A mi házunk

Hiszem, hogy egy XIX.században épült házban is meg lehet valósítani a legkorszerűbb, XXI. századi életetforma kényelmes keretét. De ezért tenni kell! Városgazdász és újságíró diplomával, harminc éves építőipari gyakorlattal tekintek a társasházra, amiben lakom. Kritikus vagyok, de igyekszem segíteni is a közösségnek. Voltam közös képviselő - akkor indítottam ezt a blogot, ma már nem vagyok az, de felelősségteljes tulajdonos igen, ezért folytatom.

Linkblog

Friss topikok

  • ...szintén: @Amichay: Közben "lesett", és össze is tört... Szép, bolond világ... Sajnálom. Sajnálom, hogy "A... (2014.05.24. 21:06) Manapság...
  • Amichay: @flash.gordon: A komposztálót azonnal felszámolták, amint lemondtam a közös képviseletről. Én tová... (2012.11.22. 13:45) Végkifejlet
  • bodis.lajos: Éva, fantasztikus munkát végeztél. Három év után próbálom, próbáljuk újraéleszteni a reflexiót. Na... (2012.10.23. 11:07) Pályázat - titkok és mutyizás nélkül?
  • Amichay: @naszoszo: Az alapító okiratban kell szerepeljen az, hogy az üzletek minden négyzetmétere dupla a... (2011.05.03. 17:46) Jövőkép
  • városjáró: Szia Éva! Miújság a ház ügyeivel? Siker? Kudarc? Stagnálás? (2010.10.22. 16:08) Nem álmodtam - ez már a valóság!

A közös képviselő egy hétköznapja...

2009.11.20. 16:20 Amichay

Miután használhatóvá vált a közösségi helyiség "felköltöztem". Lakásomnak azt a részét, amelyben eddig a munkámat végeztem, felköltöztettem és szándékaim szerint ott is marad, mert a háznak adományoztam. A közösségi helyiség berendezésének listája ki van függesztve, abból látható, hogy milyen tárgyakról van szó, és ki mindenki adományozott tárgyakat (számítógépasztalt, mikrohullámú sütőt, DVD-ket, VHS-eket).

Nem "lakom" a közösségi helyiségben, mert az nem lakásnak készült, és arra több oknál fogva sem alkalmas, hanem dolgozom, igaz, többnyire 10-12 órát, az utóbbi időben, hiszen a több éve összekavart, dohos irattárból ki kellett bogarásznom az iratokat a fölösleges fecniktől és tucatnyi másolatokból - első körben, most pedig az érdemi feldolgozás van előttem, hiszen a házban nagyon sok olyan probléma van, aminek már volt valamilyen előzménye, amit meg kell ismerjek. De ezt a "szabadidőmben" teszem, mert amúgy már kialakult a napi teendők rendje, és ezt szeretném megismertetni azokkal, akik úgy gondolják, hogy a közös képviselő lógatja a lábát a fizetéséért.

Reggel 8-kor bekapcsolom a számítógépet, hogy az interneten ellenőrízzem a számlánk egyenlegét. A másik számítógépen (mindkettő a sajátom és nem része az adománylistának, de ezeken dolgozom) a havi bevételi listára bejegyzem név szerint a beérkező közös költségeket. A házunknak 77 befizetője van. 76 tulajdonosi közös költség és egy, a volt házmesterlakás bérleti dija.  Vannak, akik közvetlen banki átutalással, és vannak akik postán fizetnek. A postai befizetések néhány nappal később jelentkeznek a számlán, és külön értesítést kapok arról, hogy ki volt a befizető. Éppen ezért az Excel-táblázatban dátum szerint oszlopba írom az összegeket, amelyekből azonnal tudom, hogy az adott napon mekkora a havi bevételünk és azzal is össze tudom hasonlítani, hogy az adott hónapban mennyi kell, hogy beérkezzen. A táblázatban zöld "B" jelzi a banki befizetéseket, és piros "P" a postai befizetéseket, mert utóbbiaknak eleinte csak az összege szerepel, és csak azután tudom meg a befizetők nevét és a teljes összeg résztételeit. A színekkel való jelzés azért praktikus, mert az ember szeme könnyebben és gyorsabban felismeri az éppen szükséges sorokat, mintha az egész monoton fekete lenne.

