A mi házunk

Hiszem, hogy egy XIX.században épült házban is meg lehet valósítani a legkorszerűbb, XXI. századi életetforma kényelmes keretét. De ezért tenni kell! Városgazdász és újságíró diplomával, harminc éves építőipari gyakorlattal tekintek a társasházra, amiben lakom. Kritikus vagyok, de igyekszem segíteni is a közösségnek. Voltam közös képviselő - akkor indítottam ezt a blogot, ma már nem vagyok az, de felelősségteljes tulajdonos igen, ezért folytatom.

Linkblog

Friss topikok

  • ...szintén: @Amichay: Közben "lesett", és össze is tört... Szép, bolond világ... Sajnálom. Sajnálom, hogy "A... (2014.05.24. 21:06) Manapság...
  • Amichay: @flash.gordon: A komposztálót azonnal felszámolták, amint lemondtam a közös képviseletről. Én tová... (2012.11.22. 13:45) Végkifejlet
  • bodis.lajos: Éva, fantasztikus munkát végeztél. Három év után próbálom, próbáljuk újraéleszteni a reflexiót. Na... (2012.10.23. 11:07) Pályázat - titkok és mutyizás nélkül?
  • Amichay: @naszoszo: Az alapító okiratban kell szerepeljen az, hogy az üzletek minden négyzetmétere dupla a... (2011.05.03. 17:46) Jövőkép
  • városjáró: Szia Éva! Miújság a ház ügyeivel? Siker? Kudarc? Stagnálás? (2010.10.22. 16:08) Nem álmodtam - ez már a valóság!

Nyári álom

2009.07.25. 20:04 Amichay

Pénteken leadtam a liftfelújítási pályázatot, és úgy éreztem, hogy minden energiám elszállt. Ez a pályázat maga volt a megtestesült magyar bürokrácia - tonnányi papírt kellett beadni, olyan adatokról drágán kiállított igazolásokat, amelyek egy normális önkormányzatnál benne vannak a számítógépben. A pályázatot a főváros irta ki, de a kerület előzsűriz. Mig az igényelhető összeg pontosan ugyanannyi a kerületnél és a fővárosnál, a feltételrendszer, mármint a beadandó papírok iránti igény nem ugyanaz - hadd kapjon sikítófrászt, aki összeállítja a két papirhalmazt! Rengeteg idő, rohangálás, papirozás, és aztán még azon izgul az ember, hogy formai okokra való hivatkozással vissza ne dobják... utálom ezt az egészet, és sóvárgással gondolok arra a gazdasági támogatási rendszerre, amely az adókba van beépitve - persze, nem Magyarországon.

Az elmúlt hónapban rengeteg időt öltem bele ezekbe a pénzkunyerálós pályázatokba, amelyek eddig csak azt a rossz előérzetemet erősítették, hogy nincs ez jól. Miért kell alamizsnáért könyörögni, ahelyett, hogy ésszerű adórendszerrel támogatnák a társasházak gazdálkodását? A pályázat látszólag ingyenpénz, de valójában egy pályázat beadásához az ember égeti az időt, és a különböző igazolásokért még egy csomó pénzt is fizet. A nyomtatás, a másolás, az adjusztálás költségeiről nem is beszélve.  A pályázatok kiirása vagy stimmel, vagy nem a házban éppen aktuális karbantartási és felújítási munkákhoz. Ha nem, akkor a pályázat betereli a házat egy olyan technológiailag indokolatlan rendszerbe, ami drágitja a felújítást. A felújításnak ugyanis éppúgy megvan a maga logikus technológiai rendszere, mint az épitésnek. Nem lehet a falat lefesteni, amit még nem építettünk meg, de  ugyanúgy  nem lehet akkor sem felújítani a homlokzatot, ha a falban lévő régi vezetékeket cserélni kell. Idén gázvezeték felújításra adnak pénzt, de nekünk a csatornánk szorul cserére...

