Ahogy az előző bejegyzésben írtam, a legfőbb, szakmai feladatomnak, mint városgazdász - aki egy időre igyekszik ellátni a ház közös képviseletét - azt tartom, hogy megszülessen egy koncenzusos jövőkép, ami minden lépésünket motiválja.

Ehhez, első lépésben alapos felmérés volt szükséges, néhány szakértő bevonása, tervek készítése, bizonyos esetekben az engedélyezési eljárás megindítása. Ez a homlokzati terv - még csupán munkaközi stádiumban, ennek a munkának a kezdete.

Tekintettel arra, hogy nyáron volt egy homlokzatfelújítási pályázat, amelyen csak azért nem vehettünk részt, mert nincs a birtokunkban a homlokzatfelújításra vonatkozó, a műemlékfelügyelettel egyeztetett, jogerősen engedélyezett terv - ebbe az irányba is megtettük az első lépéseket - levéltári gyűjtés, első egyeztetés a hatóságokkal és az első munkaközi tervek elkészítése. Ezek nélkül nincs miről beszélni.

A műemlékesekkel való egyeztetés eredménye, hogy a  lábazati, tardosi kemény mészkő színvilágának a továbbvitelét tartanák jónak. Felemelni a lábazatot 1,00-1,20 magasságáig, amikor a földszinti nyílászárók, a kapuval együtt, az eredeti kapu formavilágát idézők - itt-ott még fellelhetők a valóságban is az eredeti motivumok, például az asztalosműhely portálja esetében - és a borvörös árnyalat felé hajló barnák, míg a vakolat a kőnél világosabb árnyalatú lenne. Az emeleti nyílászárók fehérek maradnának. A rajzon kicsit túl rózsaszinné vált a színezés, de aki már járt a felújított liftünkben, az látta a borvörös és a hozzá illő, halvány árnyalatot - ami már a műemlékesekkel való egyeztetés után született, ennek alapján el lehet képzelni a hatást. A  tardosi követ rendszeresen használták mint lábazatot a XIX. századi építkezések során. Pattintott, polírozott, mattcsiszolt és antikolt felületkezeléssel rendkívül változatos  a megjelenése. A második udvar függőfolyosói és a lépcsők is abból voltak, míg egy "IKV-felújítás" során el nem lopkodták.

Az utcai homlokzatunk, ha szépnek nem is mondható - a rikító sárga kapu, a szürke falak, a többnyire lehúzott rolókkal - , de nyóckeri átlagban mégsem állunk nagyon rosszul. Viszont, ha bármilyen pályázaton, amit évente kiírnak homlokzatfelújításra, részt akarunk venni - jogerős építési engedéllyel kell rendelkeznünk. Mivel nincs, meg kell csináltatnunk, engedélyeztetnünk kell, és alkalom adtán ezzel pályázni felújítási forrásokra.

Az adottságságainkat tehát egyfelöl meghatározza az a műemléki környezet, amelyet a szomszédos kéményseprőház jelent, ám a kapun belül úgy alakíthatjuk a környezetünket, ahogy jónak látjuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem érdemes tiszteletben tartani azt ami érték, de lehetőségünk nyílik felülvizsgálni minden egyes részletet és és feltenni a kérdést, hogy lehetne mindezt jobbá tenni.