A bevételi-táblázat megoszlik a tulajdonosi bevételekre és egyéb, például bankkamat, vagy bérleti dij, esetleg a biztosítótól érkező kártérítési díjak, stb. majd végül a legalsó sorban a teljes havi bevételt is kiszámítom. Ezzel párhuzamosan, készül a Naplófőkönyv, amely mind a bevételeket mind a kiadásokat jegyzi, a kiadásokat főcsoportok szerint csoportositva is (takarítás, ügyviteli költségek, közüzemi számlák, tervszerű karbantartás, felújítás, banki költségek, adók és biztosítás), amelyek egy további analizisben még részletesebben szerepelnek. Tehát, minden reggel aktualizálom ezeket a táblázatokat az internetes bankszámlatörténet alapján.  Az egyenleg alapján látom, hogy mit tudunk kifizetni úgy, hogy mindig maradjon vésztartalék, két-háromszázezer forint.

Egy ház minél jobban működik, annál ritkább kell legyen a váratlan meglepetés. Ezért az épület állapotfelmérése alapinformáció, amelyre minden karbantartási és felújítási munka épül. Amikor ez év áprilisában átvettem a házat, amely átadás-átvétel gyakorlatilag egy iratcsomó átvételére szorítkozott, első dolgom az épület alapos bejárása volt pincétől padlásig, majd a részleteket különböző szakértőkkel vizsgáltattam meg. Igy történt az épületben lévő talajnedvességet illetően, a viz, csatorna és elektromos rendszerrel kapcsolatban, a tetőszerkezet állapotára vonatkozóan, sőt a függőfolyosók rétegrendjét  is feltárattam.

Ha tudjuk, hogy mi a pontos helyzetünk, akkor a következő lépés azt kijelölni, hogy hová akarunk eljutni. Ebben az esetben nem kielégítő annyit mondani, hogy jobb legyen, vagy mint sokan mondják - ne legyen rosszabb. Ezt a házat 1850 és 1885 között építették, aztán sokféle  ráépítés, átépítés is volt, majd IKV-felújítás iszonyú rombolással egybekötve.

De ebben a házban sem - mint ahogy Budapesten általában sem - kérdezték meg maguktól az emberek, hogy mivé akarjuk alakítani a lakókörnyezetünket? Hogyan akarunk élni? Úgy, ahogy a nagyanyáink, úgy, ahogy az ötvenes években, vagy esetleg egészen másként, ami jobban illik a mához? Nos, lehet, hogy én egy kütyaütő közös képviselő vagyok, de engem április óta az foglalkoztat leginkább, hogy miként lehetne kiaknázni ennek a szerintem, különlegesen jó adottságokkal rendelkező háznak a ma még rejtőzködő potenciálját. Tehát, amikor éppen nem a felújítási-karbantartási munkákat szervezem, könyvelek, vagy az egyéb aktuális problémát igyekszem megoldani a házban, akkor a fejlesztési programon dolgozom - arra a kérdésre szeretnék válasz-lehetőségeket felvázolni, hogy hová is tartunk? Tekintettel arra, hogy városgazdász az alapszakmám, ebben benne van mindaz a tapasztalat és tudás, amit az elmúlt 35 évben megszereztem. A címe: " XXI. századi életforma egy XIX. században épült belvárosi házban".