A pályázat rengeteg embert foglalkoztat - a hivatalnokokat, amelyeket rendre meg kellett látogassak a különböző igazolásokért, aztán az önkormányzati adminisztrációt, a zsűriket... mindez remekül megtakaritható lenne, ha az állam nem pályázatokra adna pénzt egyeseknek, hanem a társasházkezelés folyamatát könnyítené bizonyos adókedvezményekkel. Gond az, hogy nincsenek elég felkészült emberek, akik elvállalnák a közös képviseletet,  vagy egyesek, akik hivatásszerűen csinálják, túl sok házat bevállalnak, ezért nem tudják kellő alapossággal csinálni? - Lenne erre megoldás, mégpedig az, hogy a társasházkezelés olyan foglalkozási ág lenne, ahol például nem kell személyi jövedelemadót fizetni, csak társadalombiztositást. Igy a közös képviselő dijazásának sokkal kisebbek lennének a terhei - több maradna a házra. Ahelyett, hogy pályázaton osztogatná a pénzt a központi költségvetés, kevesebbet "fosztogassa" adókkal ezt a tevékenységet, és hagyja önállóan gazdálkodni a házat! Hiszen ezek a valamikori  IKV-házak most sem tudnak ésszerűen és jól gazdálkodni ezzel a pályázati függőséggel - olyanok, mint az anyjuk szoknyájába kapasztkodó túlkoros kamaszok: zsebpénzért kuncsorognak.

Az egész pályázati rendszer nem az önálló és felelősségteljes, szakszerű gazdálkodást segíti, hanem arra ösztökél, hogy az ember a kapcsolati rendszerébe fektessen energiát, ha a háznak meg akar nyerni néhány pályázatot.  Szeretnék ott lenni egy ilyen zsűrizésen, ahol végeláthatatlan kérelmezők között kell eldönteni, hogy ki érdemli meg azt a kevés pénzt, amit ki lehet osztani. Nagyon nehéz olyan döntést hozni, amiben nincs egy szikrányi részrehajlás, ismerettségen alapuló előny.  Az igazságosság nem az, hogy egyesek kapnak "nyalókát", mások meg nem. Az igazság az lenne, ha az a ház tudna fejlődni, ahol többet dolgoznak ezért azok is akik vezetik, azok is akik a közösséget alkotják. Az aktivitást pedig az adórendszeren keresztül lehet a legigazságosabban jutalmazni a rendkívül jól kidolgozott kedvezményrendszer szűrőjével.  De nem. A magyar szisztéma még mindig a tétlenséget és a szerencsétlenkedést jutalmazza - ha sikerül bebizonyítanod, hogy nagyon tehetetlen vagy, akkor számithatsz az adófizetők pénzéből képzett támogatásra. Ha viszont keményen dolgozol, akkor fizess azok után is, akik nem teszik ezt. Igy nem fog előre menni az ország, bárki vezeti is...

Miután kidühöngtem magam, tényleg egy kicsit álmodni szeretnék: egy olyan házról, amely lelki szemeim előtt úgy jelenik meg, mint egy környzettudatos Hundertwasser-ház - tiszta, színes, vidám,  és tele van növényekkel... semmi nem egyforma, mert az egyenszürkében semmi szép nincs, minden ember és környezete lehet egyedi és megismételhetetlen... Működése energiatakarékos, kinézete emberi, hogy aki ilyen látványra ébred, annak már csak jól kezdődhet a napja...

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://brody17.blog.hu/api/trackback/id/tr81268199

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Amichay · http://sipucim.blog.hu/ 2009.07.26. 09:21:25

Ide tartozik, hogy több napos meditálás után, úgy gondolom, hogy a műemlékesek által kiirt pályázatra, amelyhez jogerős épitési engedély kell - mégsem nevezünk. Nem azért, mert nem lenne jó pályázati pénzen rendbetenni a kaput, de az eddig befektetett munka alapján szinte reménytelen, hogy jogerős épitési engedélyt szerezzünk augusztus 31-ig. Viszont, a megkezdett munkát, ami a homlokzatfelújításhoz szükséges tervek elkészítését és az engedélyek beszerzését jelenti - folytatjuk. Normális ütemben, alaposan előkészítve, egyeztetve. Most már tudjuk, hogy a műemlékeseknek melyek a kikötéseik. Alaposan elő kell készíteni azt is, hogy ki tudja jó minőségben és elfogadható áron rendbetenni a kaput. Kiderült ugyanis, hogy a korábbi kapucsere szabálytalan volt.

