jó, jó, hogy fogd vissza magad, na de ennyire?mióta nem írtál már semmit

@rozalicska: A magam visszafogása nem a blogirásra vonatkozott...:), de a házon belüli levelezés elég intenziven tükrözi, hogy az utóbbi időben nem közösségépités, hanem rombolás folyik olyanok részéről, akik szerint túl sokat csinálok. Erre vonatkozott a megjegyzés. Többször irtam, hogy egy ekkora ház a társadalom tükre - nos, mostanában a negativ hatások oly mértékben érvényesülnek, hogy többször megfordult a fejemben, hogy ebből nekem elég - mazohista nem vagyok. Csak az tart vissza, hogy az az érzésem, hogy a hangadók nem feltétlenül jelentik a többséget és nem feltétlenül jelentik a közösségi szellemet. Ki fog derülni, hamarosan.

kíváncsi vagyok, de ne add fel

@rozalicska: Bár a földbedöngölés kisérlete folytatódik - már egy tisztes tulajdonos nevében küldött ordenáré névtelen levél formájában is(a feljelentgetők nemzedéke még nem halt ki itt sem), tegnap este egy nagyszerű előadás-mozaikon vettem részt, amely feltöltött némi pozitiv energiával.
Tehetséges, okos fiatal emberekkel beszélgethettem, ami visszaadta egy kicsit a reményt.
A ház tulajdonosainak nemsokára dönteniük kell, hogy merre fejlődjön a ház - vissza az IKV-korszakba, vagy megkíséreljük kialakitani a huszonegyedik századhoz méltó emberi környezetet.
A lehetőség mindkét irányba megvan. Azon műlik, hogy a tulajdonosok hajlandóak résztvenni a jövő megformálásában - nem többel, csak a döntések meghozatalával -, vagy kiadják a kezükből a döntés lehetőségét olyanoknak, akik a zsandár-módszereken szocializálódtak, akik számára a szabályok arra jók, hogy lehetőleg semmi ne változzon, mert az új dolgok próbára tehetik a képességeiket.

nagyon bízom benne, hogy az értelem győz és nem az IKV mentalitás

remélem, szabin voltál, azért nem frissült a blogod

@Lesley: Nem vagyok szabadságon, az energiámat a negativ erők elleni talponmaradás veszi el a napi munka mellett, és amig rend nem lesz körülöttem, addig nehezen tudok bármiről is irni. A saját lakásom szétrobbantva, hiszen építkezem, a Bródyban dolgozom hajnaltól késő estig, a Dohány utcában alszom, szóval, nem vagyok fényes kedvemben...
Lassan, kezdem megérteni, hogy miért nem megy semmi előre ebben az országban: aki megpróbál tenni valamit a közösségért, az csak pofonokra számíthat. Csak azzal érhet el az ember itt elismerést, ha nem csinál semmit, hanem a pálya széléről bekiabálja a tutit.
A ház tulajdonosai lassan el kell döntsék, hogy mit akarnak - minden maradjon a régiben, szép csöndben az enyészeté, vagy egy magasabb életminőségért hajlandók lesznek összefogni.
Ha az előbbi, akkor nem sok értelme van annak, hogy itt halálra dolgozzam magam, sőt, annak sem, hogy itt maradjak ebben a házban, talán annak sem, ebben az országban maradjak.

@Amichay: Én megértelek. Sokan vagyunk akik már visszább vonultunk és/vagy beálltunk a pálya széléről kiabálók közé. Ami egyébként mindemellett mégis bír valamiféle tenniakarással, hisz a totális nihilben nem szólna senki semmit, csak nézné hogyan rohad/n a élet.

Érdekes kutatási téma lehetne (én bizonyosan szívesen olvasnám), hogy a megfúrásnak, az összekacsintó lenyúlásnak, a közös terek, helyek, tulajdonok lerohadni hagyásának mik minálunk az okai. A mértekekkel lehet-e a baj? A túl távoli, és túl sok lakóval? Vagy az össznépi kilátástalanság az ok? Honnan kellene kezedni a fejlődést? A kicsi, vagy a nagy felől?