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://brody17.blog.hu/api/trackback/id/tr891451605

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozalicska 2009.11.21. 15:44:12

azért én nagyon szeretném olvasni a házban lakók bejegyzéseit, véleményét

Amichay · http://sipucim.blog.hu/ 2009.11.22. 09:15:32

@rozalicska: Ennek semmi akadálya nincs, hiszen a levelezőlistánkon már 34 tulajdonos e-mail címe szerepel.Vagyis tudhatnak arról, hogy mi van a blogban, sőt, ennél egy kicsit többet is a körlevelekből.

rozalicska 2009.11.22. 17:37:51

és akkor miért nem írnak?

www.faluhaz.eu/
ismered?

Amichay · http://sipucim.blog.hu/ 2009.11.23. 07:50:24

@rozalicska: Mert nem irni és nem tenni semmit a legkönnyebb... ebben az országban még nincs hagyománya a problémák kibeszélésének. Egy körlevélben feltettem kérdéseket, és a válaszokkal vitatkoztam - megsértődtek, pedig olyasmiről nem lehet vitatkozni amiben egyetértünk. Óhatatlan, hogy egy sor dologban nem értenek egyet az emberek, de ha kibeszéljük őket, akkor legalább megnyílik az esély arra, hogy egy kompromisszumos megoldásra jutunk. A lehetőségek nem merülnek ki abban, hogy igen vagy nem - ezt kéne megszokni, gyakorolni egészen addig, amig az az érdek és gondolati közösség kialakul, amelytől egy ilyen ház jól tud működni.

Magyarországon rengeteg félelem épült bele az emberek tudatába - a folyósói pletyka pedig nem a problémák megbeszélését, hanem az ellenségeskedést segíti.
Mondok egy példát: a takarítónknak ebben a hónapban 10-én utaltam az illetményét. Egyszerűen, sorba raktam a kifizetendő dolgokat és nem tulajdonitottam túl nagy jelentőséget a napoknak - egyébként minden munkáért rendesen és pontosan fizetünk, ahogy a bejegyzésben leírtam. A takarítónőnk, ahelyett, hogy szólt volna nekem, hogy szeretné, ha minden hónapban 2-ig utaljunk, mert ha nem, az neki gubanc a bankszámláján, "elterjedt a hír", hogy nincs elég pénze a háznak kifizetni a szegény takarítónőt... amiből egy szó sem igaz. Erre irtam egy e-mailt a takarítónőnek, hogy ha problémája van, akkor nekem szóljon, mert én meg tudom oldani, talán...
Persze, ha évekig az volt a mantra, hogy a "háznak nincs pénze" - akkor még akkor is hajlamosak elhinni az emberek, ha maguk tudják, hogy elég magas a közös költség - tulajdoni hányadonként 100 Ft, azaz, 213 Ft négyzetméterenként. Ha nem lopnak, akkor ez sokmindenre elég kell legyen, és az elmúlt hét hónap bizonyította, hogy lehet ezzel gazdálkodni.
Eddig itt is, mint ahogy a városban, az országban általában, "nagy projektekre", mint a kéményfelújítás tavaly költöttek el minden pénzt, ráadásul olyan pocsék munkát fogadtak el, hogy ihaj - most is látom a teljesen átnedvesedett fedkövet, alatta az átnedvesedett téglákat... 13 és fél millió ment a pocsékba! A munka nemcsak túlárazott volt, hanem olyan pocsék minőségű, hogy nem adok neki többet, mint pár év - ha egy nedves időszakot kemény fagy követ, akkor még annyit sem. Kifosztotta a házat, és még a problémát sem oldotta meg hosszú távra. Viszont, a közös képviselőnek nem sok dolga volt vele. Tavaly 110 Ft-ot kellett fizetni tulajdoni hányadékokként, hogy ezt a pazarlást fedezzék. Ebben az évben egy forinttal sem fizet senki többet és amig én leszek itt az IB-elnök addig nemhogy emelés nem lesz, de igyekszem olyan üzleti tervet készíteni, hogy a tulajdonosok terhei csökkenjenek. Igaz, valódi közteherviselésre alapozva, ami a közös terek használatát is arányosan szabályozná.

