Időm nagy része arra megy el, hogy az eddig idelapátolt iratokat próbálom megérteni, egyeztetni, egy-egy támát körüljárni, hogy tiszta képem legyen róla. Elvileg, ez nem túlságosan nehéz ügy, hiszen a könyvelésben lévő adatok pontosan le tudnak irni egy folyamatot. Hacsak, nem úgy készül egy könyvelés, hogy annak célja nem a feltárás, hanem az elfedés. Nem akarok elhamarkodottan ítélkezni, de az elmúlt két hónapban elég nehéz volt követni az előző közös képviselő logikáját a könyvelésben.

A pénzügyek  rendezésével kezdtem, és még mindig vannak homályos részletek ezen a területen. Közben intézkedni is kell, hiszen a társasház pénzét nem szabad az alig kamatozó ügyviteli számlán hagyni. Tavaly április 24-én az akkori közös képviselő nyitott egy számlát a CIB-bankban, azzal az indokkal, hogy ott nagyobb kamatot adnak a lekötött összegekre. Az ember hajlamos elhinni, amíg az ellenkezője be nem bizonyosodik. Az, hogy ezek az átutalások és visszautalások milyen nagyságrendű banki költséggel jártak, azt még nem összegeztem, de az feltűnő volt a tavalyi év összesítésében, hogy a banki költségeink nagyon magasak (189,938 forint), és az új vezetőség megválasztása első pillanatától igyekszik megoldást találni arra, hogy ezek a költségek csökkenjenek.

Ahogy azt már egy korábbi bejegyzésben említettem, az OTP ügyviteli számlájára érkezett összegek egy részét a CIB-bankban kivántuk lekötni, akciós kamatra (9,5%), ezért ma Büky Anival eltöltöttünk vagy háromnegyed órát a közeli CIB-bankfiókban. Mivel nem vittem magammal a Háború és Békét, a hosszas várakozás alatt nemcsak az foglalkoztatott, hogy ilyen banki szolgáltatást nyújtó fiókba talán nem kéne számlát tartani, hanem az is, hogy az, amit a CIB-bank nyújt, esetleg az OTP is képes, ahol egyébként az ügyviteli számlánk, a felújítási számlánk is van. Miután nagy keservesen sikerült lekötnünk a pénzünket, bementünk az OTP-be.

A CIB-bankszámlát rendbetettem az éjszaka folyamán. Minden tételt átnéztem és összeegyeztettem az OTP számlán történt pénzmozgással. 7 millió kétszázezer forintot utalt át a volt közös képviselő 2008 április végén és május elején. 2008.szeptember elsején visszautalt 2 millió 530 ezer forintot, 2008.12.11-én pedig 4 millió 300 ezer forintot. Összesen 6 millió 830 ezer forintot, és a számlán év végén maradt 540 ezer forint. Ezek szerint a tonnányi papírt mozgató tranzakciónak háromnegyed év alatt 170 ezer forint haszna volt.  A tavalyi kamatátlag 5% körül volt a CIB bankban.

Ahogy mondani szokás - ahhoz, hogy az ember megtudjon valamit, kérdezni is tudni kell... nos, ki lehet csiholni az OTP-ből is 9,5%-os kamatot, a "friss" pénzekre. Tehát, ha az ember figyelemmel kíséri legalább hetente egyszer, hogy mennyi "szabad" pénz van a számlán, akkor azt a pénzt, ami a befizetésekből marad a havi rezsin és a kötelező lekötések után, azt érdemes ezekre az akciós, többnyire rövid, egy-két hónapos lekötésű betétekre áttenni. Mivel ebben az esetben nincs átutalási költség és időveszteség, vélhetőleg ez a leggazdaságosabb megoldás. Persze, a hitelpiaci válság miatt állandóan figyelni kell, hogy miként változnak a feltételek, de ez nem lesz gond. Ha végre beáll a normális rend - miután a volt közös képviselő elszámol, és azok a tulajdonosok, akik még mindig nem fizetnek közös költséget, befizetik az elmaradásukat - akkor minden hétvégén végzek számlaellenörzést, amiről a blogban is beszámolok majd rendszeresen.

Tehát, a mai nap vizsgálódásainak eredménye az, hogy amint a CIB bankban felszabadul a most lekötött pénzünk, testületileg bevonulunk, és felszámoljuk ezt a bankszámlát, és az OTP-nél sajtoljuk ki a bankból a maximális kamatot.

A mai nap másik eseménye a liftvizsgálat. Még mindig nem fér a fejembe, hogy az ÉMI-TŰV-nél dolgozó  Kapcsos István felvonóellenőr, illetve Bacsa László felvonóellenőr milyen vizsgálatokat végzett korábban, hogy azt a hibahalmazt, amit ma lejegyeztek, eddig nem látták... Mutyiország, mutyiliftellenörzése lehetett csak ennyire vak.

A liftet 53 lakásban lakók használják. Köztük idősek, betegek is, akik számára a lift nélküli órák erősen korlátozzák a szabadságukat. Az elmúlt évben is elköltöttek liftjavításra 300 ezer forintot úgy, hogy alapvető, és visszatérő problémákat nem oldottak meg. Nos, itt az ÉMI-TŰV Kiss Antal felvonóellenőr által készített bűnlajstrom, amivel az új liftkarbantartó átvette a liftet:

1. Hajtóművet javítani/cserélni.

2. Meghajtómotort javítani/cserélni.

3. Vezérlést cserélni kell.

4. Gépházat tisztasági festéssel kell ellátni.

5. Sebességhatárolót cserélni kell.

6. A felvonófülkét fel kell újítani, az ajtót gépi mozgatásúra kell cserélni.

7. A biztonsági zárakat fel kell újítani.

8. Főkapcsolót, főbiztosítékot cserélni kell.

9. Függesztőkötelet cserélni kell.

10. Vészjelző-rendszert ki kell építeni.

Ezekből, az 5-ös és a 10-es pontra volt egy szerződésünk, de tekintettel arra, hogy itt egy sokkal átfogóbb és összetettebb munkasorozatról van szó, kénytelenek vagyunk módosított árajánlatot kérni. (a 10-es pontot ez csak annyiban érinti, hogy a Multialarm szerződés teljesítését össze kell hangolni a liftelújítással.) Miközben a liftkarbantartó megvizsgál minden lehetőséget egy értelmesen ütemezhető és anyagilag elviselhető felújításra, holnap elmegyek a VIII. kerületi Önkormányzatba, közelről megvizsgálni az esetleges pályázati lehetőségeket. Megyek az ÉMI_TŰV vizsgálat jegyzőkönyvével, és bízom benne, hogy találunk elviselhető megoldást.