@Amichay: nem vagy te olyan feladós! ;)

@városjáró: Amikor elvállaltam képviseletet, akkor nem holmi mazohizmus vezetett, hanem azon a világos és személyes érdeken túl, hogy én is itt lakom, tehát szeretnék szebb és jobb környezetben élni, amitől mellesleg a saját lakásom értéke éppúgy mint a többieké, csak magasabb lesz, szóval ezen túl az vezérelt, hogy ez egy modell-értékű városi egység, remek kutatási terep arra, hogy mit miképp lehet megcsinálni.
Április óta
- megtörtént a teljes liftfelújítás - a tervezett és a meglepetésként fejünkre esett problémával együtt,
- elkészült a közösségi helyiség,
- a kukatároló és a vendégWC építéssel kapcsolatos része,(a szelektiv kukák elhelyezése, takarítóeszközök tárolására alkalmas szekrény, stb. már lassan kiegészíthető),
- az elektromos hálózat felújításának első fázisa, a betáp-szekrények teljes belső cseréje,
- a csatornahálózat pincében található részének a felújítása, két további szennyvízprobléma megoldása,
- a kritikus esőelvezető csatorna cseréje,
- a pincében végzett munkák miatt elindult egy "nagytakaritás" is, ami a téli hónapokban padlástakarítással, karácsony előtt a főlépcsőház alapos lecsutakolásával folytatódik, tavasszal pedig egy minden közösségi területre kiterjedő takarítással zárul,
- a biztosítási kárnak minősülő esetek rendezése, ezzel 450 ezer forintot kaptunk a biztosítónktól,
- rendeződött a VODAFONE-nal fennálló bérleti dij vita - sikerült elérni, hogy a VODAFONE 2008-2009-re évi kétmillió forintot fizet (bruttó)bérleti díjat, 2010-től pedig a kétmillió inflációval növelt értékét, az év elején egy összegben, nem pedig úgy, ahogy korábban, a júniusban és decemberben, vagyis a bérleti időszak elején és nem a végén,
- amikor átvettem a házat, a közös költség tartozások nagysága 1 millió 300 ezer forint volt, a 77 fizetőből 14 volt csak az, aki időben és rendszeresen fizetett, ma ez a szám: megfordult: 14 tulajdonosnak van kisebb-nagyobb tartozása, de ezek közül 11-el már megszületett egy olyan törlesztési megállapodás, amivel év végéig sikerül a tartozást letudni, a fennmaradó 3-al is sikerült békés megegyezésre jutni, amivel ha nem is ebben az évben, de belátható időn belül, remélhetőleg a tartozás megszűnik - magam és az adósok számára minden hónapban figyelemmel kísérem a tartozások helyzetét, egy táblázati rendszerben naprakészen lehet tudni, hogy mi miként áll.
- négy pályázaton vettünk részt, de sajnos, egyetlen ingyen forintot nem sikerült begyűjtenünk támogatásként, viszont a felújítási és karbantartási munkák miatt egyetlen forinttal nem emeltük a közös költséget, hanem gazdálkodunk abból, ami van.
- szakértők bevonásával készül a hosszútávú fejlesztési program "a XIX. században épült házban XXI. századi lakókörnyezetet" , amely aféle karácsonyi "ajándékként" ott lesz minden tulajdonosnál, azért, hogy alaposan elgondolkodhasson az ünnepek alatt, és a jövő évi költségvetést ne esetlegesen, hanem nagyonis a jövőbe tekintően, tudatosan fogalmazzuk meg: minőségi lakókörnyezet, ésszerűen csökkenő közös költség-befizetések mellett, körültekintő gazdálkodással. Ez nem lehetetlen dolog, de nem is olyasmi, amiért semmit nem kell tenni.
- a piaci hangoskodást idéző közgyűlések helyett, amelyeken maximum 8-10 tulajdonos vett részt, és sokan lemondtak róla, hogy ebben a gyomorforgató élményben részük legyen , ugyanakkor ezzel lemondtak arról is, hogy okos gondolataikkal alakitsák a lakókörnyezet jövőjét - az intelligensebb írásos szavazás módszeréhez folyamodunk, amely lehetőséget nyújt arra, hogy mindenki kifejtse a véleményét, majd pedig arra is, hogy szavazatával közvetlenül döntsön az őt is érintő kérdésekben,
- e mellett, 2004-ből és 2008-ból maradt APEH-ügyeket kellett intézni az előző közös képviselők helyett,
- ősszel és most, egy hete is, a tervszerű és rendszeres tetőkarbantartás részeként helyreállítottunk néhány tetőszakaszt, lehálóztuk a szellőzőket, hogy a galambok ne tudjanak a tetőtérben tanyát verni,
- állapotfelmérést készítettünk, hogy a későbbiekben ne legyen váratlan esemény, amely a ház felújitási tervét kényszerűen módosithatja,
- készül a homlokzatfelújitási, engedélyezési terv ahhoz, hogy jövőre ilyen pályázatokban is részt vehessünk (az Európa belvárosa program keretében a Bródy-ban is lesznek homlokzatfelújítási pályázatok, erre elő kell készülni, mivel műemléki környzetben vagyunk, és engedélyezett terv nélkül erre esélyünk sincs)...