Amichay · http://sipucim.blog.hu/ 2009.07.26. 11:39:06

@Amichay: Ha valaki nem olvasta az előző részeket - a házunk nem műemlék, de a homlokzati rész műemléki környezetnek számit a Kéményseprőház miatt, ezért nemcsak a VIII. kerülettől, hanem még a Műemlékfelügyelőségtől is kell engedély. Az építészünkkel, Stringovics Balázzsal, miután kikutattuk a ház történetére vonatkozó levéltári anyagot, felmentünk a Várba, Deli Sándorral, a területileg illetékes műemlékes uriemberrel egyeztetni. Az a kapu, amit egyébként sokaknak nehéz kinyitni, aztán pedig menydörgésszerű zajjal csapódik be - nemcsak funkcionálisan rossz, hanem stilusidegen is. Az üzletek portáljai, bár igen tönkrevert állapotban, még mindig felfedezhető módon az eredeti 1885-ös állapotot tükrözik. Az eredeti, klasszicista homlokzatot nem kell helyreállitani, de a kapu és az üzletportálok vissza kell hozzák az 1885-ös formát. Ez nem kis munka lesz, de ha jól működő, sikeres üzletek lesznek a ma sínylődők helyén, akkor nem olyan vészes. A háznak a tervezésen kivül a bejárati kapu és környékének helyrehozatala lesz csak a feladata - de jól felkészülve, egy jövő évi pályázaton igyekszünk pénzt szerezni erre is. Az Európa Fővárosa projekt részeként minden bizonnyal lesz megfelelő pályázat, és addigra nagyon alaposan előkészítjük az egészet. Ahhoz, hogy a felújitás tartós legyen, egy jó minőségű, kőlábazatot is kell csináltatni. A jelenlegi, igen minimális lábazat valószínű a 1914-es átépités következménye - diszfunkcionális.
Az alapos előkészítéshez az is hozzátartozik, hogy meg kell oldani a talajnedvesség felszivárgását - a volt asztalosműhelyben igen látványos a falon a nedvesség-vonal.

A múlt hibáit nem lehet olcsón megúszni - a valamikori szabálytalan kapucsere levét mi isszuk naponta, amikor ki-be járunk ezen az ocsmány kapun, és az átalakitási procedúra sem lesz egyszerű. Azzal a szemlélettel, amivel az elmúlt évek alatt kvázi felújítottak, nagyon sok felesleges kiadása volt a háznak, de ezt a tendenciát nem folytatjuk - legalábbis, amig ez rajtam is múlik.
A közösségi helyiség felújitása lassabban indult, mint ahogy azt szerették volna a házban, de nemcsak iroda lesz, ahogy eredetileg javasolták, hanem olyan hely, amely, reményeim szerint hasznára válik a közösségnek abban az időben amikor működik, de mindig ott a lehetőségünk arra, hogy rendesen fizető embereknek bérbe adjuk, netán eladjuk, ha a háznak szüksége van a pénzre valami ennél is hasznosabb érdekében. Már most van érdeklődő a bérlésre, vagy megvételre. Minőségi munkát kell végezni akkor is, ha kevés a pénz, akkor is, ha nem luxusról van szó. Az alaposan előkészített, tisztességesen elvégzett munka jó befektetés, és nem olyan pazarlás, mint ami sok éven át folyt ebben a házban. Végtelenül bosszant, amikor azokat az épületrészeket látom, amiket állitólag már rendbetettek, de úgy néznek ki, hogy jóérzésű szakember rá sem bir nézni. Éppen ezért, nem rohanunk előre, hogy elcsipjük az "olcsó" állami pénzt, hogy úgy-ahogy ráköltsük a házra, hanem alaposan előkészítünk mindent, és annak is örülnék, ha minál többen résztvennének a döntések előkészitésében, javaslataikkal, észrevételeikkel segitenék az Intézőbizottság munkáját.