kertészleszek 2009.11.25. 11:57:39

Valóban kevesen írnak a blogra, és csak remélni tudom, hogy ennél azért többen olvassák a házból. Én, személy szerint a ház fiatalabb generációjához tartozom, és eleinte nekem is rá kellett vennem magam, hogy olvassam a blogot, és hogy -igen ritkán - hozzászóljak. Számomra nem könnyű az online kapcsolattartás. Sokszor én is a folyosón beszélem meg a ház dolgait a lakókkal. Ilyen a ház élete, egész egyszerűen szívesebben megyek át valakihez személyesen, bekopogva, minthogy felhívjam, vagy online kommenteljek. Ezt bizony meg kell szokni. Engem is meglepett nyár végén, amikor beszélgettem - igen, a folyosón - a szomszédaimmal és nem is tudták, hogy van blogja a háznak, hogy közösségépítés folyik, és ami a legmegdöbbentőbb...hogy a 4. emeleti közösségi helyiségben ki ül nap mint nap, és mit csinál? Pedig ezek az emberek naponta 2x mennek el a közösségi helyiség ablaka előtt!!

Talán a ház lakóinak méginkább a tudomására kellene hozni , nem tudom szebben kifejezni:az arcukba kellene vágni hogy a Bródy 17-ben igenis történnek dolgok! Az emberek többsége sokszor csak az eredményre kíváncsi. Azt, hogy hogyan?, miért? kit érdekel manapság? A közöny vastagon beépült a génállományunkba.
Miértne lehetne egy kis faliújság a liftben? A rövid, velős megfogalmazású információk, kérdőívek, apróhirdetések, felhívások, internetcímek, telefonszámok , stb. egy uv-zöld papírra nyomtatva előbb eljutna az emberek többségéhez, mint a blogkomment avagy a folyosói pletyka. Hiába dobnánk be hírlevelet a postaládákba, azzal a mozdulattal kerülne kukába a papírdarab, ahogy a duguláselhárító avagy a százforintos bolt szórólapja...
Mi érdekli egyáltalán manapság az embereket? Mi érdekelné vajon a házban lakókat? Mit gondolnak a házról itt lakók és ide járó emberek, tulajdonosok és albérlők, idősek és fiatalok, bloggerek és újságolvasók, unatkozók és elfoglaltak, komposztálók és rovargyűlölők, barátok és ellenségek? Érdemes- e erről információt gyűjteni, hogy tudjuk: mit szeretnének az itt élő emberek? És hogy mit gondolnak az elmúlt egy évről? Érzik-e /látják-e / tapasztalják-e a változást?
Szívesen részt vennék egy ilyen jellegű kérdőív összeállításában / szétosztásában / kiértékelésében. Ikszelni talán mindenki tud az itt élők közül, és remélem hogy lenne ilyesmire 5-10 perce.

Amichay · http://sipucim.blog.hu/ 2009.11.26. 09:07:25

@kertészleszek: Igazad van, a liftben és a lift környékén is lehetne faliújság, vagy valami olvasnivaló... éppen a liftrongálás kapcsán gondoltam arra, hogy lehetne esztétikusan és praktikusan megoldani az informálást. A lifttel szembeni falra is lehetne a földszinten, hiszen a liftre várva valószínűleg sokan olvasnák.
A közösségi helyiségbe lassan kezdenek felszokni, persze közel sem annyian, mint szeretném, de ezen, talán segít a hivatalos megnyitó-ünnepség, aminek a témája is az lenne, hogy tudjunk meg többet a házról, amiben lakunk.

Az online nem kell, hogy felváltsa a személyes kapcsolatokat, csupán segitheti azzal, hogy időegyeztetés nélkül találkozhatnak azok az emberek, akik elfoglaltak ahhoz, hogy személyesen jöjjenek be.