A mi házunk

Hiszem, hogy egy XIX.században épült házban is meg lehet valósítani a legkorszerűbb, XXI. századi életetforma kényelmes keretét. De ezért tenni kell! Városgazdász és újságíró diplomával, harminc éves építőipari gyakorlattal tekintek a társasházra, amiben lakom. Kritikus vagyok, de igyekszem segíteni is a közösségnek. Voltam közös képviselő - akkor indítottam ezt a blogot, ma már nem vagyok az, de felelősségteljes tulajdonos igen, ezért folytatom.

Linkblog

Friss topikok

  • ...szintén: @Amichay: Közben "lesett", és össze is tört... Szép, bolond világ... Sajnálom. Sajnálom, hogy "A... (2014.05.24. 21:06) Manapság...
  • Amichay: @flash.gordon: A komposztálót azonnal felszámolták, amint lemondtam a közös képviseletről. Én tová... (2012.11.22. 13:45) Végkifejlet
  • bodis.lajos: Éva, fantasztikus munkát végeztél. Három év után próbálom, próbáljuk újraéleszteni a reflexiót. Na... (2012.10.23. 11:07) Pályázat - titkok és mutyizás nélkül?
  • Amichay: @naszoszo: Az alapító okiratban kell szerepeljen az, hogy az üzletek minden négyzetmétere dupla a... (2011.05.03. 17:46) Jövőkép
  • városjáró: Szia Éva! Miújság a ház ügyeivel? Siker? Kudarc? Stagnálás? (2010.10.22. 16:08) Nem álmodtam - ez már a valóság!

Tartozások egyenlege

2009.05.26. 14:24 Amichay

Még mindig nagyon magas a tartozások összege:

I. udvar 340,114 forint

II.udvar 702,931 forint

Ennyit kellene befizetniük május hónapban azok, akik még tartoznak.

Túl a közgyűlésen, elég pocsékul érzem magam - mintha az őszinte szó és az egyenes gondolkodás valahol elvetendő és megvetendő dolog lenne ebben az országban. A magyar abszurd teljes valóságában volt a színen - ne legyen közösségi helyiség a mosókonyha helyén, mert nincs pénze a háznak - mondja az, aki többel tartozik, mint amennyibe a mosókonyha felújitása kerülne. Igaz, a többség örülne egy ilyen helyiségnek, és az alternativa az, hogy a mosókonyha maradjon kihasználatlanul üresen...

Nem csodálom, hogy azok, akik nagy tervekkel, hatalmas tenniakarással látnak a feladatuknak, egy idő után úgy érzik magukat mint a kivert kutyák, megalázottan és hányingerrel küzdve inkább elhagyják a terepet. Ma este volt néhány olyan pillanat, hogy magam is ezt éreztem - a francnak kell, hogy mások belém töröljék a lábukat! Másfelöl viszont, nem adom meg magam olyan könnyen. Bár rendkívül megalázó, ahogy hülyét akart csinálni belőlem az a páros, akik ma több mint négyszázezer forint közös költséggel tartoznak a háznak, de túl fogom élni, és holnap folytatom azt a munkát, amire vállakoztam - a többség érdekében.

Még valamit el kell mondjak: a közgyűlésen kioktattak, hogy kell bizonyos felújitási munkákat a biztositó számlájára csináltatni... meghallgattam, próbáltam megemészteni, aztán a következő döntésre jutottam magammal: én nem leszek biztositási csaló! Alaposan elolvastam a ház biztositását, és ha olyasmi történik, ami abba belefér, vagyis bizonyos "káresemény", akkor azonnal értesitem a biztositót, de bármennyire is igyekszem spórolni a háznak, nem fogom törvénytelen eszközökkel ezt megtenni. Az, aki hosszasan kioktatott, hogy kell ezt csinálni, talán igy dolgozik, de a ház többsége egyszer már eldöntötte, hogy nem kér az ő "áldásos" tevékenységéből.

