Tegnap óta levelezésben állok a Horánszky 1-ben lakó fiatal barátommal, akit megkértem, hogy az ő pályázati anyagukat egy linkkel megnézhetővé tegyük erről a blogról, és a levelezésünkket is tegyük nyilttá - az eddigieket is feltehessem ide. Azt hiszem nagy szolgálatot tennénk ezzel a közügyek nyitottságának.

Úgy gondolom, hogy a mutyizással kapcsolatos gyanakvást ezzel tudnánk a legjobban eloszlatni, és magam részéről készséggel elismerem, hogy tévedtem, ha látjuk a tényeket. Nem elegendő, hogy én láttam a pályázatot, mert azt nyilvánvalóan a magam gondolkodása, értékrendje alapján ítélem meg - talán tévesen. Minél többen látják, annál többen igazolhatják vissza a véleményükkel. Ha ez a pályázat, teljes folyamatában nyitottan zajlik a legszélesebb közönség szeme láttára, akkor értelmetlenné válnak a "vádaskodások", megnyugszanak a kedélyek, és legfőképpen példát adunk arra, hogy a közügyeket egészséges vitában, nyitottan, miképp érdemes kezelni.

Nagyon örülnék, ha a Horánszky 1. közössége partner lenne ebben.

Ma megkaptam a nyilvánosságra-hozatalra az engedélyt a levelezőpartneremtől, Bitter Brunótól, a Horánszky 1-ből.

Brunó július 20-i levele:

A belső udvar pályázatról, csak nagyon röviden:

- a házunk közös képviselője halálos beteg, két és fél hónapja
Németországban kezelik. a házunknak nincs egy ideje így képviselete,
sem "csókos", sem másmilyen (de Prenghy Zoltán nem volt csókos
egyébként soha az önkormányzatnál, a rév8-ban pedig szerintem
egyáltalán nem is ismerik)
- a pályázatot az egyik szomszéd vetette fel és a ház lakói 100%
közösen készítették el
- ez volt a pályázat koncepciója, avagy narratívája is: a házközösség
sokoldalúságának megmutatása
- lehet, hogy én konkrétan "burzsuá" vagyok, de a ház lakóinak nagy
többsége kimondottan szerény körülmények között élő ember (a 60%-uk
nyugdíjas, vannak leszázalékolt emberek is)
- a házunknak nincsenek bérlői, ugyanis a két bolt (teázó, bródy café)
az ök tulajdonában álló helységek, ebből a háznak semmi bevétele nincs

A pályázatunkat csattintom neked, büszkék vagyunk rá, és szerintem
minden nyílt helyzetben megállja a helyét. Ebben aztán nem volt semmi
mutyi.
Az látszik, hogy óriási igény lenne arra, hogy ez egy folyamatos
program legyen, ne csak évi egy db. udvar (ami így tényleg inkább PR,
mint komoly, zisztematikus városfejlesztés). De ez nem a mi hibánk
szerintem. És nem is feltétlenül a rév8-é, hogy ennyire van forrásuk
jelenleg.

Biztos vagyok benne, hogy a ti pályázatotok is méltó lett volna a
győzelemre, és szerintem minenképpen próbáljátok meg majd legközelebb
is. Fantasztikus lakóközösség vagytok.
Ha meg sikerül tényleg úgy tervezni a mi udvarunk megújítását, hogy
abból marad pénz, azt részemről szívesen felajánlom a bródy17-nek
(pontosabban ezt felvetem és kezdeményezem majd a lakógyűlésen, nem én
döntök).

Barátsággal:
Brunó

Aznapi válaszlevelem:

A pályázattal kapcsolatban:

Először is köszönöm, hogy elküldted a pályázatotokat - nagyon szép.
A történet egy részét ismertem, hiszen laktam abban a házban, még az átkosban, majdnem egy évig. 2007 óta pedig a rendszerváltás utáni történetéről is valamit - a pályázati anyag most kiegészitette az eddigi ismereteimet. Minden elismerésem azért, amit a Ti házatok közössége eddig tett.
Nyilván, olvastad a blogbejegyzésemet - a leveledből erre következetek -, és Te, aki talán egy kicsit ismersz is, feltételezed, hogy nem az irigység munkált bennem, amikor a győzelmetekről hallottam.

A pályázatotok nagyon szép - el kell ismernem, a miénknék sokkal profibb háztörténet, többéves, eredményes közösségépitő munkát tükröz. Azt sem vitatom, hogy a most csak füves, és gondozott, aprócska belső udvart a rajzon lévő néhány bokorral, homokozóval, biciklitárolóval még otthonosabbá lehet tenni - de azt azért Te is tudod, hogy ez aprópénz.
Nem szeretnék a zsebetekben turkálni, de ilyen mérvű parkositást még egy nagyon szerény bevételű ház is képes önerőből finanszirozni. Félreértés van közöttünk, nem gondoltam, hogy a két üzlethelyiség bérlemény, de bizonyára fizetnek közös költséget, területarányosan kétszeresét, mint a lakások tulajdonosai.

