Egyre katasztrófálisabb a lift-ügy. A hajtóműproblémát nem lehet lokális megoldással javítani, ugyanakkor elviselhetetlen az a helyzet, hogy naponta leáll a lift. Tegnap már Misi közbeavatkozására sem reagált a masina, ma hajnalban itt volt a karbantartó, megcsinálta, de semmi garancia arra, hogy nem fog még ma megint elromlani. Az ÉMI-TŰV jegyzőkönyvet elküldtem néhány liftes cégnek, de az a javitási lista, amit kaptunk, akárhogyis nézzük, meghaladja a Számvizsgáló Bizottság döntési hatáskörét, úgyhogy kénytelen leszek rendkívüli közgyűlést összehivni, minél hamarabb.
Közben a többi, helyzetfelmérési munka is haladt annyit előre, hogy sorra kapom az árajánlatokat a víz-csatorna, és az elektromos rendszer felújítására. A megvizsgált részek olyan állapotban vannak, hogy bármikor előállhat olyan krízishelyzet, mint most a lifttel. Tehát a külön nehézséget az is jelenti, hogy egyszerre kellene három, költséges munkát elvégeztetni. Közben a pályázatok késnek, mivel a Fővárosnak nincs költségvetése, de ha kiirják is őket, akkor is, az idei pályázati összeg harmada a tavalyinak... A célprogramok továbbra is a kéményfelújitás és gázvezetékcserérét tartalmaznak. Liftről és egyéb vezetékekről szó sincs. Marad még az LTP illetve a biztosítónk - most ezt a lehetőséget vizsgálom, de nagyjából az a helyzet, hogy csak saját magunkra számithatunk.
A szerencsétlenségben még az a szerencse, hogy a válság miatt az épitőiparban dolgozók körében nagyobb a hajlandóság a kompromisszumokra. Mind az árakat tekintve, mind pedig az esetleges, részletben való fizetésre. Ha más nem megy, akkor valami olyan alku felé mennék, hogy az anyagköltséget kifizetjük, a munkadijakat pedig részletekben, néhány hónap alatt...
Jövő hétfőre kell kapjak még néhány árajánlatot, és akkor kihirdetem a közgyűlést. Sokáig nem húzhatjuk, mert a lift állapota miatt a házban nagyon sok ember érezheti magát kényelmetlenül, mozgásában korlátozottnak, ezt az állapotot pedig nem hagyhatjuk így sokáig.
