Ma visszafizettem az április havi fizetésemet, miután a megbízási szerződéssel, ahogy a közgyűlés utóbb megszavazta, másként alakulnak a járulékok. A május havit eleve ki sem vettem, és ezt teszem a június havival is, hogy több pénze maradjon a háznak a felújitási munkákra, legalább az anyagvásárlásra az ÁFA-emelés előtt. Nem azért teszem, mert annyi pénzem van, hogy ingyen is dolgozhatom, hanem mert a lakásom felújitására tartalékolt összeget már úgysem kötöm le, hiszen magam is az anyagvásárlás közepette vagyok, igy olyan mindegy, hogy az én bankszámlámon van, kamat nélkül, vagy a házén. Helyesebben, most jobb, ha a házén van, úgyhogy amíg megtehetem, nem veszek ki fizetést. Ma befizettem a lakásom közös költségét az év végéig - hasonló megfontolásból.

A tulajdonostársaktól csak azt kérem, hogy a hátralékaikat fizessék be. Eddig 28-an fizettek közös költséget ebben a hónapban, de közülük 6-an elfelejtették a hátralékukat, amely egyenként talán nem nagy összeg, de ez a hat tartozás több mint 50,000 forint kiesés a háznak. Megérthetik, hogy miközben a "falakról kaparom le" a pénzt, hogy holnap megköthessük a szerződést a betápszekrények felújítására, aztán pedig a vizvezetékszerelés anyagaira gyűjtök, hogy amennyire lehet kivédjem a júliusi ÁFA-emelést, minden hátralék bosszantóan hiányzik. Miközben intézkedem a nagyobb tartozások bírósági behajtásáról, igyekszem kicsikarni a Vodafontól a házat megillető összeget, rendkívül bosszantó a 4-5,000 forintos tartozások miatt másodszor-harmadszor levelet írni. A közgyűlési jegyzőkönyvvel mindenki megkapta a tartozási listát. Január óta ez már a negyedik, amelyen szerepelnek a tavalyi év zűrös befizetéseiből itt-ott adódó kisebb tartozások - ha valakinek kétségei vannak, hogy nem pontos, szivesen átnézem vele újra, hogy bizonyossága legyen, de azokat az apró összegeket is kérem, hogy vegyék komolyan, és fizessék be. Mint már annyiszor leirtam, utálok veszekedni, de ez közel sem jelenti azt, hogy ebbe a helyzetbe belenyugszom. Már régen, a packázó hivatalokkal szemben kialakitottam egy "kifárasztásos módszert" - nem én fáradok ki, azt garantálom. Ez elvi és gyakorlati kérdés is egyben: elvi azért, mert csak akkor van valakinek joga a közös szolgáltatásokat igénybe venni, mondjuk a szemetét kiüriteni a kukákba, ha ennek árához hozzáteszi a maga pénzét - gyakorlati kérdés, mert a háznak rengeteg fejújitás-jellegű munkát kellene fizetnie, de csak abból tudja, amit a tulajdonosok befizetnek, ha pedig nem jön be a szükséges pénz, vagy késik, akkor ezek a munkák is késnek, ami pedig mindannyiunk életminőségét rontja, de az ingatlanok lehetséges értékét is. Vannak akik úgy szeretnék csökkenteni a kiadásokat, hogy azoktól sajnálják a fizettséget, akik dolgoznak, miközben maguk a közös költséget több, mint egy éve nem fizetik, és mert eddig senki "nem rágra a fülüket", úgy gondolják, hogy ez a világ rendje: van aki fizet, van aki dolgozik, és van aki mindkettőt kihasználja... nos ennek vége lesz, mert nem szállok le azokról, akik semmibe veszik a közösségi együttélés szabályait. Nem szeretem ezt csinálni, de meg fogom tenni, mert ez a dolgom.

Aféle optimista felhangként - ahogy pakolom a cuccaimat a felújítás előtt álló lakásomban, egyre több dolgot találok, amit szívesen felajánlanék a jövendő közösségi helyiség részére. Nemcsak polcokat, asztalt mosdót, vagy mosogatót, és hasonlókat, amelyek csökkentik a mosókonyha átalakitásának költségeit, hanem a későbbi, közösségi funkcióhoz való dolgokat is, mint például könyvek, folyóiratok, és egy kölcsön-DVD-könyvtár alapjait.  Elég sok DVD-m van, és arról a rossz szokásomról sem hiszem, hogy le fogok tudni mondani, hogy időnként újabbakat veszek. De ahogy az internethasználatot is lehet optimalizálni azzal ha a közösségi helyiségben lesz internet, és ezzel a kezdő internetezők vagy az érdeklődők is hozzáférhetnek - terveim szerint az egyik régebbi laptopomat felvinném - úgy a DVD-gyűjteményből egy igen szimbólikus, mondjuk önkéntes, 50 forintos "bérleti dijért" bárki vihetne filmet, mint egy kölcsönkönyvtárból. Ez a "bérleti dij" aféle adomány-alapba kerülne, amiből újabb DVD-ket vehetnénk. Ezen felül, ha valaki megunta a már sokszor látott DVD-it, ő is felajánlhatja a közös könyvtár számára.

Annak idején, amikor kivándoroltam Izraelbe a két kicsi gyerekemmel, nem egyszer voltak anyagi gondjaink, de mindig megőriztünk valami pozitív fogodzót az életünkben. Akár azt, hogy az egyszerű ételt szépen megteritett asztalra tettük, és úgy ültünk mellé, mintha legalábbis libamáj lett volna a  tányéron, hogy  nevetve mondhassuk egymásnak - jól élünk...