Természetesen, nem azt vitatom, hogy nem volt maximálisan jogotok részt venni a pályázaton, és a közösség kreativitását megcsillogtatni. Sőt, szerintem, mindenki csak tanulhat a Ti példátokból!
Csakhogy itt kétmillió forintról van szó, amelyet a RÉV8 fel fog venni közpénzből, és ha megfeszül sem tud elkölteni három bokorra, egy homokozóra, kerékpártárolóra, amihez még a lakók lelkes közmunkája is járul - és ez itt a probléma.

A problémám azzal a döntéssel van, hogy ha a Palotanegyedben egyetlen belső udvar közössége kaphat kétmillió forintot, akkor talán ne az kapja, aminek a parkositása bőven mérve is belefér százezer forintba - de ha szólsz a házunkban lakó kertészmérnökünknek, akkor 50 ezerből is kihozza úgy, hogy panasz nem lehet rá!

Nos, akkor hová kerül a maradék egymillió kilencszázer, szerinted?

Semmiképp nem szeretném, ha ez a pályázat a két ház közösségét szembeállitaná egymással - éppen ezért, kérlek, hogy a leveledet és pályázati anyagra vonatkozó linket, valamint  ezt a levelemet  megjelentethessem a blogunkon, és nyilt felhivást teszek közzé, hogy akik rész vettek a pályázaton, azok tegyék ismertté a saját anyagukat is - jó lenne, ha tiszta képe lenne mindenkinek arról, hogy milyen pályázatokról döntöttek. És persze, továbbra is várom a bíráló bizottság indoklását, mert minden tiszteletem ellenére, a döntést továbbra sem értem.
A célom nem az, hogy Tőletek elvegyék a győzelmet. Nem Ti vagytok a hibásak azért, hogy a RÉV8 egy olyan pályázatot dijazott, ahol tervezési munkára már egyáltalán nincs szükség, hiszen a közösség papírra vetette az elképzelését, és a kivitelezési költség a dij 5%-nál nem több. Magyarázzák meg a döntésüket és számoljanak el a közpénzzel - ez a célom. Ha nincs mutyi, akkor az legyen egyértelmű és világos, mindenki számára.

A RÉV8 megtehette volna, a beérkezett pályázatok ismeretében, hogy úgy dönt - igaz, a Horánszky 1. közössége megérdemli az első dijat, de tekintve, hogy a munkálatok költsége, objektiv okokból, bőven ad lehetőséget arra, hogy egy másik ház is kapjon szakértelmet és pénzt, ezért azt jutalmazzák másodikként, aki szerintük azt megérdemli. Nem biztos, hogy a Bródy 17, hiszen nem ismerem a beérkezett pályázatokat. Ebből még további PR-nyeresége is származhatott volna, de úgy látszik, az ő döntésmechanizmusuk nem igy működik. Na ez az, ami engem érdekel. Mire fog elmenni majdnem kétmillió forint? - mert három bokorra azért ez egy kicsit túl sok közpénz.

Nem Nektek kell felajánlani a "maradékot" - mert bármely tiszteletreméltó a szándék, ezt igy semmiképp nem fogadhatjuk el. A mi házunk nem akar tisztességtelen előnyökhöz jutni, mert az IB-elnök nagyszájú - nem protekciót, nem alamizsnát, hanem igazságos és átlátható döntést szeretnénk egyszer tapasztalni ebben az országban, ebben a városban, kerületben, negyedben.

Üdvözlettel:
Éva

Brunó július 21-i levele:

Megértem a csalódottságot, hogy nem Ti nyertetek most, de szerintem
igazságtalanul vádaskodsz. Szomorú vagyok, hogy alaptalanul
vádaskodsz, az ártatlanság vélelme pedig fel sem merül benned. Az már
kiderült, hogy bár tényként állítottad, de: a.) nem volt és nincs
csókos közös képviselő b.) nem gazdag a házunk c.) nincsenek
bevételeink üzlethelyiség kiadásból. A pályázat nem bokrosításról
szólt, nem erről szólt a mi anyagunk sem, így csak a hangulat
felkorbácsolására alkalmas a "három bokor" és a "kétmillió"
szembeállítása: nem is sugallod, hanem már a tervezés előtt egy
hónappal kijelented, hogy itt mutyi, korrupció van. A helyzet ehhez
képest az, hogy a Belső Udvar Programon közösségi funkciókkal lehetett
pályázni, a bokor talán belefér, de nem ez áll a középpontban.
Gyerekeknek és idős embereknek kell közösségi teret kialakítani, ez
nem bokrosítás, hanem költséges beruházás, szerintem a 2M kevés is, a
"bőven mérve is belefér százezer forintba" pedig teljes nonszensz, ne
haragudj. Az EU-konform, biztonságos gyerekjátékok, mászókák pl.
rendkívül drágák, már egy db. egyszerű mászóka szabályos kialakítása
is félmillió forint lehet (van ötmilliós is). A nyugdíjasok
"átmozgatására" tervezett nyugat-európai "játékok" (ld. pályázat) is
drágák. Emellett azzal kell kezdeni, hogy talajmentesíteni kell a
teljes kertet és cserélni kell a földréteget. Most háborús törmelékek
és építkezési sitt-maradványok, pl. üvegszilánkok vannak a földben,
tökéletesen alkalmatlan gyerekek számára. Majd lesz költségvetés, de
szerintem kompromisszumokra lesz így is szükség, nem lesz 2m forintból
itt szent istván park.

