Miközben a házunkban újra beindult a fúrógép - nincs kedvem részletezni, mert olyan méltatlanul kicsinyes áskálódásról van szó, hogy nem érdemel annyi ráfordítást sem, hogy itt leírjam, éppen elég az ezzel kapcsolatos papírgyártás-levelezés -, a világ emberibb felén, és láss csodát Magyarországon (!) van sokkal izgalmasabb, pozitiv példa: MOZA és Gyula.
Az egyik egy termék : MOZA
- A régi, díszes cementlapok korunk metamorfózisában. Egyszerre otthonosan régies és vadonat új formavilág! Érdemes ellátogatni a honlapra és elolvasni a Kauker Szilviával készült interjút.
Nem titkolom - a mi házunk néhány reprezentativ tere azonnal eszembe jutott, amikor ezeket a szépséges cementlapokat megláttam.
A másik példa egy város, Gyula, amelyről szintén az építészfórumon olvastam, az általam sokra becsült Bardóczi Sándor tollából.
Mindkét példa azért értékes számomra, mert azt sugallja, hogy LEHET! Nem kell belefulladni a sokszor bebizonyosodott rossz szisztémába - lehet másként gondolkodni, cselekedni és sikert is elérni!
Mind a két példában benne van a régi értékek tisztelete, azzal együtt, hogy mernek vadonat újat alkotni ezen közben - a szintézis példamutató!
Gyula honlapja is nagyon szimpatikus - nincs agyonbonyolítva, áttekinthető és olyan részek is vannak benne, mint például az, hogy kikre büszke a város! Gyula vezetői úgy látszik tudják, hogy mi a XXI. századi város sikerének alapja: - információ, átlátható folyamatok és az identitás erősítése.