A felújitási költségeket nemcsak én, hanem az intézőbizottság és a számvizsgáló bizottság is alaposan átvizsgálta, az árajánlatot-tevőket kifaggatta, és a listát azzal bocsátotta a közgyűlés elé, hogy az első helyre kerültek árajánlatát reálisnak tartja, a szerződés megkötését javasolja. Ha valaki magasnak tartotta az árajánlatokat, módjában állt a közgyűlésre szóló meghívó kézhezvétele és a közgyűlés közti héten megnézni nálam a részletes anyagot. Persze, lehet, hogy más volt a megjegyzés mögött, mégpedig egy "szokás", mint a biztositási csalás, csak itt nem a biztosítót, hanem a társasházat veri át a közös képviselő, aki feltupírozza az árakat, és az összegből saját magát is megjutalmazza... úgy látszik, valaki magából indult ki, hogy ő miként ügyeskedne, de elfelejtette, hogy én olyan "élhetetlen" vagyok, hogy még a biztositót sem akarom átverni, nem beszélve azokról a szomszédokról, akikkel egy házban lakom. Lehet, hogy ez így szokás itt Magyarországon, de én nem ebben szocializálódtam. Nekem a privát bankszámlámat is megnézheti bárki - nincs mit titkolnom.  Amim van, az vagy az én, vagy a szüleim (nagyszüleim) kemény munkával megkeresett pénzéből van.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://brody17.blog.hu/api/trackback/id/tr791144814

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rozalicska 2009.05.29. 07:29:43

ÉVA, azok akik rendesen fizetnek, nem szóltak be annak aki tartozik? Én tuti kiosztottam volna őket.

Amichay · http://sipucim.blog.hu/ 2009.05.29. 08:18:09

@rozalicska: A dolog ott kezdődik, hogy ha egy házból, amelyben 75 albetét van, összesen 9-en jelennek meg a közgyűlésen, akkor nehéz érvényesiteni a tényleges közakaratot. Az a pár, akik három albetét tulajdonosaként jelentek meg, a tegnapi közgyűlésen hangadók voltak, de ez a hang egyértelműen negativ volt. Minden fejlesztést megkérdőjeleztek, a költségekkel kapcsolatban is rengeteg észrevételük volt, ötleteik, hogy kinek, minek a terhére kellene megoldani bizonyos munkákat - tipikusan az a gondolkodás, hogy miként lehetne kihasználni a törvényes kereteket, nem éppen törvényes tartalommal - itt már forgott a gyomrom..., aztán következett egy rendkivül megalázó elemzése az én tiszteletdijamnak - ebben is azok voltak a hangadók, akik maguk, ebben az évben még egy fillér közös költséget sem fizettek, de a békesség jegyében ők akarják meghatározni, hogy mi miért és hogyan történjen a házban. Arra a szelid kérdésemre, hogy a békesség jegyében mikor hajlandók fizetni az általuk is igénybevett szolgáltatásokért "Majd ha lesz pénzem" választ kaptam, és egy enyhe fenyegetést, hogy ha netán a törvényes lépéseket megtenném az adóságuk behajtására, akkor magamraharagitom őket, és ne számitsak a jóindulatukra...
Nos, én elég béketűrő természetű vagyok, és nagyon utálok veszekedni, a biróságot is nagy ivben elkerülném, ugyanakkor az ilyen hozzáállásnak nemcsak az a kára, hogy képtelenség tervezni a költségeket, hanem mérhetetlenül igazságtalan azokkal szemben akik rendesen fizetnek - utóbbiak a kispénzű nyugdijasok, akiknek nincs három ingatlan a tulajdonukban, de nem élősködnek a közösségen.

rozalicska 2009.05.29. 10:00:26

@Amichay:
Ismerős a dolog, volt olyan megrendelőm, aki két téglával verte a mellét, fizetni nem akart, de a pert megnyertük és kénytelen volt kifizetni mindent, a perköltséggel és a kamatos kamattal együtt.