Aki ott volt a legutóbbi közgyűlésen, az tudja, hogy megszavaztuk a Belsőudvar-pályázaton való részvételt. A pályázatot leadtuk, tegnap lejárt a határidő, tehát nincs akadálya, hogy feltegyem a blogra is, amivel a mi házunk pályázott.
"A mi házunk két, időben kb. 20 éves különbséggel (1885-1908) épült részből áll- A régebbi rész báró Podmaniczky László megbízásából, az újabb Schannen Ernő és Artúr tervei szerint. Ez utóbbira a II. világháború után még két szintet építettek. Három, kertes udvarunk van. A legszebb a régi épület belső udvara, a legproblematikusabb az 5 szintes, első szárnyé. Ennek az átalakítására már saját erőből is tettünk lépéseket az elmúlt hónapokban, de az adottságok méltó kihasználására kellene a szakmai és az anyagi segítség.
Pályázati melléklet a ház történetéről: (az eredeti anyagban számos fotó is szerepel, amelyek már megjelentek a blogon, ezért itt nem ismétlem őket)
A bevezető szakaszban az első blogbejegyzésből idézek... majd így folytatódik a szöveg:
Ez volt az első blogbejegyzés, amit az új Intézőbizottság elnökeként írtam A mi házunk címmel indított blogban. Rögtön megkaptam a magamét – méghogy nincs itt építészeti érték, méghogy nem lakott itt senki nevezetes személy! A házban lakó lokálpatrióta kioktatott : “ Szerénytelen állítás az, hogy a háznak nincsenek építészeti értékei. A házat ugyanis korának neves műépítész párosa: Schannen Ernő és Arthur tervezte ”
Nemsokkal ezután kaptam egy e-mailt, egy művészettörténet-szakos egyetemistától, újabb információval:“Utánanéztem a levéltárban illetve az Építő Ipar-Építő Művészet című egykori folyóiratban a háznak és abból az derül ki, hogy Schannen Ernő és Artúr csak az az első udvar három -,majd ötszintes, utcai homlokzatú épületét tervezték 1908-ban, Szávozd Richárd megrendelésére. A hátsó udvart övező háromszintes épület pedig 1885-ben épült báró Podmaniczky László megbízásából.”
Nevezetes személyeket illetően olyannyira lakott itt valaki, hogy a ház szürke falán emléktáblája is van: Kádár Béla. Tudatlanságomért való elnézés-kérésként megszületett a festőművészről szóló blogbejegyzés, és a terv, hogy ha sikerül a házat méltóképpen felújítani, Kádár Béla reprodukciókkal díszítjük a lépcsőházat. Elég messze vagyunk ettől, de álmodni szép dolgokról, pénz nélkül is lehet.
A munka, amit az új Intézőbizottság és a Számvizsgáló Bizottság rögvest megkezdett, három fő ágon indult meg:
1. a ház anyagi bázisának megteremtése,
2. a ház felújítási tervének elkészítése,
3. a közösségépítés.
Ezek az ágak, mint a kalács, összefonódnak. Miközben módszeresen számoltuk fel a fizetési elmaradásokat, szakemberek készítették a felújitási programot, majd ezekre kértünk árajánlatokat, közben életminőségjavító projekteket terveztünk. és megindult a közösségépités is, méghozzá a kertészkedés “ürügyén”. Három héttel a “hatalomátvétel” után megrendeztük az első kertéSZombatot.
A mi házunkban vannak nagyon idős emberek is, de egyre több gyerek. Az, hogy a növényeket gondozzuk, az alapfeltétel, de a kert, mostanság inkább csak látványnak tetszetős, nem igazán funkcionális. Ez különösen az első udvarban zavaró.
Az első tömb földszinti falain kivülről is látszik a talajnedvesség-felszivárgás – az udvar körben, a fal mentén le van betonozva. Rövidesen fel kell újítanunk az esőlevezető csatornákat, ezért a betonjárdát néhol hosszú szakaszon fel kell törnünk. Ugyanúgy visszabetonozni botorság lenne, vagyis meg kellene tervezni alaposan a belső udvart úgy, hogy a földszinti lakások közelében, némi privát szférát biztosító kertecske is legyen, és a kert “közepére” is be lehessen jutni, ne csak kívülről lehessen nézegetni… egyelőre a komposztálónkat tettük távol a lakásoktól, de ennek, bizonyára lenne jobb helye is.
Vannak kerti bútoraink, de azok elrendezése sem a legideálisabb, és a kisgyerekeknek meg végképp nincs megfelelő helyük, pedig milyen nagyszerű dolog, hogy egy pesti bérház udvarán kert van.
Az életminőséget javító kisebb felújítási munkák közé erre az évre vettük számításba a kukatárlót – a rendet a legpiszkosabb ponton kezdjük megteremteni.
A ház bevételeiből – közös költség és bérleti díj – ebben az évben a liftfelújítás viszi el a legtöbbet. Bár két lépcsőházunk van, de csak egy liftünk, és az most olyan állapotban, hogy csak a harmadik emeletig viszi a lakókat, pedig a negyediken is laknak olyanok, akiknek nehézséget okoz a le-följárás. Sűrgősen ki kellett cserélnünk a ház elektromos elosztó-biztosító rendszerét, mert már balesetveszélyes volt. A pincerendszer egy részében tarthatatlan állapotban van a szennyvízcsatorna – fokozatosan, de még ebben az évben fel kell újítanunk.
A ház volt mosókonyhájából egy közösségi helyiséget tervezünk kialakítani, ahol a képviseleti irodán kívül ingyenes internet-használatot tennénk lehetővé – némi segítséget is nyújtanánk azoknak, akik bátortalanok, kezdetben. Ebben a helyiségben lennének a lakók által felajánlott folyóiratok, könyvek, DVD-k, amelyeket minimális összegért ki is lehetne kölcsönözni, és ebből tovább növelnénk a közös könyv és filmtárunk állományát.
Tervezzük, hogy felülvizsgáljuk a ház és az egyes lakások biztosításának összehangolását, mivel sokan lehetnek, a lakók között, akik felesleges díjtételeket is fizetnek, nem tudván a ház közös biztosításáról. A cél, hogy senki ne fizessen olyasmiért, ami nem feltétlen szükséges, hiszen a közös költségek közt is szerepel.
Még csak három hónapja működik a ház új Intézőbizottsága és Számvizsgáló Bizottsága, és reméljük, illetve a magunk részéről mindent megteszünk annak érdekében, hogy ennél mindig csak jobb legyen, hiszen akkor szívesen laknak majd itt azok, akiket sorsa, vagy tudatos választása idevetett."
A következő pályázat, amire már készül az anyag: az OTP házfórumé
