy a köztudottan jó állapotban lévő ház, láthatóan egyszerű és problémamentes udvarocskáját, harminc lakó számára, miért olyan fontos kétmillió forint közpénzzel támogatni?
Szemben, mondjuk a mi házunk 70 lakása ezernyi problámával küzdő közösségével, amelynek három udvara, kb. ötször akkora területtel, amelyben nem elegendő fát vagy virágot ültetni, mert azt magunktól is megtesszük, hanem éppen nekünk kellett volna szakmai segitség a terek funkcionális áttervezéséhez, és anyagi támogatás a talajnedvesség elleni védelemmel kapcsolatban. Ültetni, kapálni, még követ hordani is képesek vagyunk magunk és a közösségi terünket nem csupán magunk élvezetére, hanem mások gyönyörűségére is hasznositjuk... Szóval nem értem. És amig nem értem, addig kérdezni fogok, kutászkodni fogok... 
A lehetséges válaszok, amelyek az eddigiek ismeretében felötlöttek:
1. A mi házunk túl bonyolult szakmai feladat, amely a RÉV8 és az Új Irány UILandscape Architects képességeit meghaladja, és miután ők voltak a birálóbizottságban, és ők jelentik a szakmai segitséget - nem akartak belemenni. Sokkal egyszerűbb egy zsebkendőnyi fűből csinálni valami "jópofát", mint talajnedvességgel, bébinapoztató és motortároló problematikájával megküzdeni.
2. A mi házunkra tényleg rá kellene költeni azt a kétmillát, még akkor is, ha minden lakónk, 0-100 évesig részt vesz a fizikai munkában - ebből a kétmillából nem lehet egy garast sem lenyúlni, míg egy zsebkendőnyi kertre 20,000 forint/négyzetméterárnál többet is elkölteni maga a művészet. Mindenesetre érdeklődéssel várom a költségvetést.
3. Ha a második variáció motiválta a döntést - és hajlok arra, hogy itt a pénz körül kell keresni a megoldást, akkor a birálóbizottság azt is tudta, hogy a Bródy17-nek olyan közös képviselője van, akivel nem lehet különalkukat kötni - nem vagyok se "csókos", sem megvesztegethető. A közpénzzel való trükközésre alkalmatlan vagyok. Ha tehát az egész pályázat arra megy ki, hogy csináljunk valamit olcsón a háznak, és tegyünk el érte jó sok pénzt - akkor teljesen érthető a döntés, de akkor ezt merjék is kimondani.
Egy biztos - ha nem is nyertük meg, ezt a pályázatot, minden részletében figyelni fogom és mindent megteszek azért, hogy a közpénzeket valódi problémák valódi megoldására, a lakóközösségek javára forditsák, és ebben idegen érdekek ne játszanak szerepet.