Hát, kb. ennyi történt. A gangkoncert, a kertészombat csak aféle kedvtelés volt...

Persze, rengeteg tennivaló maradt a jövő évre is - egyezkedés vagy pereskedés egy korábbi bérlővel, aki félmilliós közüzemi számlát hagyott hátra, mert az előző közös képviselő nem ellenőrizte a befizetéseket,
- a tavalyi kéményprojekt gyanús pénzügyeit szakértővel kell megvizsgáltatni, hogy helye legyen egy visszaperlésre,
- az elektromos hálózat egyre sűrgősebb felújítása, mert azzal, hogy az egyes lakásokat felújitják, egyre nagyobb a terhelés az aluminium kábeleken...

De azok, akiknek az utóbbi időben nem tetszik a képem, a legfőbb problémájuk az, hogy miért zöld a szeméttároló burkolata, és az én 87,780 forintos fizetésem milyen APEH-terheket ró a házra... Olyasvalaki oktatott ki az egyformáság építészeti értékeiről aki forditva festette ki a kapualjat - a kődíszítéseket utánzó vakolatarchitektúrát fossárgára, az alapot pedig világos színűre, ami persze ma már olyan koszos, hogy rossz ránézni, aki a volt mosókonyhából olyan nyomorgarzont csináltatott párszázezerért, amit "tövig" vissza kellett bontani, mert amihez nyúltunk minősíthetetlen volt. Olyasvalaki oktatott ki a szabályos ügymenetről, aki maga (eltulajdonitott) "beintegrált a lakásába" egy légudvart... olyasvalaki kifogásolta a könyvelésemet, aki maga soha nem könyvelt, és olyasvalaki mondta, hogy mit kellett volna csinálni a mosókonyhával, aki maga még semmit nem épitett életében... na, csak ettől ment el az életkedvem...

@Lesley: Persze,nem vagyok olyan feladós fajta, de mazohista sem. Egyelőre úgy gondolom, hogy meg kell szerezni a valódi többség véleményét, nem lehet elfogadni azt, hogy egy-két hangoskodó, akik mellesleg, szakmailag totálisan hozzá nem értők abban a kérdésben, amit kifogásolnak, döntsék el, hogy mi lesz a házzal. Nagyon sok munkával igyekeztem rendet teremteni egy kuplerájban, a saját szakmai ismeretem mellé igyekeztem minél többet tanulni, ami a társasházkezelést gördülékenyebbé teheti, olyan dolgokban, amikhez sajnos nem értek, mint például az APEH csavaros gondolavilága, szakember segitségét vettem igénybe, és ahol ezzel kapcsolatban a legkisebb gyanu merült fel, ott írásos APEH-állásfoglalást kértünk, hogy a lehető legszabályosabb és leggazdaságosabb legyen az adózásunk - szóval, még semmit nem adtam fel, de a ház valós többsége a változatlanság mellett dönt, akkor én nem ragaszkodom ahhoz, hogy közös képviselő legyek. Viszont, ha azok az erők kerekednek felül, akik eddig 5 év alatt 5 közös képviselőt nyírtak ki - nem vitatom, hogy esetleg jogosan, de az átvett kuplerájhoz az is hozzájárult, hogy az illető közös képviselő még a tulajdonosok nevét sem tanulhatta meg ennyi idő alatt, nemhogy valami átfogó, jó programmal vihette volna előre a házat - szóval, ha ezek az erők kerekednek felül, akkor nagyon hamar el fogok innen költözni, mert semmi kedvem azt nézni, hogy teszik tönkre a ház adta kiváló lehetőségeket, fantáziatlansággal, kicsinyességgel, hozzá nem értéssel. Ahhoz túl sok közöm van ehhez a házhoz, hogy ezt tétlenül nézzem. Az élet furcsa fintora, hogy most halt meg a barátom melletti lakás tulajdonosa - előbb-utóbb a lakás eladásra kerül...