Üdv,
Brunó

Aznapi válaszlevelem:

Brunó,
nem veszekedni akarok, hanem nyilttá tenni azt, ami eddig nem volt szokás. Ezért gondoltam, hogy a levelezésünket fel lehetne tenni a blogra - erre kértelek a korábbi levelemben. Ha nyitott a levelezésünk, akkor a Te válaszaid, és érveid is a helyükön vannak, és akkor hiába "vádaskodom" - az olvasó eldönti, hogy kinek van igaza.
Ebbe belefér az is, hogy én tévedek - a magam részéről vállalom a megmérettetésnek ezt a formáját. Lehet, hogy minden tiszta és én vagyok paranoiás. Itt a lehetőség, hogy bebizonyosodjon. A gyanakvás ebben az országban nem megalapozatlan sok esetben - ha ez a kivétel, én leszek a legboldogabb. Ahogy korábban irtam, nem irigylem Tőletek sem a győzelmet sem a pénzt, és egy versenyben a jobb győzzön - elfogadom, de látni is szeretném.
Rajtad, illetve a Ti közösségeteken múlik, hogy hajlandók eloszlatni a mutyizás gyanuját azzal, hogy minden nyitott és bárki számára ellenőrizhető, vagy marad a homály és a gyanakvás.
Ismétlem, hajlandó vagyok beismerni, hogy tévedtem, ha bizonyitva látom, és látják mások is, hogy ebben a pályázatban a legjobb közösség nyerte el azt a közpénzt, ami az utolsó fillérig a közösséget szolgálja.

Tehát újra arra kérlek, hogy járulj hozzá, hogy mind a pályázati anyagotok, mind a levelezésünk felkerüljön a blogra. Nem szeretném, ha az én "vádaskodásom" a levegőben maradna, és a Te szavaidat nem akarom interpretálni.

Szeretném, ha minden a maga valóságában jelenne meg. Erre kérlek.
Éva

Eddig a privát levelezés, és innen, remélem a közbeszéd indul...

Brunó második levelében lévő konkrétumokra nem reagáltam akkor, mert szerettem volna ezeket egy nyilt vita formájában felvetni:

Konkrétan az időseket megmozgató és az EU-konform játékokról lenne szó. Mindkettő fontos, de talán, nem egy 154 négyzetméteres "közösségi nappaliban" - a befektetés és a használat gyakorisága nincs arányban. El tudom képzelni, hogy ha a Múzeumkertet visszakapja a látógatóközönség, időseknek  és gyerekeknek  is a most parkoló autók helyett, ott nagyon jó lenne korszerű és korosztályonként különböző köztéri játék, de ahogy az ember a saját privát szobájában nem alakit ki egy professzionális edzőtermet, úgy gondolom, hogy egy 29 lakásos ház mégoly sok nyugdijasának is elég nagy luxus házi edzőtermet kialakitani azon a kis udvaron. Főleg, ha helyet akartok az apró gyerekeknek, a bicikliknek, házimozinak és még egy sor, igazán érdekes berendezési elemnek.

Az alatt a két évtized alatt, amig tervezéssel foglalkoztam, volt alkalmam megismerni a megrendelők azon igyekezetét, hogy a lakásukba belegyönyöszöljék minden addigi álmukat - de maguk lettek volna a legelkeseredettebbek, ha mindaz amit álmodtak, megvalósult volna a korlátozott méretű helyszínen.  Egy tervezőnek meg kell találnia a kellő arányokat. A zsűri ebben az esetben a tervező szerepében lépett fel - tehát nekik, mindenképp tudniuk kellett, hogy egy ilyen méretű udvarba mit lehet a zsúfoltság kényelmetlen érzése nélkül elhelyezni. Éppen ezért kiváncsian várom a RÉV8 magyarázatát, és persze mindenki véleményét.