Nyár vége, és nálunk mintha mindenki építkezne... A liftszerelés elkezdődött augusztus 21-én, és a földszinten két lakásban is folyik a belső átalakítás. A közösségi helyiségben már csak a festés és az ajtó-ablak-csere van hátra. Az egyik lakótársunk a saját lakásom, előző tulajdonostól maradt bútoraiból csinál zárt szekrényt az irattárnak, amit a nedves pincéből alaposan átválogatva, szortírozva felviszünk.
A közösségi helyiség ugyanis nem "klubszoba" lesz, hanem elsősorban olyan hely, ahol a társasházzal kapcsolatos tennivalókat áttekinthető formában minden tulajdonos megismerheti, ahol megbeszélhetjük a ház dolgait, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek, vagy mélyíthetik ismereteiket az internettel, és még egy sor pozitiv dolognak adhat teret - rajtunk múlik, hogy mennyire. Igaz, már most is van aki irigykedik "az irodámra" - persze azt a munkát, ami ennek a háznak a rendbetételével jár, azt nem vállalná magára...
Egy IB-elnök nem úgy dolgozik, mint egy "háziúr" - szerintem, nem parancsuralmi eszközökkel kell elérni a célt, hanem a tulajdonostársak józan eszére, a közös érdekekre kell építeni. De ha egy házban évtizedes gyűlölködés magvai serkennek újra meg újra szárba, akkor egy közösség-centrikus IB-elnök megfeszülhet, még sem tud békességet teremteni. Megpróbáltam, de úgy tűnik, hogy bizonyos pontokon nem tudok keresztüllépni.
Amikor megválasztottak, ragaszkodtam a korlátozott időtartamú megbízáshoz, ami december 31-ig tart. Addig, minden erőmmel azon leszek, hogy ebben a házban jobb legyen a helyzet és az emberek közérzete is. De ehhez, nem elegendő az én igyekezetem. A változáshoz mindenkinek hozzá kell tennie a maga kicsi részét. Túllépni a régi sérelmeken, gyűlölködésen, kicsinyességen, begyepesedett rögeszméken. A diktatúra ideje lejárt, és ezt azoknak is meg kell érteniük, akik a diktatúra módszerei közt élték le életük javát, és abban szocializálódtak.