@városjáró: A kérdésedre, hogy mi kedvez a változatlanságnak, nem hiszem, hogy egyetlen tényezőről van szó. Inkább arról, hogy az egyes elemek úgy rendeződnek, hogy az rossz eredményt szül. Mint a politikában, azok az emberek, akik jók valamely szakterületen, csak bizonyos "pillanatnyi elmezavarban" vállalják, hogy az általuk lehetségesnek vélt pozitiv változást a vállukra veszik. Nagyon hamar szembe találják magukat a NEM-ekkel. Érthetetlen és csak a megszokásból ismételt NEM-ekkel, amelyek, érzésem szerint alapvető félelemből fakadnak.
A hangadók zöme fél minden változástól, a már ismert rosszat is hajlandó elviselni, csak ne változzon semmi... számomra ez elképzelhetetlen magatartás, de nyilván azért, mert az életem során én arra "edzettem", hogy a változásokhoz nemcsak alkalmazkodni kell tudni, hanem a magunk érdekében azokat elő is kell segiteni.
Aztán vannak, akik nagyon szeretnének hatalmon lenni, de képességeik ezt nem teszik lehetővé, ezért azzal a "hatommal" próbálnak maximálisan visszaélni, amit meg tudnak kaparintani. Ebben az esetben a hatalom nem arra kell, hogy valami jót csináljon ezáltal, hanem az illető saját magáról alkotott képéhez nélkülözhetetlen - ezért beleköt az élő fába is, ha úgy érzi, hogy a hatalmát nem ismerik el kellőképp.

Külön érdekesség, hogy egy ilyen házban, ahol elvileg 70 ember közül lehetne képviselőt választani, miért mindig ugyanaz a két-három ember van az IB-ben vagy az SZVB-ben? Számomra jó példát a Guttemberg-otthon adott, ahol a közös képviselő már 18 éve ugyanaz az épitőmérnöknő, akinek volt egy szakmai alapja, és hozzátanult mindent, ami a jó társasházkezeléshez kell. Ott lakik, jó szakembergárdárdát toborzott a felújitásokra, karbantartásokra, ismeri a lakókat, a saját bőrén is érzi, ha probléma van a házzal.
Heller Ágnes (aki a G.O.-ban lakik egyébként) mondta egyik előadásában New Yorkról, hogy az amerikaiak bármennyire vigyáznak az egyéni szuverenitásukra a magán és az üzleti életben, a közösségeket illetően meglehetősen kollektivisták. Képesek közösen ünnepelni, kirándulni, tenni-venni a szomszédokkal, mert "önző módon" a saját jóérzésüket is ez szolgálja. A májusi gangkoncerten ez csillant meg - jellemző módon, akik most nekem estek, olyanok, többségükben olyanok, akik tüntetően nem akartak részesei lenni a közös programnak, akik abban a légkörben szocializálódtak, hogy a házirend szigorú szabályai szerint kell élni, habtákba vágva, mosolytalanul.

@Amichay: Ez egy elismerést érdemlően nagy eredménylista! Le a kalappal! Az ellenszegülők mindezt mégsem értékelik a saját tapasztalásaik során? Abszurd!

Igazad volt mikor még az elején azt írtad, a házatok olyan kicsiben mint az ország.
Nagyon bízom abban, hogy az értelmes és normális emberek kerülnek felülre, és az a néhány hangoskodó, eltűnik a történelem süllyesztőjében.

@rozalicska: ámen

Hahóóóóó, sehol senki?

@rozalicska: A házban továbbra is komoly feszültség van, de azért dolgozom, keményen. A strangok okozta problémáról ma tettem fel egy bejegyzést. Az ÁNTSZ-el való vitámról is írok majd, egyelőre hivatalosan küldtem egy e-mailt, hogy az ÁNTSZ illetékesek gondolják végig alaposan, hogy mit és kit kell képviseljenek.
Előkészítés alatt az aktuális, közgyűlést pótló irásos szavazás.