Pénteken leadtam a liftfelújítási pályázatot, és úgy éreztem, hogy minden energiám elszállt. Ez a pályázat maga volt a megtestesült magyar bürokrácia - tonnányi papírt kellett beadni, olyan adatokról drágán kiállított igazolásokat, amelyek egy normális önkormányzatnál benne vannak a számítógépben. A pályázatot a főváros irta ki, de a kerület előzsűriz. Mig az igényelhető összeg pontosan ugyanannyi a kerületnél és a fővárosnál, a feltételrendszer, mármint a beadandó papírok iránti igény nem ugyanaz - hadd kapjon sikítófrászt, aki összeállítja a két papirhalmazt! Rengeteg idő, rohangálás, papirozás, és aztán még azon izgul az ember, hogy formai okokra való hivatkozással vissza ne dobják... utálom ezt az egészet, és sóvárgással gondolok arra a gazdasági támogatási rendszerre, amely az adókba van beépitve - persze, nem Magyarországon.

Az elmúlt hónapban rengeteg időt öltem bele ezekbe a pénzkunyerálós pályázatokba, amelyek eddig csak azt a rossz előérzetemet erősítették, hogy nincs ez jól. Miért kell alamizsnáért könyörögni, ahelyett, hogy ésszerű adórendszerrel támogatnák a társasházak gazdálkodását? A pályázat látszólag ingyenpénz, de valójában egy pályázat beadásához az ember égeti az időt, és a különböző igazolásokért még egy csomó pénzt is fizet. A nyomtatás, a másolás, az adjusztálás költségeiről nem is beszélve.  A pályázatok kiirása vagy stimmel, vagy nem a házban éppen aktuális karbantartási és felújítási munkákhoz. Ha nem, akkor a pályázat betereli a házat egy olyan technológiailag indokolatlan rendszerbe, ami drágitja a felújítást. A felújításnak ugyanis éppúgy megvan a maga logikus technológiai rendszere, mint az épitésnek. Nem lehet a falat lefesteni, amit még nem építettünk meg, de  ugyanúgy  nem lehet akkor sem felújítani a homlokzatot, ha a falban lévő régi vezetékeket cserélni kell. Idén gázvezeték felújításra adnak pénzt, de nekünk a csatornánk szorul cserére...

A pályázat rengeteg embert foglalkoztat - a hivatalnokokat, amelyeket rendre meg kellett látogassak a különböző igazolásokért, aztán az önkormányzati adminisztrációt, a zsűriket... mindez remekül megtakaritható lenne, ha az állam nem pályázatokra adna pénzt egyeseknek, hanem a társasházkezelés folyamatát könnyítené bizonyos adókedvezményekkel. Gond az, hogy nincsenek elég felkészült emberek, akik elvállalnák a közös képviseletet,  vagy egyesek, akik hivatásszerűen csinálják, túl sok házat bevállalnak, ezért nem tudják kellő alapossággal csinálni? - Lenne erre megoldás, mégpedig az, hogy a társasházkezelés olyan foglalkozási ág lenne, ahol például nem kell személyi jövedelemadót fizetni, csak társadalombiztositást. Igy a közös képviselő dijazásának sokkal kisebbek lennének a terhei - több maradna a házra. Ahelyett, hogy pályázaton osztogatná a pénzt a központi költségvetés, kevesebbet "fosztogassa" adókkal ezt a tevékenységet, és hagyja önállóan gazdálkodni a házat! Hiszen ezek a valamikori  IKV-házak most sem tudnak ésszerűen és jól gazdálkodni ezzel a pályázati függőséggel - olyanok, mint az anyjuk szoknyájába kapasztkodó túlkoros kamaszok: zsebpénzért kuncsorognak.

Az egész pályázati rendszer nem az önálló és felelősségteljes, szakszerű gazdálkodást segíti, hanem arra ösztökél, hogy az ember a kapcsolati rendszerébe fektessen energiát, ha a háznak meg akar nyerni néhány pályázatot.  Szeretnék ott lenni egy ilyen zsűrizésen, ahol végeláthatatlan kérelmezők között kell eldönteni, hogy ki érdemli meg azt a kevés pénzt, amit ki lehet osztani. Nagyon nehéz olyan döntést hozni, amiben nincs egy szikrányi részrehajlás, ismerettségen alapuló előny.  Az igazságosság nem az, hogy egyesek kapnak "nyalókát", mások meg nem. Az igazság az lenne, ha az a ház tudna fejlődni, ahol többet dolgoznak ezért azok is akik vezetik, azok is akik a közösséget alkotják. Az aktivitást pedig az adórendszeren keresztül lehet a legigazságosabban jutalmazni a rendkívül jól kidolgozott kedvezményrendszer szűrőjével.  De nem. A magyar szisztéma még mindig a tétlenséget és a szerencsétlenkedést jutalmazza - ha sikerül bebizonyítanod, hogy nagyon tehetetlen vagy, akkor számithatsz az adófizetők pénzéből képzett támogatásra. Ha viszont keményen dolgozol, akkor fizess azok után is, akik nem teszik ezt. Igy nem fog előre menni az ország, bárki vezeti is...

Miután kidühöngtem magam, tényleg egy kicsit álmodni szeretnék: egy olyan házról, amely lelki szemeim előtt úgy jelenik meg, mint egy környzettudatos Hundertwasser-ház - tiszta, színes, vidám,  és tele van növényekkel... semmi nem egyforma, mert az egyenszürkében semmi szép nincs, minden ember és környezete lehet egyedi és megismételhetetlen... Működése energiatakarékos, kinézete emberi, hogy aki ilyen látványra ébred, annak már csak jól kezdődhet a napja...